Azok figyelmébe ajánlom inkább (és sajnos mi vagyunk többségben) akik mindennap számolunk, akik mindennap versenyt futunk a pénztárcánkkal, de mindennap szeretnénk változatos, bőséges, jóízű ételt összehozva tálalni a szeretteinknek, nem a másnapos, nem a harmadnapos ételt újra és újra asztalra tenni.

Talán nem a legjobb kifejezést választottam, mert a valódi konyhamalac ledarálja és megsemmisíti a maradékokat, én viszont általában felhasználom azokat. Szinte alig van olyan étel, amit ne lehetne egy kis ötlettel átalakítva, újjávarázsolva asztalra tenni.

Vegyük csak a jó öreg példát, a hazai pörköltet. Általában szokott maradni belőle, de minduntalan csak annyi, amennyi már bőven kevés egy éhes családnak. Vétek lenne kidobni, mert számtalan új ételt varázsolhatunk belőle. Ehhez ugyan a maradék mennyiségétől függően egy kis kiegészítőre és némi segédeszközre is szükség van, de megéri kutakodni a kamra polcain, mert így olcsóbban és változatosabban előállítható a másnapi ebéd.

A legegyszerűbb felhasználási módja, ha rizses húst készítünk belőle. Nem kell hozzá más, csak egy kis hagyma és rizs. A hagymából jó vastag, ízesített alapot készítünk, ebbe öntjük bele a maradékot, majd összekeverjük a főtt rizzsel és máris tálalható.

De készülhet gulyásleves is a maradékból, aminek az alapja szintén a jó vastag hagymás püré, amit kedvünk szerint ízesítünk köménymaggal, sóval, borssal, babérlevéllel és természetesen paprikával, vagy még hozzá gulyáskrémmel is. Ebben pároljuk meg a karikára vágott zöldségeket, krumplit, és amikor már közepesen megfőttek, tesszük hozzá a maradék pörköltet. Összeforraljuk és kész az új étel.

A többi variációhoz le kell darálnunk, sőt ha nagyon kevés a maradék, akkor még ki kell egészítenünk valamivel.

Kiegészítő lehet pl.: szója granulátum, lencsepüré, köles püré, kukoricapüré, vagy amit kitalálunk a fantáziánk szerint. Ennek nincs határa.

A ledarált és bővített mennyiségből készülhet paradicsompüré hozzáadásával lasagna, milánói makaróni, vagy paradicsom nélkül, de bővebb szafttal hortobágyi palacsinta, káposztás egytál, illetve rizs hozzáadásával rakott kelkáposzta. A felsorolás nem a teljesség igényével készült, mert még számtalan más variáció is lehetséges. Sőt, az egyéb pörköltet is ledarálhatjuk, pl. a csirkemaradékot, csak előbb csontozzuk ki!

A krumplipürét is vétek lenne kidobni, mert csinálhatunk belőle nagyon egyszerűen krumplis fészket reggelire, vacsorára. Az eljárás nem más, minthogy a pürét egy sütőedénybe tesszük a közepébe, illetve amennyit szeretnénk mélyedéseket készítünk, ezekbe tojást ütünk, és csak kocsonyásra kell sütnünk a tojást, máris kész a friss, meleg harapnivaló. Ez sem számít standard elkészítési módnak, hiszen továbbvariálhatjuk úgy, hogy szalonnát sütünk, a pörcöt tesszük a tojás alá és a végén a szalonna zsírjával meglocsoljuk. Szalonna helyett süthetünk párizsit, vagy bármilyen maradék felvágottat, amit fűszerezhetünk kedvünkre, ízlésünk szerint.

De készülhet a püréből a legegyszerűbb módon liszt hozzáadásával krumplis lángos, pogácsa, nudli, gombóc (akár csak annyi mennyiség, ami egy rántott levesbe betétnek elegendő), vagy morzsába forgatva köretnek lapos korong, vagy hosszúkás formában, olajban kisütve puffancs, szaftos húsok mellé. Készíthetünk egy sváb ételhez, a gánicához hasonló bőséges ételt is, amit szintén fogyaszthatunk önállóan, vagy köretnek. (A gánica tulajdonképpen a saját főzőlevével összetört krumpli, amihez annyi lisztet adunk, hogy jó sűrű ragacsos massza legyen, majd ezt a masszát sült hagymás zsírral tepsibe szaggatjuk, megöntözzük a maradék zsírral és pirosra sütjük, de tehetünk a tetejére fogyasztás előtt túrót is. Az ízesítésről ne feledkezzünk meg!)

És ott van a drága jó sült krumpli! Kinek kell, ha hideg és már megkeményedett? Öntsünk egy kis zsiradékot alá, melegítsük át, és üssünk rá elhabart tojást. A tojásba keverhetünk reszelt sajtot, vagy egy kis mustárt és máris kész a vacsora.

A száraz, megszikkadt kenyértől sem kell megválni, sőt nem kell csak a zsemlemorzsa készítésre koncentrálni. Készítsünk bármilyen maradékból, vagy csak kismennyiségben talált zöldségből lecsóhoz, raguhoz hasonló egyveleget, jó ízes, sűrű szaftra főzve. A kenyeret öntsük le kevés vízzel, ízesítsük (másképp semmilyen íze nem lesz), morzsoljuk el, magyarán csináljunk belőle masszát. Ennek a masszának a felét tegyük egy sütőedény aljára, rá a zöldséges ragut, majd fedjük be a massza másik felével. Tehetünk még a tetejére egy kis zsírral, olajjal kikevert tejfölt, vagy sajtot, és toljuk be pirulásig a sütőbe. Vigyázat! A felső réteg nagyon hamar kiszárad! De a száraz kenyérnek számos más felhasználási módja is van, amit nem én találtam ki. Olaszországban előszeretettel készítenek ételeket, leveseket, elő-, és főfogásokat a megmaradt kenyérből. Angliában nyári idénygyümölccsel hagyománya van a száraz kenyérből, illetve kalácsból készült édességnek. Hát miért ne alkalmaznánk mi is az adott lehetőségeket?

Variálni tehát akármiből lehet, csak fantázia kérdése. Engedjük szabadjára a fantáziánkat, amit bármikor megtehetünk, pl. munkába menet-jövet, néha még a munkahelyen is, vagy nézzünk farkasszemet otthon a hűtő vagy a kamra tartalmával. Óriási sikerélményekre számíthatunk.

Ha nem megy, nyugodtan lehet kérdezni, szívesen adok ötleteket!

Szendrey Júlia