Összegyűjtöttük a legszebb magyar nőket, akik szerintünk sminkben vagy anélkül is nyugodtan kimerészkedhetnek az utcára, hiszen nem keltenek életre egy madárijesztőt azért, mert reggel nem fejeltek bele a sminktáskába.

Liptai Claudia

Az újságírás, és maguk az újságírók is sokat változtak az évszázadok során. Az egykori egyeduralkodó nyomtatott sajtót egyre inkább kiszorítja a rádió, a televízió, de leginkább az internet. Világfaluban élünk, hatalmas médiaverseny zajlik körülöttünk. Ma már csatornák sokasága zúdítja ránk az információt itthonról és külföldről egyaránt, szinte percekkel a történést követően. Minél félelmetesebb, megdöbbentőbb, gyomorforgatóbb, obszcénebb, pánikkeltőbb az anyag, minél híresebb, akivel történt, annál jobb, mert annál többen keresnek rá. Az már más kérdés, hogy ez mennyire jó így… És mi történt az újságírókkal? Nos, újságírónak lenni sem egészen ugyanolyan, mint százötven, vagy akárcsak húsz évvel korábban volt. Persze ugyanúgy vannak a szakmában tisztes iparosok, gerinctelen férgek, vagy meg nem értett zsenik, mint anno. Szenzációhajhászás pedig mindigis volt, és mindigis lesz – ez a foglalkozás velejárója. Viszont jobbak az eszközök, hozzáférhetőbbek az adatbázisok, kvázi nincsenek térbeli távolságok, a téma az utcán hever. Egyszerűnek tűnik a képlet, és sokszor elfelejtődik, hogy milyen is egy nagybetűs ÚJSÁGÍRÓ. Hogy mennyire számít, hogy adott zsurnalisztának milyen a szimata, milyen az íráskészsége, mekkora a jártassága… vagy, hogy az illető mennyire intelligens, tehetséges vagy éppen mennyire bátor. Hogy a legfőbb feladata: hitelesen elmesélni a sztorit, és kitartani mellette a végsőkig.

Ha a filmtörténetben ilyen újságírókat keresünk, nekem két mozi ugrik be kapásból. Az egyik Az elnök emberei 1976-ból, amiben a Robert Redford és Dustin Hoffman alakította Bob Woodward és Carl Bernstein a Watergate-botrány felgöngyölítésén fáradozott, ami végül Nixon lemondásához vezetett. A másik pedig egy Grisham-adaptáció, az 1993-as A Pelikán ügyirat, melyben a riporter Gray Grantham (Denzel Washington) egy fiatal joghallgató segítségére siet, akinek egyik szemináriumi dolgozata olyannyira fején találta a szöget, hogy a lányt meg akarják ölni miatta… Ezek az újságírók mind olyasmibe tenyereltek, ami nem mindennapi, és aminek nyilvánosságra hozatala elég kockázatos volt. A karrierjük és az életük egyaránt veszélybe került, de ők mindent feltettek egy lapra. Sztorit szimatoltak, utánajártak, nyomoztak, és végül megjelentették. Dönthettek volna úgy, hogy abbahagyják, hogy hátat fordítanak és elsétálnak… De nem tették. Nem eresztették a csontot. Hogy miért? Nevezhetjük becsvágynak, nevezhetjük őrültségnek, nevezhetjük igazságérzetnek, hivatástudatnak. Bármibe került is, elmondták a sztorit. A Kill the Messenger című filmben egy pontosan ugyanilyen zsurnalisztát ismerhetünk meg…

Sokan kérdezték, miért éppen Dániába jöttem divattervezést tanulni.
Az egy dolog, hogy a királyi család viseleti gyűjteménye az egyik legnagyobb és legrégebbi Európában, de ennek a kicsi országnak a fővárosában kerül megrendezésre Skandinávia legnagyobb divathete. Ha pedig ez nem elég, minden év tavaszán Koppenhágában gyűlik össze a divatvilág krémje, hogy a fenntarthatóság jegyében tárgyaljanak a világmárkák jövőjéről. Kultúra, történelem, lehetőségek, jövőbe látó gondolkodásmód. Az érvek száma szinte végtelen, de az első és a legfontosabb tény számomra az, hogy a dánok ott vannak a design és a divat élmezőnyében, és erre nagyon is büszkék. Jogosan. Hogy miért is? Lássuk Dánia top tíz brandjét!

Baum und Pferdgarten

1999 óta létező márka, alapítói Rikke Baumgarten és Helle Hestehave. A két hölgy kreálmányaiban mindenütt tetten érhető a személyiségkülönbségeikből fakadó kettősség, legyen szó a fényes-matt, nőies-férfias vagy a visszafogott-grandiózus kontrasztokról. A Baum und Pferdgarten számos díj nyertese, és mondanom sem kell, ma már világmárka.

Hat évet váratott magára a korong, miközben egy haláleseten és egy tagcserén esett át a zenekar, majd felszívták magukat és emléket állítva a 2010-ben elhunyt Paul Gray basszerosnak kihozták az egyik legerősebb lemezüket történelmük során.

Összegyűjtöttük Nektek egy csokorba a 10 LEGSZEBB MAGYAR SPORTOLÓ NŐT!

Mi nem csak a kimagasló teljesítményükre vagyunk büszkék, hanem tündöklő szépségükre is, mert ugye a MAGYAR NŐK A LEGSZEBBEK A VILÁGON!

Jakabos Zsuzsanna - Úszás

 A rivaldafényben állók arcát vastagabb smink fedi, erősebb, csillogóbb a páncéljuk, mint a hétköznapi valóságban élő és boldogulni kívánó embereknek. Ha pedig a páncélon repedés keletkezik, a híresség megbotlik, azért komoly árat kell fizetnie. Mert ahogy mindennek, a kiváltságokkal teli életnek is ára van. És ha eljön a pillanat, amikor fizetni kell, könnyen lehet, hogy utána már nem marad semmi.

Szalai Vivien

Szeretem az izgalmas női karaktereket a filmekben.

Azok közé tartozom, akiknek nem elég, ha a nő „csak” feleség; csak „barátnő”; „csak” megmentésre váró áldozat; hovatovább: „csak” járulékos veszteség – vagyis csak egy egyfunkciós karakter, akit nem szükséges árnyalni, mert önállóan nincs jelen, szerepe csak másokon keresztül értelmezhető. Kellék, dísz, tárgy. Igen, tudom: néha a szereplőknek csak egy bizonyos feladatuk van, és ehhez nincs szükség mély jellemábrázolásra, viszont, ha adott női karakter fontos (akár fő-) szereplő, akkor nem lehet sematikus. Legalábbis nem kellene, hogy az legyen. Annyi a lehetőség – csak fel kell ismerni. Időt kell rá szánni, jól felépíteni, végül hűen bemutatni. Szerencsére, elég sok a követendő pozitív példa. Gondolok itt például a legújabb egészestés rajzfilmekre – Merida, a bátor; Gru-filmek, Jégvarázs. És szemmel látható a nők térhódítása a – ma már a mozifilmekkel szinte egyenértékű – tévésorozatokban is. Kezdődött anno például a Cagney és Lacey-vel, a Charlie angyalaival – a magyar szériák közül pedig a Lindával; aztán jött az Ally McBeal; a Buffy, a vámpírok réme; a Szex és New York; a Bűbájos boszorkák. A 2000-es években pedig már egyre több sorozatot központoztak erős női karakterek köré: Alias, Született feleségek, Veronica Mars, Grace klinika, A médium, Nancy ül a fűben, Bosszú, A férjem védelmében; csak, hogy néhányat említsek. Nyomozók, harcosok, kémek, szuperhősök, háziasszonyok, dílerek, orvosok, cselszövők, ügyvédek… ezek után evidensnek tűnik a következő lépcsőfok: a NAGYPOLITIKA.

„Machiavelli: Amikor már minden ország megtelt lakosokkal, olyannyira, hogy élni sem tudnak, és máshova sem költözhetnek… akkor a világnak szükségképpen meg kell tisztulnia.”

Előfordul, hogy azért pusztulnak ki fajok, mert túlszaporodtak az élőhelyükön. Vegyünk alapul egy felszíni algakolóniát, mely egy kis erdei tóban él, élvezve a tó tökéletes táplálékegyensúlyát. Kontroll nélkül olyan gyorsan fog szaporodni, hogy hamarosan beborítja a víz felszínét, elzárva a napfény útját és megakadályozva mindannak a fejlődését, amiből táplálkozik. Így elhal a kolónia és nyom nélkül eltűnik.
Ugyan ez az elmélet kivetíthető az emberi fajra, mely a földet beborítja és kihasználva nyersanyagait, idővel eljut arra a szintre, hogy nem tud miből táplálkozni és szép lassan elhal.

Interjúalanyom ismét a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány berkei közül került ki. Jelenleg az alapítvány vezetőjét, Bakó Esztert kérdeztem a szakmájából adódó tapasztalatokról és azokról a reakciókról, amik a pszichológus megnevezés hallatán egy hétköznapi ember eszébe jutnak. Megtudhatjuk, mi az a PszichoWellness, az élményterápia és miként lehet kirándulás, túrázás közben aktívan pihenni, meg az önismeretünket is fejleszteni. Ha kíváncsiak vagytok, hogy a felfedezés, a gasztronómia és a pszichológia milyen ötvözetet nyújthat, olvassátok el ezt a cikket! Aztán, ha tetszett az interjú, irány a Vajdaság!

Kérlek mesélj egy kicsit magadról, a szakmádról! Milyen reakciókat váltasz ki az emberekből, amikor kiderül, hogy mivel foglalkozol? Hogyan fogadja egy hétköznapi ember a pszichológiát, a pszichológust?

Az Alapítvány 2010-ben alakult meg, egyik fő küldetésével, miszerint a pszichológiát és a benne rejlő lehetőségeket meg szeretnénk ismertetni és hozzáférhetővé tenni a társadalom minden rétegével. Tevékenységünkkel azt a szemléletet közvetítjük, miszerint a pszichológiai szolgáltatások igénybevétele, sem nem a "beteg emberek kiváltsága", sem pedig úri passzió, hanem a cselekvő fejlődésről és kibontakozásról szól a kvázi egészséges emberek esetében. Remélem, hogy a mi tevékenységünk is hozzájárult ahhoz, hogy- bár ez szubjektív élményem -, de mintha az elmúlt pár évben javult volna a helyzet a pszichológia, a pszichológushoz járó emberek és ily módon nekünk szakembereknek a néha előítéletes megítélésében. Persze, előfordulnak még néha sztereotipikus reakciók a foglalkozásom hallatán ("a hú, akkor te belelátsz a fejembe/látod, hogy beteg vagyok" - jellegűekre gondolok), ugyanakkor többségében természetességgel, máskor kifejezett pozitív érdeklődéssel veszik tudomásul a foglalkozásomat.

Hajdu Petra, aki fiatal kora ellenére bejárta már fél Ázsiát, a NINE model management modellügynökség elsőszámú modellje.

Karrierje folyamatosan felfele ível, én pedig megtiszteltetésnek érzem, hogy interjút készíthettem vele. Fogadjátok sok szeretettel Petrát, akinek ugyan nincs példaképe, de mi drukkolunk neki, hogy Ő legyen a következő magyar szupermodell.