„Machiavelli: Amikor már minden ország megtelt lakosokkal, olyannyira, hogy élni sem tudnak, és máshova sem költözhetnek… akkor a világnak szükségképpen meg kell tisztulnia.”

Előfordul, hogy azért pusztulnak ki fajok, mert túlszaporodtak az élőhelyükön. Vegyünk alapul egy felszíni algakolóniát, mely egy kis erdei tóban él, élvezve a tó tökéletes táplálékegyensúlyát. Kontroll nélkül olyan gyorsan fog szaporodni, hogy hamarosan beborítja a víz felszínét, elzárva a napfény útját és megakadályozva mindannak a fejlődését, amiből táplálkozik. Így elhal a kolónia és nyom nélkül eltűnik.
Ugyan ez az elmélet kivetíthető az emberi fajra, mely a földet beborítja és kihasználva nyersanyagait, idővel eljut arra a szintre, hogy nem tud miből táplálkozni és szép lassan elhal.

Az ilyen tényeket nehéz felfogni, mert az emberi elme primitív önvédelmi mechanizmusa mindazt tagadja a valóságból, aminek feldolgozása túl nagy stresszt okozna az agy számára, de sajnos minden abba az irányba tolódik, hogy kihasználjuk törékeny földünket és szélsőséges környezetbe taszítjuk magunkat.

A népesség exponenciálisan növekszik egy rendszerben, amelyben korlátozott a tér és korlátozottak az erőforrások.
Környezetbiológusok tanulmányai alapján, az emberiség legjobb esélye a hosszú távú túlélésre a négymilliárd körüli össznépesség lenne.

A föld népességének az ember megjelenésétől az 1800-as évek elejéig több mint ezer évre volt szüksége ahhoz, hogy elérje az egymilliárdos számot. Aztán már csak száz év kellett ahhoz, hogy a népesség az 1920-as évekre megduplázódjon, elérve így a kétmilliárdot. Ezután mindössze ötven év alatt kétszereződött meg négymilliárdra az 1970-es években. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy a föld össznépessége elérje a nyolcmilliárdot.
Ez az állapot nehezen fenntartható, hisz a nyersanyagok rohamosan csökkennek.

Az idők folyamán, voltak olyan események, melyek lassították ezt a folyamatot, illetve kis időre vissza is fordította, rohamos csökkenésbe kényszerítette az emberi faj létszámát. Ilyen események például a háborúk és a járványok.

A Fekete Halál
Európában az első nagy pestisjárvány 540 után dúlt, miután egy kb. 535-ben bekövetkezett globális éghajlatváltozás miatt a pestisbaktériummal fertőzött rágcsálók Kelet-Afrikából északra vándoroltak. Ekkor, például Konstantinápoly 500 000 lakójából kb. 100 000 maradt életben.

A járvány a 14. században újból kitört Európában, kisebb-nagyobb hullámai még a 17. században is pusztítottak. Az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el ez idő alatt. A legnagyobb európai pestisjárvány 1347–1353 között zajlott, miután 1346-ban a genovaiak Krím-félszigeten található Kaffa (ma: Feodoszija) erődjébe az ostromló kipcsakok – egyfajta biológiai fegyverként – katapultjaikkal számos, pestisben meghalt ostromló katona tetemét lőtték be. A járvány megjelent a városban is, ahol több ezer genovai polgár tartózkodott. A járvány miatt a lakosság hajókon menekült el Kaffából, így a pestis eljutott Konstantinápolyba, majd Velencébe, Messinába, Genovába és Marseille-be, és onnan terjedt az európai kontinens belsejébe, illetve a tuniszi kikötő révén Észak-Afrikába.

Ebola
Az ebola vagy ebola vérzéses láz egy súlyos, magas halálozással járó fertőző betegség. A betegség eleinte klasszikus vírusfertőzés tüneteivel jelentkezik (pl. láz, izomfájdalmak), majd kialakulnak a vérzéses lázra jellemző tünetek, mint a hasmenés, hányás, fokozott vérzékenység, végül többszervi elégtelenség és keringési sokk alakul ki.

A betegség a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Ebola folyóról kapta a nevét, ahol először okozott járványt 1976-ban. A vírus azóta Afrika különböző pontjain többször is feltűnt, főleg Kelet-Közép-, Közép- és Nyugat-Afrikában, az Ebola és a Kongó folyók környékén, a Kongó területén, a Viktória-tó környékén, Dél-Szudánban, Ugandában, Gabonban, Elefántcsontparton, Guineában, Sierra Leonéban és Libériában. A betegség zoonózis, állatról terjed emberre. Megbetegíti a majmokat és más emlősöket is, azonban a vírus természetes gazdája nem ismert.

Kezelése és megelőzése nem megoldott, sem specifikus terápia, sem hatékony védőoltás nem áll rendelkezése. A beteg elkülönítése mellett támogató, szupportív kezeléseket (pl. folyadékpótlás) alkalmaznak. A betegség halálozása 50-90 százalék körüli. Potenciális biológiai fegyvernek tartják, mivel az egyik legvirulensebb emberi kórokozó.

Egyes nézőpontok szerint, az élet fenntarthatóságához elengedhetetlen néha egy-egy járvány pusztítása, mely lassítja, visszafordítja ideiglenesen a túlnépesedést. Természetesen nem az a célom ezzel a cikkel, hogy hirdessem a jótékony hatását több ezer vagy millió ember halálának, csak a túlnépesedés egy olyan máig meg nem oldott dolog, ami idővel egyre több gondot fog okozni. Nem csak a globális felmelegedés, az ivóvízhiány a fő gond. Ezeknek a folyamatoknak a felgyorsulásának az egyre növekvő össznépesség az egyik fő oka a pazarlás mellett.

(részletek: Dan Brown – Inferno című könyvéből)