A világ legnagyobb grafikai alkotása, körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peru egy félreeső vidékén, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon. Mértani alakzatok, monumentális állatfigurák, és nyílegyenes vonalak díszítik a vidéket, melyeket a magasból lehet csak kivenni. Rendeltetésük máig ismeretlen. Az állatfigurák közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.
Egyes feltételezések szerint a mintegy 2000 évvel ezelőtt keletkezett vonalakat, az ott élő Nazca-indiánok készítették. Más feltételezések szerint a rajzok jóval korábbiak, és egy számunkra ismeretlen kultúrához köthetőek.
A sivatag vörös kőzetébe véstek be száznál több ábrát, köztük állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és meglepően egyenes vonalak sokaságát.
Az alakzatok növények leveleit és ágait, állat és madárfigurákat ábrázolnak, olykor e két forma elvont kombinációit. Például bagolyfejű emberalak, kígyócsőrű madár.
Az Andokhoz legközelebbi rajz egy kolibri, lejjebb a kontinens felé egy kardszárnyú delfin (az egyetlen ábrázolt tengeri állat), az óceán felé eső részen pedig egy pók és egy majom kontúrja látható.
A pók 45 méter hosszú. Ennek az egyik lábát meghosszabbították és a végén egy kis tisztást képeztek. Csak egyetlen ismert pók van, amely úgy használja a harmadik lábának végét, ahogy itt lerajzolták, és az a Ricinueli. Ez a ritka pók ma az Amazonas őserdejének mélyén, barlangokban él, Nazca-tól 1500 km-re.
A kolibri az egyik leggyakoribb motívum a Nazca kerámiákon.
Számos elmélet próbálja megmagyarázni, mit is ábrázolnak, és miért rajzolták őket.
A legáltalánosabban elfogadott hipotézis Paul Kosoktól származik, aki a figurákban és vonalakban „a világ legnagyobb csillagászati könyvét” vélte felfedezni.
Ezt a nézetet osztja Maria Reiche is; szerinte a vonalak a csillagok és csillagképek helyzetét jelzik az év különböző időszakaiban, és a vetés, aratás stb. idejének meghatározására használták őket. Egyes madáralakzatok csőre például a nyári napforduló napkeltéjének irányába mutat.
Elterjedt misztifikáció szerint a Nazca-vonalak azoknak a földönkívülieknek készültek, akik az ábrákon megjelölt csillagképekben laktak.
Egy új keletű elmélet szerint, ezek az önmagukba visszatérő hurkok zarándokutakat jelképeztek. A Nazca-indiánok szertartásaik alkalmával végigjárták az ábrát. Erre bizonyíték, hogy a vonalak nem keresztezik egymást, minden figurális ábra egyetlen vonalból áll, és a vonalak kezdő és végpontjainál tűzrakások nyomait találták meg.
Az egyenes vonalak pedig szabadtéri templomok voltak, melyeken emberáldozatokat mutattak be az Isteneknek, vízért imádkozva.
A számos elmélet és hiedelem ellenére, valódi rendeltetésük máig megfejtetlen.
