Szomorúan értesültünk róla, hogy az iWiW örökre eltűnik. Tizenkét év után 2014. június 30-án lekapcsolják a magyar közösségi oldalt - közölte az Origo Zrt. A közösségi oldalt még 2006 áprilisában vásárolta meg a Magyar Telekomhoz tartozó T-Online Magyarország közel egymilliárd forintért. Várady Zsolt ötletéből kialakított iWiW, amit ekkor még WiW-nek hívtak) a Facebooknál egy évvel korábban, 2002-ben indult, 2005 és 2010 között pedig Magyarország leglátogatottabb portálja volt. 2010 végére az iWiW-re és a Facebookra napi szinten már nagyjából ugyanannyi magyar felhasználó jelentkezett be.
Mit köszönhetünk az iWiW-nek?
Emlékszem, hogy még annak idején milyen menő dolognak számított, ha az egyik ismerősöd küldött neked egy meghívót, mellyel regisztrálni tudtál a közösségi portálra. Én bevallom őszintén, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ez mire jó, és különben is… minek akarna engem bárki is nézegetni az interneten? Aztán beszippantott engem is, Téged is. Feltettél magadról egy über gáz fényképet, amit valahonnan sikerült előkotornod, és boldog boldogtalant nézegethettél sunyiban a monitorod mögött megbújva. Az IWIW megjelenése előtt a leghalványabb fingod sem volt arról, hogy a szomszéd hülye gyerek éppen hol tölti a nyarat, az osztálytársad anyukája Icuka milyen ebédet rittyentett össze a családnak, vagy férjhez ment-e már/elvették-e már feleségül a legrondább ismerősöd, mikor Te még mindig magadat elégíted ki otthon a vibrátoroddal vagy esel neki a guminődnek.
Párkapcsolatokra is kihatott, hiszen az adatlapja mindenkinek nyilvános volt az elején, így olyan kutatómunkákat tudtunk végezni, hogy az FBI is munkát ajánlott volna nekünk. Mikor már rákapott mindenki az közösségi portál ízére, elárasztottuk azt rengeteg fényképpel. Szerelmesen bambultunk a párunkra, így megtudtuk mutatni mindenkinek, hogy mennyire gusztustalanul imádjuk egymást, jelezvén ezzel azt is, hogy el a kezekkel szívünk szottyától. Ha valamilyen csúnya okból kifolyólag szakítottunk, akkor bömbölve csekkoltuk minden áldott nap az exünk profilját. Nem kellett különböző praktikához folyamodnunk, hogy tudomást szerezzünk arról, hogy éppen mivel bassza el az idejét, vagy ne adj Isten kire cserélt le minket a szemétládája.
Megjelent anyád…. aztán apád… Feltetetted azt a költői kérdést, hogy: „Ki volt az a barom állat, aki meghívót merészelt nekik küldeni? Már itt sem lehet „magánéletem”? Gyorsan szalonképesség varázsoltad a profilod, mert egy Jagerrel a kézben, de bugyiban/fecskében pózoló kép láttán szobafogságra ítéltek volna 45 éves korodig. A Facebookon nincsenek már ilyen problémáid, mert mindent tudsz szabályozni. Ha nagyon paraszt vagy, akkor egy kattintással letiltod a szüleidet, így az sem derül ki, ha állatpornót forgattál valaha is, és Te voltál a főszereplő. (köszönjük Zuckenberg)
Különböző csoportok tagja lehettél, ahol a hasonló érdeklődésű emberekkel folytathattál eszmecseréket, így nem kellett a haverodat azzal zsibbasztani, hogy a kedvenc együttesed nyálgépe mibe fújta ki az orrát, hogyan hordta a haját, miközben őt ez kurvára nem érdekelte. Erre ott volt a csoport többi fanatikusa, akik támogattak mindenben.
Körüzeneteket kaptál nap, mint nap felháborító mennyiségben. Jut eszembe. Szerintem még utoljára lépjél be az iWiW-re, mert lehet, hogy van egy olvasatlan leveled, amiben ez áll:
"Hogyha nem küldöd el 500 ismerősödnek a következő üzenetet, akkor holnap délben a Hősök terén egy üzbég mókus meg fog támadni egy csattogós kurvát, akire rá fog esni egy zongora a semmiből."
