Kriston Szandra az átlagemberek szemében szerencsésnek mondhatja magát. Fiatal, vidám, energikus lány, aki élsportoló családban nőtt fel, az anyatejjel szippantotta magába a mozgás örömét. Sokan nem tudják azonban, hogy sok dologról le kellett mondania, amely egy átlag fiatal lánynak olyan természetes, mint a levegővétel. Kicsit jobban beleláthatsz unalmasnak egyáltalán nem mondható életébe, ha elolvasod alábbi interjúnkat. Választ kaphatsz olyan kérdésekre, mi barátnője, Szepesi Niki „bogara”, hányadán áll most ő és a fehér lovas herceg, hogyan került kapcsolatba az írással és mi az az álom, amit a közeljövőben valóra szeretne váltani. A válaszokban, mint ahogy Ryada cikkeiben sem, garantáltan nem fogsz csalódni!

Honnan jött az ötlet, hogy cikkeket írj és a Tágrazártszemmel egyik szerkesztője legyél? Mióta írod ezeket a fantasztikus, érdekesebbnél érdekesebb cikkeket?

Azért ne dicsérj ennyire. :) Egyszerű. Imádok írni. Az egyik nagypapám író volt, így mondhatnánk úgy is, hogy nem zuhantam messzire a fától. Régebben is írtam, de nem nagyon foglalkoztatott, hogy valahol meg is jelenjenek ezek a szösszenetek. A nagymamám és az egyik legjobb barátom noszogatott azzal, hogy próbáljam meg. Beküldtem pár cikket és a főnök azt írta vissza, hogy „Nekem nagyon tetszik a stílusod, és már vártam nagyon, hogy jöjjön valaki. :)” Nos. Ekkor jöttem én a humoros oldalammal, amit úgy látszik, hogy szeretnek az olvasók. :)

Ryada néven futnak az írásaid. Honnan ez a név?

Az egyik külföldi barátom ruházott fel ezzel a névvel. Így szólít, de a jelentése maradjon titok. :)

Édesapád, Kriston Zsolt Európa bajnok, olimpikon,  csapatban világbajnoki ezüst- és bronzérmes, Örökös Magyar bajnok, 2002-ben a nemzeti válogatott edzőjeként tevékenykedhetett és még sorolhatnám. Sportos családból származol az egyszer biztos. Mesélj egy picit az asztaliteniszről és a családodról!

Úgy bizony. A pingponglabda körül forog az életem, születésem óta. Reggel nem tudok inni egy kávét, mert valaki ragaszt az asztalon, a munkahelyemen is ezzel foglalkozom, éjszaka pedig a kutyánk pingponglabdát dobál a lakásban. Ezt a „köldökzsinórt” nem tudom soha elvágni. Elárulok azért egy titkot. Anyuék is egy asztalitenisz versenyen jöttek össze 29 éve, majd egy sportorvosi vizsgálaton derült ki, hogy útban vagyok feldobni az életüket. :) Apukám elismert sportoló és büszkeséggel tölt el, hogy a lánya lehetek. Anyukám abbahagyta a versenyzést, mert már nem tudta felvenni a labdát a hasától. Amikor odáig fajultak a centik, hogy felértük már az asztalt az öcsémmel, minket is megajándékoztak egy ütővel. Anya elkezdett velünk külön is foglalkozni és láss csodát… ott is ragadt a BVSC-ben az utánpótlás edzőjeként.

Mesélj egy picit az öcsédről. Ő is az élsport világát választotta, mint apukád. A kaucsuk labda mellett Michael Jackson moonwalk táncát is remekül nyomja. Ezzel a kettővel biztos hódít a csajoknál.

Dani felnőtt válogatott asztaliteniszező. Borzasztóan büszke vagyok rá. Tudja, hogy mi egy élsportoló dolga és semmi sem tudja kizökkenteni a céljai elérése érdekében. Most úgy látom rajta, hogy végre „megérett” a feladatra. Természetesen Dani sem robot, hogy hülyülésig püfölje a labdát, így kikapcsolódásképpen Jackson táncait gyakorolja. Fellépései is voltak már, ahol nagy sikereket ért el. Ügyes ez a gyerek, mindenhez ért. :) A csajok… Ne is kérdezd. Imádják. Szárnysegédnek használ engem, ami be is válik. :) Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan testvérek vagyunk, akik tűzön-vízen keresztül kiállnak egymásért. Nem is olyan régen egy évet külföldön élt egy akadémián. Az az egy év rettenetesen megviselt lelkileg, de végre megint magam mellett tudhatom.

Te is versenyszerűen asztaliteniszeztél, de abbahagytad.

Erről nem nagyon szeretek beszélni, mert vannak még bennem olyan sebek és sérelmek, melyek a mai napig nem hagynak nyugodni. Szerettem csinálni és nem is a hátam mögé ütöttem a labdát, de valamiért így alakult az életem. Tudnék neked mesélni, de nem teszem, eltettem őket egy kis dobozba. Sok mindenről le is kellett mondanom. Nem voltam kirándulásokon az osztálytársaimmal, nem síelhettem, nem lődörögtem össze-vissza, amit már a mostani fejemmel nem is bánok. Helyette eljutottam számos csodálatos helyre versenyek és edzőtáborok alkalmával. Megtanultam küzdeni, rendszert vinni az életembe és barátságokra tettem szert, melyek a mai napig tartanak. Nem estem ki a közegből. Sokat köszönhetek a sportnak. Ezeket nem vehetik el tőlem.

Szepesi Nikolett és Kriston Szandra kapcsolatát jellemezd egy picit mélyebben! :)

A picit mélyebben-t, hogyan értelmezzem? :) Nikit még a Spariból ismerem, együtt fuldokoltunk a medencében. Sok helyzeten segített már át, amiért mindig is hálás leszek neki. Fantasztikus érzés, hogy van egy olyan barátnő az életemben, aki ha kell, kiordít a hajam alól, mert éppen valami baromságot csinálok vagy már megcsináltam, de tudom, hogy azért teszi, mert fontos vagyok neki.  Zámbó Jimmy, Harag vagy béke című számát ilyenkor előszeretettel ordítjuk a kocsiban éjszaka. :) Nagyon nagy szíve van, mindenben lehet rá számítani, de csak azok tudják ezt, akik ismerik az igazi Nikit. A könyv körüli felhajtás közelebb hozott minket a lányokkal. Azért benne is van baki. Rendmániában szenved. Szimplán csak Nagyezsdának hívom, mert folyamatosan kerget minket egy ronggyal, ha nála röffenünk össze a csajokkal. Enni sem tudunk együtt, mert tudod… a morzsák… :)

Hogy állsz a pasikkal?

Most én is írjak egy könyvet? :) A szüleim már unokázni szeretnének és minden pelenka reklámnál megkapom, hogy: -  Jaaaaaaj Sisike, neked mikor lesz már gyereked? Őszintén? Fogalmam sincs. Legszívesebben végig tudnám sírni az unokaöcsém büfiztetését, mert már nagyon jó lenne, ha a sajátom hányna nyakon, de ennek még nem jött el az ideje. Szepesi Niki mondta valamelyik nap azt az ismert mondatot, hogy: - Te mindig a fehér királyt várod, de sokszor csak a sötét paraszt érkezik. Tömören így jellemezném. Természetesen vannak kivételek az életemben, nem kell most paradicsommal megdobálni a képernyőt, de tény, hogy nem egyszerű normális párkapcsolatot kialakítani. Az utolsó kapcsolatom nem sikerült valami jól, de sokat tanultam belőle, ami most a hasznomra válik, pedig akkor legszívesebben adogatógépből lőttem volna fel magam a Holdra egy csak oda útra. Most jól érzem magam a bőrömben. A véletlennek köszönhetően belepottyant valaki az életembe, aki visszaadta az önbecsülésemet minden téren, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

Életed legextrémebb élménye?

Elég unalmas ember vagyok. ;)

Mik a terveid a jövőben?

Az írás folytatása mindenképpen a tervek közt szerepel, megőrülnék, ha nem írhatnék. A nagymamám két kívánságát szeretném teljesíteni. Az egyik egy könyv megírása, a másik pedig az, hogy a dédunokáját a kezében tarthassa.

Milyen érzések kerülgettek, amikor az az ötlet jött, hogy most nem te készítesz interjút, hanem téged faggatnak?

Először meglepődtem, mert nem számítottam rá, de ugyanakkor jól esett a megkeresés. Furcsa volt, hogy most nem én matatok mások életében, hanem engem kérdezgetnek. Nem is olyan könnyű ez. :)

Végezetül pedig búcsúzzunk el a kedvenc mottóddal!

„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat…”