Az elmúlt napokban a magyar futballal kapcsolatban sokan nyilatkoznak! Lehetne Urbán Flórián elhíresült káromkodós mondatát előszedni, hogy mostanában mindenki k**va okos! Sajnos azt kell mondani, hogy ahány újságot veszek a kezembe, akárhány oldalra megyek fel, akárhány tévéműsort megnézek a témával kapcsolatban, mindenhol ugyanazok a dolgok hangzanak el. Sokszor nem szeretjük meghallani az igazi kritikát. Nem találjuk, hogy mi lehet az ok, mi pedig lassan oda jutunk, hogy senkinek se hiszünk, mindenki hiteltelenné válik a magyar futballban. Az igazság az, hogy ki vagyunk éhezve a sikerre, évek óta várjuk, hogy történjen valami. A szövetségi kapitány kérdésben is hasonló a vélekedés. Várjuk, hogy ki lesz az, aki megváltóként érkezik, kijuttat minket egy világeseményre. Emlékszem, amikor Lothar Matthäus idejött, mindenki csodát várt tőle, de nem tudott előrelépni a válogatottal! Az elmúlt napok eseményei, írásai késztettek e cikk megírására.

Végh Antal könyvének megírásakor is jogos kérdést tett fel, azóta még tovább romlott a magyar futball!

Napjainkban sokszor beszélnek arról, hogy az utánpótlás koncepcióját újra kellene gondolni. Szalai Ádám kifakadása véleményem szerint hab volt a tortán! Ne felejtsük már el, hogy az országban van 8 akadémia, mégse sikerült egyiknek sem olyan játékost kinevelnie, aki nemzetközi szinten is elismert, jó játékos lenne! Nincs egyetlen olyan fiatal, aki felkeltené bármelyik nyugati csapat érdeklődését! Ma már nem lehet azzal védekezni, hogy az akadémiák most indultak volna! A Sándor Károly Akadémia 12 éve működik, a többi akadémia jelentős része 2007-ben jött létre, azaz 6 éve! Ha belegondolunk abba, hogy egy Puskás Akadémia nevű egyesület játszik az NB1-ben, amely kezdőcsapatában alig találkozunk saját nevelésű labdarúgóval, akkor mondhatnánk, hogy se a legendás labdarúgó nevét, sem az akadémia nevet nem érdemli meg a csapat! Továbbá felháborító lehet az is, hogyha valaki fiatalon bekerül az első csapatba, gólt rúg a válogatottban, az elhiszi, hogy ő világsztár már most! Gondoljunk bele, mi lett Gyurcsó Ádámmal is! Az elmúlt 20 évben rengeteg játékosról kikiáltottuk, hogy ő lesz majd a nagy sztár, aki befuthat külföldön is, majd mégis a süllyesztőben végezte vagy valamelyik nyugat-európai klub kispadján (gondolok itt Filkor Attilára, akinek a mai napig nem jut eszébe, hogy hazaigazoljon, és itt kezdje újra a karrierjét, de jó példa Farkas II Balázs esete is, akinek ez például nem is sikerült)! Abban vagyunk jók, hogy mondvacsinált tehetségeket gyártsunk! Meg kéne nézni, hogy a balkáni országokban létező modellek milyenek. Azt kellene megnézni, hogy ők miért vannak előrébb, mint mi. Vagy érdemes lenne megfigyelni akár a most feltörő belgák mintáját. Meg kéne ismerni, hogyan képeznek ott játékosokat. Valóban azt lehet látni, hogy már 15 évesen is előrébb járnak, mint azok a magyar fiatalok, akiket mi sztárként kezelünk. Óriási közhely, hogy a mi tehetségeink 17-18 éves korig együtt haladnak a nyugati vagy balkáni játékosok szintjével és ilyenkor kallódnak el. Nézzük már meg, hány U17-es Eb-re vagy vb-re jutott ki Magyarország az elmúlt években! Vagy U19-es, U20-as vagy U21-es tornákra! A híres Németh, Koman, Gulácsi fémjelezte generáción kívül egyetlen egy korosztály sem volt erre képes! Márpedig óriási közhely az is, hogy egy generáció végig lehet vezetni úgy, hogy az a későbbiekben is hasznot hajtson. Ne felejtsük el, a portugálok és a spanyolok több aranygenerációt felnevelve jutottak el odáig, hogy mára a világ két legjobb csapatáról beszélünk. És ne felejtsük el, hiába a globalizmus, a multikulturális világ, azért láthatjuk, hogy ezen országok élcsapataiban is találkozunk saját nevelésű fiatal játékossal (elég csak a Barcelonára gondolni).

Újra kellene gondolnunk a képzést, a játék és a játékszituációk legyenek túlsúlyban!

És itt jutunk el a problémák következő szintjére. Amíg a magyar klubokban nincsenek magyar tehetségek ne is várjunk csodát! Bár valóban elkezdődött egy folyamat (leginkább a ma sokat támadott Haladásnál figyelhető meg legjobban), azért van hiba a rendszerben. A magyar futball csúcsa a rekordbajnok Ferencváros, melynek rengeteg fanatikus szurkolója van, a legtöbbszörös bajnok és kupagyőztes, az egyetlen magyar csapat, amelynek sikerült nemzetközi kupát nyernie (a híres VVK győzelem). Mi a helyzet ma a Fradinál? Sok (olykor gyengébb képességű idegenlégiós mellett pár magyar játékos és két tehetséges fiatal (Jova és Holman)! Sajnos Ricardo Moniz sem tud mit csinálni, kevés olyan magyar fiatal van, aki megütné az FTC szintjét. De ott van a sokat dicsért Videoton is, amely a Sousa korszakban főleg a külföldiekre épített, mára ugyan több fiatal kap szerepet, mégis elgondolkodtató, hogy a fiatal montenegrói játékosokkal felálló Podgorica kiejtette már az első körben őket az Európa ligából. De Újpesten sem most fogunk olyan játékosokat látni a pályán, mint amilyen Törőcsik András vagy Bene Ferenc volt! A lilák is főleg idegenlégiósokra építenek, kevesebb a tehetséges magyar játékos, mint az előző években. A Győrnek hiába van akadémiája (lehet, hogy sokan nem is tudnak erről), egyetlen onnan kijött fiatal sem kapott eddig lehetőséget tétmeccseken folyamatosan! Kaposváron is sok az idegenlégiós, pedig a Bene Akadémiáról lehetne tehetségeket felhozni! Nemrég Szapor Gábor el is mondta erről a véleményét. Szerinte ideje lenne az olyan tehetségekhez is hozzányúlnia az edzőknek, akik akár már 17 évesen is képesek lennének megütni az NB1 színvonalát. Nyugat-Európában vagy a balkáni országokban bátrabban hozzá mernek nyúlni a fiatalokhoz, meg is van olykor az eredménye. És tudomásul kéne venni a magyar közvéleménynek is, hogy ez egy hosszú folyamat, nem lehet egyik pillanatról a másikra Lionel Messiket nevelni. Azzal, hogy külföldiekkel töltjük fel a keretet mondván, a magyar játékos drága, a legnagyobb kárt tesszük. És ez a folyamat már ott tart, hogy az NB3-ban is találkozunk légiósokkal. Rá kellene jönni, hogy ez így nem mehet tovább! A felelősség a szakvezetőkön és a klubvezetőkön van, hogy ez a helyzet változzon!

Egy Honvéd-Fradi ma elképzelhetetlen légiósok nélkül!

A légiós-áramlás egyik mintacsapata, a Győri ETO! Alig van saját nevelésű játékosuk!

A következő szint pedig az edzőképzés. Szalai Ádám kifakadásának talán leglesújtóbb része volt, amikor erről beszélt. Rá kellene jönni arra, hogy valami nem stimmel a gépezetben. Leo Beenhakker is megmondta, ami ma igaz, az nem biztos, hogy 5 év múlva is igaz lesz. A foci állandó forgásban van. Sok magyar edző jót szeretne, de nincs tisztában azzal, hogyan és miképp kellene cselekedni. Ez főleg az utánpótlás-nevelő edzőkre igaz. Tisztelet a kivételnek vannak olyanok, akik valóban nem olvasnak szakirodalmat, nem figyelik a nyugati trendeket, edzésformákat, nem látják át a mai nevelési szisztémákat. A licenc rendszerben láthatjuk, hogy szintén valami nem stimmel, hiszen vannak olyan edzők, akik kevésbé képzettek, mégis eljuthatnak akár a pro licencig is. Nehéz lenne belelátni Szalai László fejébe (az MLSZ újonnan kinevezett edzőképzésért felelős igazgatója). Ő elmondta a Sport televízió Zuhanyhíradó című műsorában, hogy valóban szükség van edzőképző konferenciákra, tovább kell fejleszteni a trénereket, akik nyitottak a fejlődésre. Véleményem szerint az MLSZ-nek edző és bíróképző központot is kellene fejlesztenie, ezzel akár éveken belül utol lehetne érni legalább az edzők felkészültségében a balkáni országokat, 10-15 éven belül a nyugati országokat! De ehhez az kell, hogy nyugat-európai szakemberek tartsanak előadásokat itt, hiszen nem szégyen a jobbtól tanulni. És bizony nagy hangsúlyt kell a jövőben fektetni a bíróképzésre is, hogy ne forduljon elő olyan kellemetlen helyzet, mint a 2012-es Eb-n az angol-ukrán meccsen.

Újra kell gondolni az edzőképzést is, szükség van jó szakemberekre!

Hogy miért van szükség bíróképzésre: Vad II István végzetes hibája a tavalyi Eb-n!

Egy újabb szinten pedig beszélni kell a légiósainkról is. Ma már mindenki, aki egy kicsit jobb játékos azonnal külföldre menekül a magyar közegből, hogy még véletlenül se kelljen itt maradnia! Sokakat nem is érdekli, hogyha egy szezont kell akár a padon ülve lehúznia, a lényeg a magas fizetés, a luxusautók, luxusnők, drága italok, a jó kinézet és a buli! Azonban elfelejtik ezek a játékosok, hogyha nem tesznek le semmit az asztalra, akkor a magyar közeg is egy idő után el fogja felejteni a nevüket. Legjobb példa erre Feczesin Róbert esete, akire inkább úgy fog bárki is emlékezni, hogy ő Dukai Regina barátja, nem pedig úgy, mint egykori kiváló tehetség. De a válogatott Laczkó Zsolt sem tudott a Sampdoriában megragadni. Sokan választották a süllyesztőnek beillő olasz másodosztályt. A már említett Filkor Attila is köztük van. Pozitív példa lehetne Varga Roland, aki hazatért a Győrhöz, meghatározó játékos lett az ETO-nál, bajnoki címet nyert és a válogatottban is lehetőséget kapott! De ő egy pozitív példa a sok közül. Negatívnak pedig ott van az idén nyáron kiigazolt Sváb Dániel, aki nem valószínű, hogy valaha is stabil kezdő lesz majd a Cottbusnál (annál a csapatnál, amely egykoron a Bundesligában szerepelt, egy időben több magyar is volt a keretében). Napjainkban már kevesen kapnak lehetőséget az angol másodosztályban, csak Varga és Bogdán játszik ott, pedig pár éve még tele volt magyarral a Championship. Franciaországig, Spanyolország, Portugáliáig el sem jutnak légiósaink! Főként Belgiumban és Hollandiában játszanak, de itt sem az olyan csapatokban, mint a PSV, a Feyenoord, az Ajax vagy az Anderlecht. Szalai Ádám szavai tények. Ha megnézzük a két rangos európai kupát, akkor láthatjuk, hogy három magyar játékosért szoríthatunk, ebből kettő kapus! Érdemes csak akár a szomszéd Szlovákiát megnézni, ahol egy ország szorít a Napoliért, ahol Marek Hamsik folyamatosan játszik. A horvátoknak ott van például Mandzukic (ha csak egy példát szeretnék mondani), a szerbek tele vannak ilyen játékosokkal, Romániában a klubfutball is jó, mint ahogy Ukrajnában és Ausztriában is! Szégyen, hogy Európa legszegényebb országa, Moldova is fel tud olyan klubot mutatni, amely szerepet kaphat az európai klubporondon! De eszembe jutott még valami. Amikor a Debrecen bejutott a BL-be sok idegenlégiós játékosunk szinte jelentkezett, hogy ők szívesen játszanának a Lokiban, természetesen saját érdekből. Így került Szélesi Zoltán, Bognár László vagy a már említett Feczesin Róbert a DVSC-hez. Magyarul idegen honban játszó játékosaink nem szerepelnek jó csapatoknál, eszük ágában sincs itthon újrakezdeni (levezetni sok pénzért persze hazajönnek), inkább a kispadot koptatják, minthogy hazajöjjenek futballozni! De itt van még valami. A jobb játékosok, mint Dzsudzsák is inkább a pénzt választotta, mint annak a lehetőségét, hogy egy jobb nyugati csapat tagja lehessen. Ez megkérdőjelezi a menedzserek helyzetét is, hiszen milyen menedzser az, aki a saját és játékosa pénztárcáját nézi ahelyett, hogy a képviseltje karrierjét figyelné!

Jogos kérdés Filkor Attilához: Van ennél még lejjebb?

Nagy kérdés, ki lesz az új szövetségi kapitány. Jelen helyzetben talán ez mindegy is! Tudni kell azt, hogy itt 5 éven belül nem várható nagy eredmény, és aki látta az Andorra elleni meccset az azt gondolhatta, nem igazán érdemeljük mi meg a pótselejtezőt. A valóság az, hogy itt nem tud 2 év alatt csodát tenni senki. Ne áltassunk már senkit azzal a gondolattal, hogy majd idejön egy magasan kvalifikált edző, akivel majd megverjük akár Hollandiát is! Nagy közhely, de igaz, hogy nem az edző megy ki a pályára focizni hanem a játékosok. Szalai Ádám szavai igazak, egy szövetségi kapitánynak adott játékosokból kell dolgoznia. Mivel nagy valószínűséggel külföldi edző jön, először el kell neki magyarázni a magyar futball helyzetét, és nem elferdítve a dolgokat, hanem megmutatva neki a valóságot. Azonosulnia kell a magyar közeggel, különben úgy fog járni mint Matthäus vagy Erwin Koeman. Bízom az MLSZ jelenlegi vezetésében, remélem jól felkészült szakember, keménykezű edző érkezik, aki tényleg vezére tud lenni a csapatnak.

Kérdéses még az új kapitány kiléte, reméljük azért sikeres edző érkezik!

Összességében elmondható, sok munka van még a magyar futball háza táján! Én magam remélem, hogy minél hamarabb eredmények születnek és hazánk labdarúgásának csillaga újra fényesen fog ragyogni, de ehhez idő kell és reformok, egyikből sem kevés!