Magyar kosaras tragédia

2013. augusztus 18. - Tágrazártszemmel

Az elmúlt napokban játszott férfi kosárlabda válogatottunk Eb selejtezőket, és megint megmutatkozott az, hogy a sportág jelentősen le van maradva a kontinens szintjétől! Mára azt kell mondanom, hogy a sokat temetett magyar futball is jobban teljesít, mint kosarasaink! 1999 óta nem jutottak ki a férfiak világeseményre, azt megelőzőleg pedig 30 évvel ezelőtt voltak kint kontinenstornán. A kép lesújtó! Nézzük, hogyan alakulhatott ki ez, illetve mik lehetnek az okok!

Kosarasaink 1955-ben még Európa bajnokok voltak, és a futballhoz hasonlóan itt is igaz a nosztalgiázás! Sokan visszasírják ezt a korszakot, melyben annyi sportsiker volt. A magyar férfi kosárlabda ezek után kezdett mélyrepülésbe, bár még a 60’-as években volt egy-két Eb szereplés! 1999-ben sikerült újra kijutni kontinenstornára, ahol az akkori csapat a Dávid Kornél, Németh István Gulyás Róbert, Mészáros Zalán, Kálmán László fémjelezte generáció állt, mely sok örömöt okozott a kosárlabdázásnak! Bár csoport utolsók lettek akkor a fiúk, jól mutatja, hogy azóta is visszasírjuk azt a 3 elveszített meccset és az Eb szereplést. Az elmúlt két selejtezőben való „helytállásunk” pedig jól mutatja a magyar férfi kosárlabdázás problémáját. A 2011-es tornán emelték meg a csapatok számát 16-ról 24-re, így egy pótselejtezőt írtak ki, hogy feltöltsék a helyeket. 22 csapat már kijutott addigra (az új rendszer miatt,) azonban Portugáliának, Finnországnak és a mieinknek a fennmaradó két helyért egy oda-visszavágós csoportban kellett szerepelnie! Az esélyek szerint mi lettünk volna az egyik kijutó csapat, messze jobban szerepeltünk a selejtezőben, mint a másik két válogatott. A többiek azonban jobban erősítettek a pótselejtezőre, így a csapat győzelem nélkül lemaradt a tornáról. Az akkor a szövetségi kapitányi posztot betöltő Mészáros Lajos a végén úgy nyilatkozott, hogy csapata jól teljesített, azonban mégsem sikerült a kijutás! Én nekem pedig az a véleményem, hogy a csapat nem teljesített jól, hiszen nem nyert meccset sem és esélyünk sem volt a kijutásra. A kosárlabda szövetség akkor úgy döntött, hogy új alapokra helyezi a kapitányi kérdést, végül előhúzták a kalapból a pécsi női kosárlabdacsapat egykori szuperedzőjét, Rátgéber Lászlót! A szerb származású edző azelőtt még soha nem dolgozott férfiakkal, most azonban szeretett volna szerencsét próbálni itt is! Kijutást ígért a vezetőknek, de szerintem a férfi szakág körülményeit látva visszavonta volna ezt a kijelentését! A selejtezőn a nagyon erős horvátok és az ukrán válogatott mögött végeztünk, meglepetésre azonban még az osztrákok is megelőztek minket jobb pontaránnyal! 2012 végén a szövetség felmentette Rátgébert a poszt alól. Véleményem szerint, azonban ha továbbra is hagyták volna építkezni, akkor talán a következő sorozatban több esélyünk lett volna. Ezután pedig érkezett Sztojan Ivkovics, akitől szintén csodát vártak a vezetők. A csoda azonban ezúttal is elmaradt, hiszen kétszer kikaptunk a fehéroroszoktól és a szlovákoktól is idegenben.

A válogatott játékosok Ivkovics kapitányt hallgatják.

Véleményem szerint a szövetség körüli bonyodalmak nagyon nagy problémát jelentenek. Sokszor látjuk azt, hogy nem mindig tiszták a körülmények, bajosak az elnökválasztások, nem mindig van bizalom a szövetségi kapitány kilétében. Egyedüli jó döntésként a 3 + 2-es szabály meghozatalát hoznám fel (3 idegenlégiós mellett 2 magyarnak mindig pályán kell lennie egy NB1-es csapatban). Arról nem beszélve, hogy a válogatott szakvezetésében nem mindig szakmai döntést hoztak (gondolok itt a női szakosztály szövetségi kapitányválasztási mizériára 2009-ben). Aztán a szövetség mellett ott vannak a klubok is. Hihetetlen, de kb. 5 év után a Szolnok volt az első csapat, amely megméretett az Eurochallenge-ben, ez addig egyik klubnak sem jutott eszébe (azt megelőzőleg a Debreceni Vadkakasok szerepeltek az Európa kupába) elindulni a nemzetközi kupákba. Fejlődni pedig csak úgy lehet, ha erősebb ellenfelekkel is találkozik egy csapat. A magyar klubok számlájára írható az is, hogy inkább foglalkoztatnak külföldieket, mint magyarokat. Nincs az első osztályban egy olyan csapat sem, amely felvállalná azt, hogy eredményektől függetlenül csak magyar játékosokat foglalkoztat, és azzal próbál meg eredményeket elérni (mint a labdarúgó NB1-ben a Paks). Ha pedig eredmények is lennének, akkor talán ezt a stratégiát a többi csapat is követné. Másrészről pedig egy újabb probléma, hogy a kosárlabda kluboknál évről évre drasztikus változások következnek be. Gondolok itt arra, hogy a jelenlegi bajnok Alba Fehérvárt már akkor elkezdték „szétszedni” mikor még vége sem volt a bajnokságnak. A pár évvel korábbi bajnok ZTE-ről pedig ne is beszéljünk. Így az látható, hogy a csapatok körül a gazdasági dolgok nincsenek rendben, a vezetők nem felelősséggel dolgoznak, a csapatok (tisztelet a kivételnek) pedig napról napra (vagy idényről idényre) élnek. Elképesztő kimondani ilyet egy világszinten ennyire népszerű sportág esetében, de a magyar kosárlabdázás vezetői pitiáner amatőrök, ha változás lenne, talán előrébb tartana a sportág.

Hát itt nagyon rég rendet kellet volna tenni!

De az egyrészt mellett mindig ott van a másrészt is. Nincs egyetlen olyan kosárlabdázónk se, aki az NBA-ben, hosszú idő után Hanga Ádám lehet az első olyan, aki az Euroligában szerepel, és talán még az amerikai magyar Obie Trotter oroszországi légióskodását lehet kiemelni, mint pozitívum. Nincs nemzetközi szinten jegyzett játékosunk, nincsenek csapataink, bár a Szolnokiak Eurochallenge-es és Adria ligás szereplésük miatt meg kellene emelnie a kalapját a honi vezetőknek. Továbbá nagy probléma, hogy az utánpótlásban nincs egy kifejlett modell, nincsenek akadémiák, pedig az állam a kiemelt látványsportágak közé emelte, így kap a szövetség a TAO pénzekből. Mára ott tartunk, hogy a labdarúgásban, a kézilabdában, a vízilabdában és a jégkorongban hasznosan használják fel a támogatásokat, és már szinte mindenhol legalább egy akadémia kiépült, addig kosárlabdában nem hallani ilyenekről. Pedig a sokat emlegetett vidéki bázisok ma már nagyobb erőt képviselnek, mint Budapest, főleg ebben a sportágban. Például el tudnám képzelni, hogy a Falco és a Körmend összefogna, hogy közösen csináljanak egy Vas megyei kosárlabda akadémiát, amiből mindkét csapat profitálna. Ebből is látható, hogy a vezetőkkel van alapvetően a probléma! Továbbá az is baj, hogy az előbb említett főváros nem tud meghatározó csapatot adni az első osztályba. Az ország ötödét magába foglaló Budapest korábban a sportág legnagyobb fellegvára volt, mára azonban a vidéki önkormányzatok által támogatott vidéki egyesületek erősebbekké váltak, így szorítva ki a fővárost a kosárlabdázás térképéről. A tendencia minden sportágban hasonló, azonban itt nem merült fel egyszer sem, hogy legalább egy, erős támogatottságú csapat indulna, amely akár a bajnoki címért is harcolhatna. Lennének nézők és szerintem támogató is, de ez a felvetés olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Legnagyobb tehetségünk, Hanga Ádám.

És utoljára nem feledkezzünk meg még valamiről. A sportág évek óta nem kap elegendő médiapublicitást, kezd lesüllyedni a röplabdázás szintjére. Igaz, hogy az RTL megvásárolta a kosárlabda mérkőzések közvetítési jogait 2009-ben, de az anyacsatorna szinte sosem sugározott kosármeccseket, azokat általában a Sport Klub adta (de miért is csodálkozom ezen, hiszen Kolosi Péter számára a lényeg az, hogy a kereskedelmi tévében csak szemetet adjanak a nézőknek, akik még igénytelenebbek lesznek ezáltal, ő pedig minél gazdagabb). A fiatalok főleg az NBA közvetítéseit láthatják, esetleg az Euroliga küzdelmeit, a vérmesebbek pedig kimennek az NB1-es mérkőzésekre. Sok helyre nem jut el a kosárlabdázás, pedig tényleg a világ egyik legnépszerűbb sportágáról van szó. Csak reménykedni tudunk, hogy egyszer majd újra látjuk a válogatottat világversenyen és talán majd valamikor lesz több olyan játékosunk is, aki nemzetközi szinten is jegyzett lesz. De ehhez változások kellenek! Sok-sok változás!

Ha tetszik az oldal és amit olvashattok,