Pénteken már a harmadik adás lesz látható a legeslegújabb, fantasztikus, hihetetlen tehetségkutató műsorból, így csodálkozom, hogy még senki sem koptatta számítógépe/laptopja billentyűzetét ama okból, hogy írjon egy kis szösszenetet a Vojszról. (Ez még rímelt is. Hehe.) Akkor ezt mostan én pótolom.
Nos, október 12-én startolt a The Voice – Magyarország hangja címet viselő „teljesen más, mint az eddigiek” tehetségkutató műsor. Itt csak a hang számít. De tényleg. Sőt, olyannyira nem hagyatkozhat a hangján kívül semmi másra a műsorba jelentkező delikvens, hogy a Mesterek – mert itt nem egyszerű mentorok vannak, mint X-éknél, de nem ám – háttal ülnek a produkció kezdetekor a színpadon álló jelentkezőnek, és csak hallgatják a produkciót. Egy darabig. A műsorba ugyanis úgy lehet bekerülni, hogy ha négyük közül legalább egyikük megnyomja a „bűvös varázs (fél)gömböt” az előadás másfél perce alatt; ekkor a széke megfordul, így megpillanthatja a danolászó versenyzőt, vizuális ingerrel is bővítve a meghallgatás fantasztikus élményét. Ha csak egy Mester fordul meg, akkor az illető automatikusan hozzá kerül, de ha több, akkor neki kell választania, kinek a mentoráltja szeretne lenni.
Nézzük hát a Mestereket. Az X-hez hasonlóan itt is négyen vannak, és itt is csak egyetlen nőt találunk köztük. Közülük a rangidős az egykori LGT-s Somló Tamás – akihez a rágógumin kérődzés úgy hozzátartozik már (évtizedek óta), mint Facebookhoz a lájkolás. Majd következik Malek Andrea énekes-színésznő, aki kétlaki életet él Magyarország és a sógorok (értsd: Ausztria) között, hiszen ott él, de itt is meg ott is dolgozik. A dolog érdekessége, hogy a konkurens X-Faktorban pedig öcsikéje, Miklós pátyolgatja a versenyzőket. (Andrea viszont megígérte, hogy nem lesz testvérháború. De miért is lenne?) Aztán itt van Mező Misi, a Magna Cum Laude együttes frontembere, akiről két adás megnézése után egyre inkább azt gondolom, hogy vagy elgurult a gyógyszere, vagy pedig eggyel többet vett be belőle a kelleténél. Na, jó, ez nem zrikálás akar lenni; bírom az őrült fazonokat, és bár Mihály arkangyal örömujjongását, illetve harci üvöltését néha túlzónak érzem, de valahogy mégis üdébb színfolt számomra, mint X-ék vergődése, „mindenfiatalfiúrarágerjedek” Ildikóval az élen. Végül, de nem utolsósorban következzék a legifjabb Mester, Caramel, aki egykoron maga is egy tehetségkutató felfedezettje – meg nyertese – volt, méghozzá a Megasztáré. Teljesen korrekt, empatikus, és intelligensen nyilatkozik. Ez tetszik. ű
No de, azért mégiscsak igen rövid reakcióidővel böködte a „varázsgömböt”, amikor az első adásban Mohamed Fatima – a megboldogult Fekete Vonat nevű formáció hölgytagja – dalolni kezdte a Szállok a dallal című Caramel-slágert. Elmondása szerint nem azért bökött, mert a saját számát hallotta, véleményem szerint pedig azért egy gondolatnyit mégiscsak. Nem baj, mert Fatimának tényleg jó hangja volt. Sőt, mi több, külsőleg is komoly átalakuláson ment keresztül. Nézzétek meg!
Nos igen, én írtam korábban lehúzós cikket a tehetségkutatókról. Vállalom is. De a kíváncsiság erősebb volt bennem. Ezért kezdtem el majd’ három hete nézni a Vojszot, mert először is: érdekelt, hogy vajon tényleg mitől másabb, mint a többi ilyen műsor, másodszor pedig: a zsűritagok – hoppá, Mesterek – alapjában véve szimpatikusak számomra, így kíváncsi voltam, mihez adják a nevüket. Harmadszor: hogy írok cikket róla, ha nem nézem?
Eddig lement két adás; most jön a harmadik. A szabály szerint minden egyes Mesternek 12 tanítványa lehet – ejj, de ismerős ez valahonnan –, és az eddigi állás szerint Caramelnek van 5, Andinak is 5, Somlónak 3, Mihály arkangyalunknak pedig 4. (Ő a második adásban húzott bele, mert az elsőben csupán egy ikerpár egyik tagját kapta meg.) Vagyis ez azt jelenti, hogy mire feltöltődik mindenki csapata, meg lemegy az egész műsor, az még elég sok idő. Azt olvastam, hogy lesz vagy öt adás, míg összeáll az egész gárda, és utána kezdődnek az élő adások. Arról egyelőre nem szólt a fáma, hogy ezután hogy lesz, mint lesz, de szerény számításaim szerint irdatlanul hosszú műsor várható. Persze aztán lehet, hogy más lesz a Vojsz menete, meg a kiesés, meg minden; majd elválik.
Egyelőre annyit mondanék, hogy az első két adás kellemes élmény volt számomra; talán a Mesterek miatt, talán azért, mert itt tényleg sok jó hangú csaj és srác jött össze. Persze nyilván ez is „meg van csinálva”, „meg van buherálva”, de hát ez is a show része. De most látatlanban megmondom – mivel X-éket nem igen nézem, csak hallom mások elbeszéléséből a történéseket –, hogy az X-Faktornál valahogy kellemesebb és jobb. A másik műsorban körülugrabugrált Adélka, vagy Zámbó Krisz itt labdába sem rúghatna. Elég nagy ciki, hogy Krisztiánka már vagy két alkalommal jött azzal a halál béna szöveggel, hogy ő azért nem tudott jól énekelni, mert ideges volt, meg lámpalázas. (Legutóbb állítólag már jobb volt. Kérdés, hogy mihez képest.) Erre meg csak azt tudom mondani, hogy aki prostinak áll, ne csodálkozzon rajta, ha megdugják. Mert az előadó-művészet, az éneklés erről szól. Bezony, ki kell állni az emberek elé, nincs mese. Ha szerencsés vagy, akkor nagyon sok ember elé kell kiállni. És nem mondhatod azt a rajongódnak, hogy bocsi, ideges vagyok, ma nem tudom elénekelni ezt a dalt. Ezért és az ehhez hasonlók miatt tartom az X-et szánalomnak. Persze lehet, hogy a Vojsz-szal is így leszek, de addig még meghallgatok néhány embert, aki szépen énekel péntek esténként.
Penny Wise
