Nos, mint tudjuk mozivászonra került a nagy Gyűrűk Ura trilógiának egy mellékszáláról szóló előzmény története. Ez szintén három részes eposznak indult és még csak kettő került vetítésre, de a sok kritika amit írtak erről, khm mit is mondjak, eléggé "érdekesre" sikeredett. Nos, hát akkor beszéljünk a Hobbit Váratlan utazás (2012) és a Hobbit Smaug pusztasága (2013) című filmekről és az alaptrilógáiáról kicsit szakszerűen.

A filmek egy tucatnyi törpéről, egy hobbitról, egy mágusról és egy seregnyi ork harcosról szólnak megfűszerezve tündékkel és egy csipetnyi emberrel még jóval a "nagy jó és rossz összecsapása" előttről. A törpéket korábban elkergette gazdag, arannyal roskadásig teli hegyi birodalmukból egy agyon szteroidozott szárnyas gyíkféleség (sárkány), mely ahhoz vezetett, hogy Thorin az ifjú törpkirály földönfutóvá vált és népe túlélése érdekében szétszéledés stratégiája miatt szinte kezd teljesen eltűnni. Ezt megelégelvén kiötlik ama remek tervet, hogy egy kis segítséggel belopakodnak a korábbi otthonukba és a legfényesebb ékkövet (mely a hatalmat szimbolizálja) ellopván a sárkány orra elől újra egyesítik a törpseregeket. A kaland ismét a hobbitok megyéjében kezdődik, ahol Gandalf kipécéz magának egy látszólag röghöz kötött, de szíve mélyén kalandvágyó félszerzetet, aki összeismerkedik a törpökkel és kis noszogatásra elindulnak a nagy útra. Menet közben aztán egy rakat kalandban részesülnek, mire elérnek a céljukhoz. Többet nem árulok el, nézzétek meg!

Milyenek maguk a filmek? Egy szóval le tudom írni: Whoooooooaaaaaauuuuu!!!! Na jó ez nem szó, de érti mindenki. Ahhoz képest, hogy mennyire hátrányos helyzetből indul a történet, itt csak egy könyvből csinálnak 3 filmet és milyen kritikákat kapott, ehhez képest szerintem remekművek lettek!

Pár szó az eredeti, de aránytalanul túlértékelt Gyűrűk Ura trilógiáról:

A látványvilága hihetetlen, komolyan, nem lehet különbséget tenni valóság és mesterséges látványvilág között. Olyan harci jelenetek vannak benne, melyek az eddigi filmtörténelem legjobbjainak számít. A gond csak az, hogy a számomra pozitív dolgok itt véget is értek. Ez a trilógia egy mézes-mázos, csodaszép torta, amibe legszívesebben beleharapna az ember. Megnéztem mindhárom filmet és beleharapva a tortába rögtön eltorzult arccal néztem magam elé. Csodaszép, de az íze borzalmas! Mitől lettek ilyen rossz filmek szerintem? KÖVETKEZETLENSÉG, ÉRDEKTELENSÉG, DILETTANTIZMUS.

KÖVETKEZETLEN dolgok halmazával van tele a történet. Rábízzák az egyik arra legalkalmatlanabb élőlényre, egy a hobbitok között is nyominak számító kis nyámnyila, állandóan jajj befostam arcot vágó alakra a legfontosabb teendőt. Vigye a gonosz gyűrűt az ellenség központjában lévő vulkánba. Ez még önmagában nem lenne akkora baj, de a jóslat szerint a hordozó meg fog halni. Ezzel szemben mikor (14 eszméletlen hosszú óra után VÉÉÉÉGRE!) megtörténik a behajítás és az ember már szinte szánni kezdi a "főhőst", hogy mindjárt vége, jönnek a gigantikus sasok és megmentik... MICSODAAAA??? Pofánkba hazudtak! Mitől lett volna kevesebb a történet, ha meghal? Miért kellett az amúgy tényleg mindenkit irritáló hobbitot megmenteni és ha már itt tartunk, akkor miért nem használta senki a sasokat, hogy behajítsák azt a vackot a lávába??? Nem, ehelyett megkaptuk a 14 órás filmből körülbelül 7 órán át tartó nyomorúságos és irritáló vánszorgásukat, ahogy Frodó és a számomra tisztázatlan okokból vele levő Samu mindenféle idegölő és unalmas sétát folytat, amíg máshol zajlanak az események.

Másik ilyen érthetetlen dolog volt, hogy az új ork faj, urukhai-ok teremtésénél elhangzik, hogy ezek sokkal erősebbek és jobb harcosok a sima társaikhoz mérve. Na már most, ezekre mindent lehetett mondani, de olyat, hogy erős és jó harcos... Még a legbénább parasztok is tonnaszám kaszabolták őket, míg ezek csak ordítottak. Ha már tettek egy ilyen kijelentést, hogy erősek, jó harcosok, akkor illett volna tartani is ehhez magukat.

ÉRDEKTELEN jelenetek halmaza a film. Nem tudok egy nívós és értelmes párbeszédet sem kiemelni az egészből és nem azért mert ilyen buta vagyok, hanem egyszerűen nincs benne ilyen! Nem viccelek, a színészek nem kerültek hozzám közel, mert mikor megszólaltak 90%-ban mélyen maguk elé nézve a filmből kifelé beszéltek és nem egymással. Ott van a másik három főszereplő, Gimli, Aragorn és Legolas. Egyik sem beszélget a másikkal, csak rohannak mindenen keresztül, mert ló az luxus. Az ember elvárná, hogy három ilyen központi figura hosszú időn keresztül menetel egymás mellett, akkor lesznek sztorizgatások vagy nézeteltérések, de nincs, mert még nézetüket sem fedték fel.

Ami még nagyon növeli az érdektelenségemet az a hosssszzzúúúúúú monotonitása a filmnek. Nagyon de tényleg naaaaagyon lassú. Bővített kiadásban a tündék menetelnek az erdőben 15 percen keresztül és nem történik az égvilágon semmi, még csak meg sem szólalnak, csak néznek szomorúan, mélyen maguk elé és nekem ilyenekre kell pazarolni az életemből az értékes perceket.

DILETTÁNS megoldások. Helyenként olyan dolgokat láttam, amit nem akartam elhinni, hogy ezt bárki bármikor is komolyan gondolhatta. Gandalf  Mória bányáiban mélybe taszítja a monstrum Balrogot, akinek egyébként van szárnya és repülni is tud, de csak annyira futja az eszéből, hogy ostorával lerántja a mágust magával. Jó ezt is a látvánnyal akarták kompenzálni, de ami ezután jött. Mikor Gandalf megjelenik a semmiből elmeséli, hogy legyőzte a szörnyet és mutatnak egy jelenetet, hogy zuhannak és csépelik egymást, majd valami helyen vannak a vágás után és sziklákon állnak. MI VAN??? Ezt mégis, hogy? Oké, hogy varázsló meg minden, de előbb még az a bamba böszmeteg állat repülni sem tudott, mégis, hogy kerültek egy stabil talajra? Nem placcsantak szét a becsapódáskor vagy áh... NEM ÉRDEKEL!

Másik ilyen kedvencem, a harmadik rész nagy csatája, amit megint csak a látvány visz el és nem az ésszerűség és profi kivitelezés. A rendező nem akart sokat agyalni, hogyan tehetné fordulatossá a csatát, így hát összecsapnak Minastirith vára előtt az emberek és orkok. Orkok bombázzák a várat, megjelenik az ember lovasság, legyalulja az orkokat, megjelennek az óriás mutáns elefántok (olifántok) és földbe döngölik őket, maaaajd jönnek a holtak és ledózerolják a rosszfiúkat. Eközben a férfiember által megölhetetlen Boszorkánykirály pont belebotlik a gigantikus csatamezőn lévő egyetlen harcos férfinak öltözött álruhás nőjébe, akit ahelyett, hogy agyoncsapna, egy sor szerencsétlenkedés utána arcon szúratja magát vele és elpárolog... (itt nagyon erősen fogtam a fejem...).

Ezek után már csak az volt a hab a tortán, mikor a birodalom nélküli, egyébként a harcokban való részvételétől eltekintve szinte semmit nem tévő, kivont karddal rohangáló csövest (Aragorn) királlyá koronázták. Na ekkor nagyokat néztem és teljesen kitértem a hitemből. Bár tudjátok mit? Ezeknek az idiótáknak pont egy ilyen király való! Mégis csak jó ötlet volt.

Szóval én végig néztem a bővített kiadást, ami több, mint egy munkanap és bár a szememnek nagyon tetszett a dolog, de nem tudta megmenteni a filmet előttem. Persze mindezek ellenére rengeteg rajongója lett a filmeknek és iszonyat jó kritikák is születtek erről, ami önmagában megint csak rendben lenne, mert más az ízlésünk, DE! NAGYON DE! Szóval az ennek előzménytrilógiájaként emlegetett HOBBIT filmeket ugyan ezek az emberek a sárba tiporták.

Legtöbb kritikus, mintha nem is önmaga lenne és olyan dolgokat rónak fel hibának amit nem az eredeti trilógiában és amit korábban elnéztek, azt itt kegyetlenül megragadjak és marcangolják. Mikre gondolok? Nem értem például, hogy miért ez a legfőbb bajuk az előzményekkel, hogy szépen lassan ízlelgeti a későbbi nagy összecsapás lehetőségét, de nem csak erre fókuszál. Értem én, hogy epikusabb összecsapások nem lesznek benne, mivel ez képtelenség, de egy ilyen jellegű fantázia film arról szól, hogy legyen pár szereplő és az ő nem hétköznapi kalandjaik kerüljenek bemutatásra. 

Az összes fantasie film célja ez vagy legalábbis ennek kéne lennie. Itt a sima trilógiához képest a látvány nem változott, még mindig eszméletlen, de a hiányosságok is pótolva lettek és ez fontos! A szereplők elkezdenek egymással beszélgetni és ezáltal megtöltik élettel a filmet. Maga a történet mint korábban is említettem nem olyan epikus szálat vesz elő, mint az eredeti trilógia, de sokkal több benne az izgalmas kaland, az elindulás után folyamatosan a képernyő előtt tart, egy másodpercre sincs időm unatkozni.

A színészek zseniálisak, legyen szó az alakításukról vagy csak pusztán a külsejükről, puszi a castingosak hasára. Én idegesítőnek, fölösleges nyűgnek tartottam az eddig általam látott hobbitokat, de itt Bilbó tökéletes erre a szerepre és ezen kívül még remek karaktere van. Neki eszébe jutott, ha már az orra alá dugta a sors a gyűrűt, akkor ne befostam arcot vágjon tátott szájjal, hanem használja okosan és ésszerűen. Nem egyszer menti meg a brigádot. Bilbó ébredéskori ledörzsölt csipájában is több kurázsi és élet volt, mint Frodóban összesen.

Gandalfot össze sem lehet hasonlítani az azelőtt látott figurájával. Brillírozik, látszik rajta, hogy élvezi a szerepét, mert itt már tényleg van is neki. Ő a bölcs, sok dolgot előre tudó, de csak épp annyit közlő, amennyire szükség van karakter. Emellett itt már úgy is viselkedik, mint egy igazi varázsló, használja tudását és képességeit.

Thorin és a törpök: Amíg Aragorn egy össze-vissza futkosó bolond látszatát keltette, addig a törpvezérre elég csak ránézni. Méltóságteljes mozdulatai, tartása és beszéde van. Igazi vezetőre lelhetünk benne, aki előtt komoly célok lebegnek és ettől megérthetjük a motivációját. Aragornnak mi is volt a célja? Ja...őőő semmi. Élje túl a harcokat és ennyi. Megtette, megkapta az egész Középfölde koronát. Amilyen emberek és lények éltek ott akkor meg is érdemelték...A törpcsapat többi tagja tele van fűszeres karakterekkel. Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Hapci... vagyis az okos, a kalandor, a brutál harcos, a cseles, a vidám...stb. Nagyon jó kis hangulatot hoznak a vászon elé.

Ami nem tetszik az továbbra is a papír ellenfeleket jellemzi. Mindenki, aki rossz azt le lehet csapni egy suhintással és egy egész sereg kell belőlük, hogy egy főszereplőt meg tudjanak sebezni. Ez az eredeti trilógiában is így volt, sőt ott ugye jelen voltak a "tesco gazdaságos" urukhai csapatok is. Ami ennek az érdekessége, hogy a filmkritikusoknak mégis csak az itteniekkel volt bajuk. A szimpla, mezei orkok még mindig papírból vannak, ami az eredeti trilógiában remek, de itt ejjnye. Miért is???...

A fő bajuk magával a történettel van, mivel szerintük unalmas, ha egyik kalandból megyünk a másikba, helyette nem tudom mit szerettek volna, lehet itt is csak menetelést szótlanul, távoli helikopteres felvételekről. Ja és persze egy valamit majd el felejtettem. A KÖNYV! Nem tudnak elszakadni tőle! Ez egy könyv, amiből 3 filmet forgatnak és így tettek bele olyan részeket, szereplőket, akik vagy nem voltak benne vagy esetleg benne voltak, de kevesebb szereppel. Nos engem az marhára nem érdekel mikor egy filmet nézek, hogy szó szerint követi a könyvek eseményeit betűről betűre vagy változtat rajta. Ami engem egyedül érdekel az annyi, hogy legyen szórakoztató, lebilincselő és elgondolkodtató. A Hobbit filmek ilyenek! Kiemeltek pár könyvben lényegtelen szereplőt, de mit számít ez, ha ettől jó és működik a film ritmusa és dinamikusan tör előre, nem csak unalomba fojtja magát.

Az igazi Gyűrűk Ura rajongóknak tetszett a film és a nézettsége is a csillagos ég alját verdesi. Szerintem ez az ami számít és nem a rossz kritikusi vélemények. Persze nyomokban eltér a hangulata a történetben később játszódó trilógiától, de pont ezek a pozitívumai és Peter Jackson rendező itt ért igazán révbe és értette meg miről szól ez a sajátos elemekkel és tudattal rendelkező világ. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Ja és a címben feltett kérdésre mi a válasz? Ki nyer a végén? Szerintem a nézőközönség!  
De itt a két eposzból két vezér egyéniség, döntsétek el kire szavaznátok:

Tölgypajzsos Thorin Vs. Csak Simán Aragorn