Engem a logikátlanságok eléggé zavarnak a filmben. Például, egy feketelyuk, aminek akkor a tömege, hogy gyakran ilyen van a galaxisok középpontjában, hogy a fenében fog simán ellenni a Szaturnusz mellett? Pillanatok alatt benyelné az egész Naprendszert.

Bejegyzés: Christopher Nolan mellényúlt – Avagy a Csillagok között kritika

Miniszoknya, harisnya, tűsarkú, ennyi kell csak.

Bejegyzés: Pasiriasztó kollekciók, hogyan öltözz ha egyedül akarsz maradni

@natloz00: Csatlakozom az állásponthoz!
Már ott megakadt a szemem e "szellemes" kritika olvasásán, hogy a Szaturnuszt Jupiternek nevezi (apropó: a laikus számára legfeltűnőbb különbség a két égitest között az, hogy míg a Szaturnusz a látványos törmelékgyűrű-rendszeréről ismeretes, addig a Jupiter körüli planetáris gyűrűk sokkal kevésbé szembeötlők; az egyéb, méret-, tömeg- és távolságbeli eltéréseikről nem is beszélve). Aki ilyen szinten "képben van" az asztrofizika alapjaival, illetve ha már ennyire "figyelt", az inkább ne másszon bele túl mélyen egy efféle sci-fi részletes elemzésébe, mert még számtalan olyan fogalommal és elmélettel találhatja szembe magát, ami számára nehezen értelmezhető, így ez a korlátolt szubjektív nézőpont végül azt eredményezi, hogy értelmetlennek könyveli el a film minden tudományos megközelítését. Hiábavaló botorság ilyen kategorikus véleményt alkotni (ráadásul publikálni azt) egy olyan témában, amihez igen csekély valós kompetencia társul.

Bejegyzés: Christopher Nolan mellényúlt – Avagy a Csillagok között kritika

Elgondolkodtató a cikk, és egyetértek vele.

Bejegyzés: Fordított szerelem

@Norbert J. R.: Nem a tudománnyal volt a probléma, hanem az elemi logikával. Ha azok a valakik, jövőbeli emberek, vagy akárkik ilyen technikával rendelkeztek, miért nem jöttek el egy gigant nagy űrhajóval a Földre, és vitték el az embereket mindet? Miért kellett egy ilyen komplikált tervet kiagyalni, ami ezer helyen meghiúsulhatott volna, mondjuk legelőször ott, hogy Cooper nem megy el? Azzal egyetértek, hogy ez az a fajta film, ami után az ember gondolkodóba esik. Csakhogy pont ezt nem kellene tennie, mert ha gondolkodik, rájön, hogy az egész úgy értelmetlen, ahogy van.

Bejegyzés: Christopher Nolan mellényúlt – Avagy a Csillagok között kritika

Én tegnap láttam a filmet a UPC jóvoltából. Amikor vége lett, azt mondtam: "Na végre egy igazi fa..sza sci-fi". Aztán aludni mentem, de mire az ágyhoz értem eszembe jutottak az alábbiak:
- Murph kitalált valamit, a "Heuréka" erre utalt. De könyörgöm, mit? És ez megmentette a Földet? Hogyan? A gyilkos pornak mi köze van a gravitáció elméletéhez?
- Kik építették a Saturnusz mellett azt a telepet, ahol Murph találkozik az apjával a végén? A megmenekült földiek? Azok a kevesek, akik elmenekültek a Földről, a többi meg elpusztult? Miért építettek pont ott telepet, akkor már elvileg akárhová elmehettek volna, kezükben volt a gravitáció elmélete.
- Ha Cooper tudta a könyveket mozgatni a könyvszekrény mögött, miért nem tudott egy papírt átlökni, rajta az adatokkal?
- Hogyan került a fekete lyukon keresztül vissza a Szaturnusz mellé? Az odaúton egy féreglyukat is közbe kellett iktatni!

A féreglyukakról meg a feketelyukakról már nem is mondok semmit, mert azokról tényleg nem tud senki semmit, csak Hawking meg Morgan Freeman tesz úgy, mintha ezeket jól ismernénk. A relativitás-elmélet dettó, ezer sebből vérzik. Nem is ezekkel van a bajom, egy sci-fi azért sci-fi, mert nem ismert elemeket is alkalmaz. Inkább az a baj, hogy a végén összerakva az egészet, nem jön ki belőle egy értelmes, konzekvens történet. Elemi logikai hibái vannak a filmnek. Persze, ha az ember nem kezd el gondolkodni, akkor egy nézhető film. Ha az embert nem zavarja, hogy hibernálásból gyakorlatilag egy fél perc alatt felébresztenek egy embert, akkor élvezhető a film. De ha hihető történetre vágyunk, akkor ez a film nem az a film.

Bejegyzés: Christopher Nolan mellényúlt – Avagy a Csillagok között kritika

@KenceFince:
"Más okból ugyan, mint a férfiak, akik általában nem akarnak elválni a szeretőjük miatt, a nők inkább lecserélik a férjüket egy jobbnak hitt férfira. "
Hát úgy könnyű ugrálni hogy nektek csak át kell ülni egyik tutiból a másikba, de azt nekünk kell felépíteni, valószínűleg ezért nem akarjuk elszórni a fele királyságot.

Bejegyzés: Üres illúziók

"kevés annál elítélhetőbb és lesajnálóbb dolog van, mint amikor valaki önként és dalolva vállalja a másodhegedűs szerepét egy kapcsolatban"
Ezt híják kurvának.

Bejegyzés: Üres illúziók

"ősidők óta pofonegyszerű a válasz: a nő szeretetre, szerelemre, biztonságra vágyik. Arra, hogy megbecsüljék, hogy foglalkozzanak vele, hogy dédelgessék"
:DDDDDDDDDDDDD MUHAHA!!!!!!! LOL! Véletlenül se zsíros bankszámla meg nagy fasz kell nekik (leginkább a bankszámla)...

Bejegyzés: Üres illúziók

@SabaSaba: Meg tudom érteni ezt a hozzáállást is, én még sem így érzek irántuk. Bennem nincsen düh velük kapcsolatban. Abban egyetértek, hogy megérdemlik és maguknak csinálták, de ha mögé nézek a dolgoknak, akkor inkább az van bennem, hogy mindenki éhes a szeretetre és ahol egy picit is érez ott próbál megkapaszkodni, belecsimpaszkodni és megélni végre.
Csak nem így kéne, nem másokon áttaposva, hanem tiszta lapokkal játszva és őszintén.
Bennem inkább ez van és hiszek abban, hogy előbb-utóbb rá is jön mindenki, hogy ne így, hanem másképp, úgy, hogy mindenki épen kerüljön ki és be a kapcsolatokból/kapcsolatokba. Akkor végre nem lesz düh, harag, egymásramutogatás és végre újra mindenki elkezd hinni majd a másikban.

Bejegyzés: Üres illúziók

@KenceFince: Nem tudok a többi nő nevében szólni, csak a sajátomban és a közfelfogással ellentétben csak a saját "működésemről" tudok írni.
Nem lesz izgalmas, mert nagyon egyszerűen élem az életem. Monogám természetű vagyok, másban nem is tudok hinni csak ebben, hogy van 2 (nem több) ember aki szereti egymást, emiatt tudnak kapcsolódni is egymáshoz és így kapcsolatban élnek.
Amikor megszeretek egy férfit, csak ő létezik mint intim. Beszélgethetek másokkal, de azok sosem lesznek intim közelben.
Amikor ismerkedés van, épp az vonz a leendő társamban, hogy másmilyen mint én. ha olyan lenne mint én, akkor nem igazán tudnék tanulni tőle semmit (akár életfelfogás, akár helyzetek kezelése, mindenki másban erősebb és képes két ember kiegyensúlyozni egymást), tehát ha választok valakit, nem lenne értelme megváltoztatnom, mert akkor pont azt "pusztítanám" el benne amivel megérintette a szívem, amivel ki tud egészíteni. Elpapucsosodás kizárva, unalom kizárva, mivel így mindig érdekes marad a számomra. Egy valódi társ.
Mindenki legyen saját maga és éljen továbbra is a kedvteléseinek is... ne annak amit én szeretek, ne az legyen jó neki ami nekem jó, azt tegye amit ő szeret.
Ha az "amit ő szeret" átlép azon a határon, hogy hűség és társ, ott nem tudok tovább lenni. Én leszek az, aki ki fog lépni, mert nincsen értelme tovább. Az emberek nem tárgyak, nem használatra vannak, hanem szeretetre. Ahol belép egy harmadik, ott nincsen szeretet, mert két irányba nem lehet igaz érzelmet érezni. Vágyni lehet két irányba, szenvedély lehet két irányba de szeretet nem. Így mivel megszűnt a szeretet és szeretet nélkül nem megy nekem, vége is.
Fordított esetben... ha én mennék... lezárom a régit , intimitás vége, megbeszéljük, hogy jobb hagyni mert nem működik és akkor mondok igent másnak. Persze csak érzelemmel. Csupán a testért... ez sosem ment de ennek örülök inkább. -ennyire egyszerű :)

Bejegyzés: Üres illúziók

Sajnos nagyon-nagyon kevés olyan ember van, aki a szellemi erejével kordában tudja tartani a saját érzelmeit – és még kevesebben azok, akik ezt anélkül tennék, hogy közben szenvednének tőle. Az emberek 9/10-e előbb-utóbb beleesik egy kalandba, függetlenül attól, hogy milyen érett a személyisége vagy mennyi az önbizalma. Manapság ha megkérdezel 10 embert, hogy teljesen hűségesek voltak-e minden partnerükhöz az elsőtől az aktuálisig, akkor (ha őszintén válaszolnak, amire nincs garancia) minimum 9 bevallja, hogy nem. Tinikorban 1-2 botlás, esetleg a hosszú házasság unalmában egy kis kalandocska a munkahelyen vagy a nyaraláson, szinte kivétel nélkül mindenkinek vannak ilyenek az életében. Ez gáz...

dontmarry.files.wordpress.com/2009/03/rotating.pdf

www.ferfihang.hu/2012/06/17/hutlenseg/

www.ferfihang.hu/2012/06/15/ferfi-es-noi-hutlenseg-egy-tragedia-kapcsan/

divany.hu/ego/2014/11/09/hiaba_lep_felre_nem_lesz_boldogabb/

Bejegyzés: Üres illúziók

Az elbétásodás pontosan az a folyamat, amit Michelle Langley a könyvben leír: ahogy a férfi szereti a nőt, és a kedvére akar tenni, ezért odafigyel rá, és azt csinálja amit a nő mond*, hogy szeretne. Így szép lassan kiskutyává válik, aki hiába keresi a gazdi kegyeit, valamiért az egyre inkább eltávolodik tőle. Minél inkább a nő kedvére akar tenni, az annál inkább ideges lesz – így ismerős? Persze Langley csak a folyamat legvégét írja le, amikor már a váláshoz közelít a szitu… Nem látja, hogy ez sokkal régebben elkezdődött, és ez már csak a végkifejlet, az utolsó felvonás. De maga a folyamat az első perctől ugyanígy zajlik, csak az első időkben még nem feltűnő, meg az érzelmek kompenzálják/eltakarják.

* Sajnos amit a nők mondani szoktak, hogy mit szeretnének, az az esetek 99%-ában nem elégíti ki a hipergám ösztönüket, hanem pont ellene van. Egy “tudatlan” férfinak nincs is annál veszélyesebb dolog, mint a nőre hallgatni. Paradox módon még azzal is jobban jár, ha pont az ellenkezőjét csinálja annak amit a nő mond. Abszurdnak hangzik, de Langley megfigyelései pl. ezt nagyon keményen alátámasztják (ha ő maga nem is ír erről ebben a formában). A férjek pont azzal siettetik a válást, hogy a feleségükre hallgatnak – ez mindent elmond.

Ha megengeded, hogy lemenjek keresetlenül egyszerű nyelvezetre, mert nincs kedvem virágnyelvre lefordítani… (Nagyrészt) a hipergám ösztön irányítja a nőknél a punci nedvesedését, a konkrét nemi vágyat. Nyilván más tényezők is vannak, de alapvetően egy ösztönös folyamat, hogy egy ember kire gerjed (és kire nem), ezt nem lehet tudatosan irányítani. A hipergám ösztön pedig azt mondja, hogy a punci csak olyan pasira nedvesedik, aki sikeres utódokat képes nemzeni, tehát maga is sikeres. De mivel a siker nincs kiírva nyomtatott betűkkel a férfi homlokára, ezért a hipergám ösztön a siker jeleit keresi a másik viselkedésében, testbeszédében, szavaiban, stb. Ez egy nagyon fontos kulcsmomentum, a legtöbb ember aki nem érti az egészet ezen bukik meg. Az ösztön a jelekre figyel, nem a “valódi sikerekre”. Tehát lehet a nőknél sikeres (ha más nem hát gyors szexkalandokra) egy csőszerelő, akinek a testbeszéde alfa, és lehet sikertelen a nőknél egy nyámnyila milliomos.
Namármost. A házasodáskor a legtöbb nő (tételezzük fel, hogy nem vagyonra hajt vagy szülői nyomásra köt kompromisszumot, hanem ténylegesen szereti a férfit akihez hozzámegy) kívánja a pasiját, mert az úgy viselkedik, hogy az kielégíti a hipergám ösztöneit. Gavallér, romantikus, sármos, van benne újdonság, stb. Nem kell, hogy ezek feltűnően durván megmutatkozzanak, elég ha a nő az adott pillanatban úgy érzi, vagy magához (a nőhöz) képest relatíve sármos a férfi. Csakhogy a házassággal sokszor megváltoznak a dolgok, a hétköznapok unalmasak, és hónapok vagy évek munkájával a nő kijárja magának, hogy a pasi engedelmeskedjen neki. Jön az “igen drágám”, a “bocsáss meg drágám”, a “jó lesz úgy ahogy te akarod drágám” és társaik. Ez a folyamat az elbétásodás, amikor a friss, ropogós csábítóból szép lassan papucs lesz. Sajnos a nők alaptermészetében benne van, hogy folyamatosan próbálják bétásítani a férfit, erről van is itt egy régi cikk: www.ferfihang.hu/2011/11/15/az-ember-tragediaja-masodik-resz/

Így áll össze a kép, és ebbe tökéletesen be lehet illeszteni Langley megfigyeléseit. Azok a férjek, akikről Langley beszél, akik könyörögnek a nőnek, hogy ne váljon, virágot vesznek és stb., azok az elbétásodás legvégső fázisát tapossák. Jobbat tennének a házasságnak, ha a sarkukra állnának és elzavarnák az asszonyt a büdös p*csába – dehát ők ezt nem tudják, nincs a vérükben, és elborzadnának a gondoltra, hogy ilyet csináljanak. A nő meg azt látja, hogy ez a pasi egy lábtörlő, egy papucs, egy toprongy gerinctelen senki, aki minden megaláztatást eltűr, és még odatartja az arcát a további pofonokra. Ettől durran ki a nő agya végleg, mert nem érti, hogy hogyan tudta az életét egy ilyen meztelencsigával összekötni. Ezért durvulnak el a válások, ezért nem érti sok pasi, hogy a felesége (aki annakidején olyan kedves volt és úgy szerette) hogyan tudja ilyen intenzíven gyűlölni. Pedig ő mindent megtett, virágot vett, elment a házassági tanácsadásra, elolvasta a (profeminista) könyveket amik leírták, hogy figyeljen többet a feleségére és legyen megértőbb, stb. stb.

Mit tehet a nő? Mondjuk elszór olyan megjegyzéseket a férjének, hogy “olyan szexi amikor határozott döntéseket hozol” <- ez itt direkt gagyi példa az elmélet szemléltetésére; amelyik nő nem tudja ezt jobb formába önteni az adja vissza a diplomáját :D Nőként lehet tudatosan “jutalmazni” a férfi jó viselkedésformáit – ezt ugye minden nő gyakorolja, csak legtöbben pont a rossz irányba :\ Ugyanakkor lehet büntetni is a pasi hülyeségét, pl. “ne légy már ilyen nyámnyila”. Egyszerű szavakkal lehet a helyes irányba terelgetni, anélkül, hogy a szájába rágnád, hogy mit csináljon. (Az mindenképp bukta, ha neked kell rávarrni a golyókat mert magától nincsenek, akkor keress másik partnert…)

Bejegyzés: Üres illúziók

A nők, a közfelfogással ellentétben, egyáltalán nem monogám természetűek és nagyjából ugyanolyan valószínűséggel csalják meg a férjüket, mint fordítva. Más okból ugyan, mint a férfiak, akik általában nem akarnak elválni a szeretőjük miatt, a nők inkább lecserélik a férjüket egy jobbnak hitt férfira. Erről a jelenségről azért nem vesz tudomást a társadalom, mert arra neveli a nőket, hogy elhiggyék, nekik nem igazán fontos a szexualitás, ezért nem tudjuk elképzelni, hogy egy nő is megunja a partnerét egy idő után és változatosságra vágyik. Ezt a nők is elhitték magukról, ezért nem tudják kezelni ezt a problémát. Az egésznek az az oka, hogy a férfi szeretne biztos lenni az apaságában, ezért olyan nőt igyekszik választani, aki nagy eséllyel nem fogja megcsalni. Így hát a nők megpróbálják elhitetni magukról, hogy nem vonzza őket annyira a szex és hűségesek. Az a nő, aki nyíltan vállalja, hogy szereti a szexet, és sok partnere volt életében, leértékelődik a társadalom szemében. Langley jól leírja a folyamatot, amin a nő keresztülmegy, amikor elkezdi unni a házasságát, szeretője lesz, akiről elhiszi, hogy megtalálta végre az Igazit, de nem képes felelősséget vállalni a vágyaiért, mivel nem is ismeri azokat, a férjét hibáztatja mindenért, majd szépen lassan pokollá teszi az életét, és a végén elválik. A férj pedig tehetetlenül nézi végig a folyamatot, el sem akarja hinni a legvégsőkig, hogy mit művel vele a felesége, nem mer határozottan fellépni, mert azt reméli, így visszanyerheti a felesége szerelmét, pedig éppen az ellenkezőjét éri el.

Hasznos lenne, ha mindenki, nők is, férfiak is, tisztában lennének a nőket mozgató ösztönökkel. Le kell rombolni azt a képet, ami szerint egy nő mindig jó, ártatlan, ezért csakis áldozat lehet. Csak azt nem tudom, hogy ha a bizonytalan apaság indokolta, hogy ilyen képet alakítsunk ki a nőkről, hogyha ez az oka, amiért a nők sem tudják magukról, hogy milyen folyamatok játszódnak le bennük, akkor hogyan lehet ezt megváltoztatni anélkül, hogy úgy gondoljuk, minden nő egy ribanc lett. Mert ez a folyamat egyébként elkezdődött, a fiatalok már nem gondolkodnak túl sokat, mielőtt lefekszenek valakivel, és valószínűleg sokkal jobban tisztában vannak a vágyaikkal, mint a nagyszüleik. De ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a házasság is, vagy egyáltalán a tartós kapcsolat.

Talán régen, több száz éve, még nagyon is tisztában voltak a nők szexualitásával, éppen azért igyekeztek minden módon korlátozni azt. Talán az, hogy a nők elkezdték elhitetni magukról, hogy nem érdekli őket a szex, egyfajta trükk volt, hogy lazuljon az ellenőrzés felettük?

A helyes megoldás nem az lenne, hogy szabadon engedjük a női ösztönöket és megpróbáljuk mindenkivel elfogadtatni a “minden nőben benne rejlő kurvát”, hanem vissza kellene tuszkolni a rossz szellemet a palackba és mindenkitől megkövetelni egy erkölcsi normát. Persze itt megint abba ütközünk, hogy ami tetszik az egyénnek az nem jó a társadalomnak, és viszont. Manapság szinte senki nem lát tovább az orránál, és nem érti, hogy a gátlástalan individualizmus lehet hogy ott és akkor tetszik az egyénnek, de kivétel nélkül élhetetlen társadalmat eredményez, ami az egyénre is visszaüt. Épp ezért ha mindenkire érvényes pár korlát, akkor az eredményképpen létrejövő élhető világ kárpótolja az egyént azért az “önkifejezésért” amiről az erkölcs és a civilizált társadalom nevében le kellett mondania.

Konkrét helyzetre értelmezve: sok nő élvezné, ha szabadon szexelhetne mindenféle menő pasikkal (Brad Pitt és társai), de a társadalomnak k*rvára nem tenne jót, szóval inkább ne csinálják, és bocs. Maradjanak meg a férjüknél, és elégedjenek meg az életükkel. Lehet hogy ez csúnya korlátozásnak tűnik velük szemben, de ez az ára sok olyan dolognak, ami igencsak fontos az életükben – csak nem látják az összefüggéseket. Példának okáért a “szabados” Gizit lehet hogy a hasonlóan szabados szomszéd (és szingli!) Julcsa tinédzser fia fogja megerőszakolni a bandájával, ami soha nem történne meg, ha velük élt volna az apja és rendesen megneveli. Ilyenkor persze jön a hiszti a gonosz férfiakról, de arról senki nem beszél, hogy napról napra növekszik az apátlanság és ennek ilyen következményei vannak…

Bejegyzés: Üres illúziók

Carl and Ellie married life (youtube-on), de nem csak a mesében van ilyen :D

Bejegyzés: Üres illúziók

zila5 :D
mandulazöld: teljesen egyetértek, megérdemlik egymást az ugyanolyanok (mert erkölcstelenek, hazugok, egymással is azt fogják, úgy kell nekik!)
Az IGAZIT meg kell várni, megéri, s nem lehet megunni, van olyan, képzeljétek el :D

Bejegyzés: Üres illúziók

Közhelyszótár. Újat nem mondott. Mindenesetre hozzátette, hogy néha azért másképp is törtènik.

Bejegyzés: Üres illúziók

Mindenki megunja a másikat egy tartós kapcsolatban egy idő után, nem kell ezt túldramatizálni.
Aki meg le akarja nyúlni a másik társát az NEM szerető, hanem a következő jelentkező a közös unatkozásra.

Bejegyzés: Üres illúziók

Rengetegen tanulnak ilyen "kapcsolatokból".

Személy szerint nem hiszek az ilyen férfiakban. Abban hiszek, hogyha egy férfi valóban boldogtalan, akkor leül a társával és megbeszélik, hogy mi az ami nem jó és közösen döntenek abban, hogy megpróbálják helyrehozni együtt. Vagy úgy döntenek, hogy feladják és különválnak. Aztán tiszta lappal kezd új kapcsolatba mindkét fél.
Ezek az erős férfiak és erős nők. A gyenge férfiakra jellemző az: előbb legyen valaki más... esetleg többen és ha működik akkor kilép a kapcsolatból. Ha viszont nem működik, akkor marad a régi és új próbálkozás másnál.
Ők is ugyanúgy sérülnek, nem csak a nők. nem lehet túl kellemes élet.

Bejegyzés: Üres illúziók

@232323: én is erről pofázok.

Amúgy meg az emberi fejletlenség gyerekkori hiányosságokból indul. Aki nem képes fejlődni, megismerni magát, TUDNI, hogy mit akar, az hülye és ki is fogják használni és meg is érdemli. Millió férfi és nő nem tanul soha semmiből.

Bejegyzés: Üres illúziók