Nem szeretünk egyedül lenni és vágyunk a törődésre, mert az ember arra van bekódolva, hogy örökösen keresse a társát, vagy egy helyet, ahová beilleszkedhet. Vannak, akik szerencsések, kommunikatívak, barátságosak és nyitottak, de akadnak olyanok is, akik nem bírnak ilyen adottságokkal: félszegek, kevés az önbizalmunk, vagy valamiért mindig félreértelmezik az ellenkező nem jeleit. Mit tehetünk ez ellen? Mit tehetünk magunkért, és mit másokért? Nagy Gabriellával, a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány munkatársával ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Fogadjátok szeretettel a vele készített interjút.

Gabi, miért döntöttél úgy, hogy erre a nehéz szakmára lépsz, illetve milyen célokat fogalmaztál meg magadban, amikor kikerültél az egyetemről?

Erre azt szoktam mondani, hogy a pszichológia választott engem és nem én a pszichológiát. Második helyen jelöltem meg a felvételeikor és abban bíztam, hogy az első helyre, nemzetközi tanulmányokra vesznek fel. Nem így történt, szerencsére. :)

A második év végére vált biztossá, hogy a pszichológusi pályán szeretnék maradni, ekkor éreztem meg, hogy nekem való ez az irány és hivatásként el tudok köteleződni mellette. Ebben az is segített, hogy egy olyan csapatra találtam az egyetemen, akiket ma munkatársaimnak és barátaimnak mondhatok. Velük együtt azt a célt tűztük ki, hogy felépítünk egy olyan szervezetet, ami a lelki egészség és fejlődés szolgálatában fog állni és ahol meg tudjuk valósítani ötleteinket, álmainkat. 2010-ben alakult meg a JóLÉlek Pszichológiai Alapítvány.

Az alapítvány, ahol dolgozol, fontos feladatának érzi a nőiesség, férfiasság kérdését. Miért gondoljátok, hogy központi jelentőségű ilyesmivel foglalkozni?

Pszichológusi praxisunkban több olyan férfi és nő keresett meg minket, akiket olyan kérdések foglalkoztattak, hogy miért nem vagyok elég jó nő vagy férfi? Mi kellene ahhoz, hogy társra találjak? Azt gondoltuk, hogy ezt a kérdést nemcsak egyéni, hanem közösségi és társadalmi szinten is kezelni kell, ezért olyan programokat dolgoztunk ki, melyek több emberhez eljutnak ebben a témában.

Miért van szükség az önismerethez ahhoz, hogy az emberek kapcsolatot tudjanak létesíteni másokkal?

Az önismeret nekem azt jelenti, hogy tudatában vagyok annak, hogy azok a helyzetek, amik erős érzelmi reakciót váltanak ki belőlem, valójában miért vannak. A felszín alá tudok nézni és megértem a reakcióimnak a gyökerét. Miért dühít fel az átlagosnál is jobban, ha a párom a zokniját széthagyja a lakásban és rendetlen? Miért állandó vita tárgya a mosogatás?

Ilyenkor például érdemes azon elgondolkodni, hogy valójában mi helyett veszekszünk ilyen – látszólag apró - dolgokon? Mivel töltenénk az időnket, ha nem veszekednénk? Mitől nehéz azzal a valamivel tölteni az időnket, ami helyett épp veszekszünk? Lássuk be, általában nem az a valódi problémánk, hogy párunk elmosogat-e vagy sem.

Ha fejlődik az önismeretem, azaz jobban megértem saját viselkedésemet, könnyebben tudok kapcsolódni a másikhoz, mert nem őt teszem felelőssé a kapcsolatban felmerülő minden egyes probléma miatt.

Egy ismerkedős estet szerveztek a közeljövőben. Kiket vártok oda, mire számíthatnak a jelentkezők?

Igen, október 13-án 19 órától rendezzük meg a Találkozások estje című programunkat. Elsősorban ismerkedni vágyó férfiakat és nőket várunk erre az estre. Új találkozásokra, ismeretségekre, felszabadult hangulatra és némi lélektani fűszerezésre számíthatnak a jelentkezők, elsősorban a kockázatvállalás és kezdeményezés témájában.

Mitől lesz ez más, mint más párkereső események?

A programba beleviszünk némi pszichológiai színezetet, amitől a résztvevők mélyebben is megérthetik magukat és a másik nem működését. 

Ez az est egy szélesebb körű, a  Kezdjetek el ÉLNI, Kezdjetek el SZERETNI programotok keretein belül történik, sőt egy tábort is szerveztek ezzel kapcsolatban. Ez mikor kerül megrendezésre és hol? 

A Kezdjetek el ÉLNI, kezdjetek SZERETNI! tábort immár harmadik alkalommal rendezzük meg, ezúttal Esztergomban november 7-9. között.

Egy tábor miért jobb környezet a személyiségfejlesztéshez, mint például egy kávéház vagy egy terápiás helyiség?

Nem állítom, hogy jobb, inkább más. Ez a tábor előszobája lehet egy terápiás folyamatnak. Felvethet olyan kérdéseket, amit aztán egy terápiában mélyebben ki lehet bogozni, boncolni. Másodsorban a táborral a személyiségfejlesztésen túl a célunk egy olyan terep megteremtése, ahol a férfiak és nők felszabadultan, irányított programok segítségével ismerkedni tudnak egymással.

Az első est "Az első benyomások éjszakája" nevet kapta. Miért ilyen fontos az első benyomás, illetve miért pont ezzel a névvel láttátok el az érkezés estéjét?

Szerintem mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy milyen első benyomást tesz a másikra. Ezen az első estén mindenkinek lehetősége van tükröt kapni a másik embertől, mindezt természetesen játékos formában, felszabadult hangulatban.

A második nap a "Megtalálni őt. Mi múlik rajtam?" kérdéskörét feszegeti. Mik a tapasztalataid, az emberek általában hogy vélekednek erről a kérdésről, milyen hibákat tulajdonítanak önmaguknak és miket a környezetüknek?

Az a tapasztalatom, hogy a mérleg könnyen át tud billenni vagy egyik, vagy másik oldalra: vagy teljes mértékben magamat hibáztatom azért, amiért nem találom a társam, vagy a másik nem hibáit nagyítom fel és teszem felelőssé, amiért nem érkezik meg a nagy Ő.  

Azt gondolom, hogy ennek a kérdéskörnek a feszegetése többek között abban segíti a résztvevőket, hogy árnyaltabban lássák ezt a képet és például letegyék azt a lelki terhet, hogy csak én vagyok a felelős azért, hogy nincs párom, vagy éppen elgondolkodjanak azon, hogy én milyen konkrét lépéseket teszek a társtalálás érdekében.

Az utolsó nap a "Bátrakért a boldogság!" címszóval indul. Valóban ennyire fontos a bátorság, hogy társat találjunk?

Ezt a szlogent Brené Browntól vettük, aki egyik könyvének adta ezt a címet. Ő több mint tíz éve kutatja a sebezhetőség, a szégyen és a bátorság kérdéskörét és arra jutott, hogy a sebezhetőség nem a gyengeség, hanem épp a bátorság jele. Az ő munkásságára is építve, pszichológiai technikák segítségével bátorítjuk a résztvevőket arra, hogy merjenek sebezhetőek lenni, merjenek kockázatot vállalni. Az egyik kedvenc idézetem B. Browntól: „Sebezhető vagyok és nem tökéletes, de ez nem változtat azon, hogy bátor is vagyok, méltó a szeretetre és a valahová tartozásra.”

Az említett tábor már kétszer megrendezésre került. Milyen tapasztalatokkal gyarapodtál? Milyen visszajelzéseket kaptál?

A résztvevők pozitívan jeleztek vissza mindkét alkalommal, ami erőt adott a folytatáshoz. Talán a legizgalmasabb azt volt látni és hallani, ahogy a résztvevők a másik nemtől őszinte visszajelzéseket adtak és kaptak, illetve beleláthattak a másik nem érzéseibe, gondolataiba. Nekem is megdöbbentő volt hallani, hogy valójában mit érez, és mi zajlik egy férfi fejében például egy első randin.

Emellett a tábor résztvevői között barátságok alakultak ki, illetve több párkapcsolatra is van példa.

Hol és mikor kereshetnek titeket ezzel kapcsolatban? 

Nálam tudnak érdeklődni és jelentkezni a nagy.gabriella@jolelekalapitvany.hu email címen vagy a 30/758-3253 telefonszámon. Október 15-ig tudjuk fogadni a jelentkezéseket, a férőhelyeink száma korlátozott.

Utoljára pedig egy aktuális kérdés: milyen tanácsot adnál így látatlanban egy elkenődött szinglinek (legyen ez nő, vagy férfi), ha nem találja az igazit?

Jöjjön el a táborunkba! :)

Köszönjük a hasznos információkat Nagy Gabinak, ha pedig kérdésetek van, vagy ezek a programok érdekelnek titeket, nyugodtan keressétek fel őt, illetve ha szeretnétek még olvasni tőlem, rólam, itt megtehetitek: siratoll.blogspot.com.