A napokban nagy port kavart, hogy a Balaton felszínén eleinte ismeretlen eredetű(az online sajtó által csak ,,Balatoni szarfelhő” névre keresztelt) szennyeződésréteg alakult ki Tihany és Szántód között. A felhő kiterjedését 100 négyzetméteresre saccolták, összetételéről viszont jó ideig nem kaphattunk pontos információt.
Sokan a balatoni vitorlások hajóvécéire hivatkozva a felhőt emberi ürüléknek vélték, ám a Balatoni Limnológiai Intézet tájékoztatása szerint csupán az árvaszúnyogok időszakos rajzásából hátramaradt lárvabőrről van szó. Ha valóban így van, akkor teljesen természetes jelenségről beszélünk(pontos összetételre vonatkozó információra még várni kell), viszont érdemes tudni, hogy tulajdonképp mik is az árvaszúnyogok.
Az árvaszúnyogok(Chironomus plumosus) felépítésükben hasonlítanak a mindenki által(jogosan) gyűlölt közönséges vérszívó szúnyogokra, azzal a hatalmas különbséggel, hogy nem szívnak vért, így nem tekinthetőek feltétlenül a nyaraló ember ellenségének. Emellett van még egy említésre méltó előnyös tulajdonságuk is: nagymértékben csökkentik a felszíni állóvizek foszfortartalmát, megakadályozva ezzel a tavak eutrofizációját, más néven a vízvirágzást.
Az eutrofizáció leegyszerűsítve a tavak túlzott tápanyagellátásából fakadó élővilágpusztulás. Ha túl sok tápanyag kerül a tavakba, a növények(elsősorban algák) elszaporodnak, majd életük végeztével rengeteg elhalt szerves anyag halmozódik fel a víztestben. Ezt a sok felesleges szerves tápanyagot természetesen le kell bontani, a lebontáshoz pedig oxigén szükséges. Innentől már tiszta sor, a lecsökkenő oxigénszint következtében az oxigénigényes fajok pusztulása beindul, mely sem esztétikailag, sem biológiailag nem előnyös egy tó esetében. Ebbe a folyamatba szól bele az árvaszúnyog lárvája, és igyekszik megakadályozni a vizek virágzását. Ezek az állatok ugyanis lárva korukban rengeteg foszfort fogyasztanak, mely a kifejlett rovarral együtt aztán távozik is a víztestből. Mivel a víz foszfortartalma jelentősen csökken, ezzel a foszfor a növények számára limitáló tényezővé válik: hiába van a vízben elegendő a többi szükséges tápanyagból, foszfor hiányában a növények nem képesek elszaporodni, és ezzel eutróffá tenni a víztestet. Emellett jelentős érv az árvaszúnyogok mellett az is, hogy a felszíni vizekbe jutó foszfor ~70%-a emberi tevékenységből származik, mely aztán jelentős kiadásokat okoz a szennyvíztisztító telepeken. Ez ellen tevékenykedik az árvaszúnyog lárvája, amolyan természetes tisztítóként.
Természetesen hiába ilyen jótékony teremtés az árvaszúnyoglárva, attól még egy fürdőhely közelében a vízen lebegő lárvabőr-felhő nem feltétlen emeli a fogyasztó vendégek számát, mindenesetre ha legközelebb árvaszúnyoggal találkozunk, jusson eszünkbe, hogy mennyivel hasznosabb élőlények, szemben a rokonaikkal, a csípőszúnyogokkal.
