Nem sokat tudok az indiai filmekről, és ami azt illeti, nem igazán tartoztak az érdeklődési körömbe. Mostanáig. Azt korábban is tudtam, hogy létezik Indiában egy Bollywood, amely óriási pénzekkel dolgozik (észak-amerikai „testvéréhez” hasonlóan), nálunk azonban mégsem ismertek annyira széles körben az ott gyártott mozik. Kevés indiai rendezőt, vagy színészt tudnék felsorolni (nagyjából azokat, akikkel már találkoztam más – általában amerikai – produkciókban). Az egyetlen kapaszkodót a 2008-as, többszörös Oscar-díjas Gettómilliomos jelentené, csakhogy az, bár Indiában játszódik, hivatalosan egy brit dráma, és a szintén brit Danny Boyle keze munkáját dicséri.

Tehát abszolút előítélet- és háttértudás-mentesen ültem be egy filmre múlt szombaton a Puskin Moziba, a száz éves indiai film tiszteletére rendezett Indiai Filmfesztivál keretein belül. És bevallom, nem emlékszem, mikor ért utoljára ilyen kellemes meglepetés egy film kapcsán. Az egy dolog, hogy a moziban hatalmas tömeg, a nagyteremben pedig telt ház volt, az meg egy másik, hogy a filmet akkora érdeklődés kísérte, hogy pótvetítést is be kellett iktatni (máris megdőlni látszott az a tézisem, hogy az indiaiak mozgóképes munkássága alig ismert idehaza). De mindez nem jelentett volna semmit, ha a film nem lett volna magával ragadó, vicces, a megfelelő helyeken drámai; ha nem szólt volna olyan egyetemes értékekről, igazságokról, melyeket olyasvalaki is megért, aki az indiai kultúrában kevésbé jártas.

Ez volt a 3 félnótás.

A 2009-es film középpontjában három mérnökhallgató áll, akiknek az egyetemi éveit követhetjük nyomon. Három fiú, három különböző háttér, más-más vágyak és félelmek. Farhan (R. Madhavan) az apja kedvéért jelentkezett, de valójában természetfotós szeretne lenni – és van is hozzá tehetsége. Raju (Sharman Joshi) szegény sorból származik, és bár minden vágya, hogy mérnök legyen, retteg a bukástól, és attól, hogy a családja őmiatta nem fog sohasem egyről a kettőre jutni. A jómódú Rancho (a fantasztikus Aamir Khan kiváló alakítása) pedig egyszerűen csak tanulni szeretne. Hihetetlen tudásvágya, segítőkészsége, és kreativitása azonban megnehezíti a saját, és barátai életét is az egyetem zord falai közt, ahol mindenki verseng mindenkivel, és csak a jó teljesítmény a mérvadó. A diplomaosztó után Rancho nyomtalanul eltűnik, és két barátja évekig nem hall felőle, mígnem régi iskolatársuk, Chatur (Omi Vaidya), azzal nem hívja fel Farhant, hogy tudja, hol van a harmadik „félnótás”. Mi nézők ekkor kapcsolódunk bele a történetbe…

Megtudjuk, hogy Chatur az egyetemen fogadott Ranchóval. Az győz, aki tíz évvel később kettejük közül sikeresebb és gazdagabb lesz – előbbi természetesen biztos benne, hogy ő áll nyerésre. Ám az ellenfél nem kerül elő határidőre, Chatur azonban tudja, hol keressék, így hármasban útnak indulnak, a cél pedig: megtalálni Ranchót – pont, mint egy road movieban. Farhan és Raju a barátjukat szeretnék látni, Chatur pedig felsőbbrendűsége teljes tudatában le akarja aratni a babérokat. Miközben utaznak, mi hosszú flashbackekben megismerkedünk egyetemista hőseinkkel. Láthatjuk, hogyan találkoztak, hogyan lettek barátok – és persze azt is végignézhetjük, milyen zavarba ejtő módon érkezett meg a kampuszra a híres Rancho. Megismerhetjük a mániákus versengő, Vírusnak csúfolt, különc igazgatót (Boman Irani), akivel már a legelső nap összetűzésbe kerül; valamint a stréber talpnyaló Chaturt, aki legnagyobb bánatára örök második lesz a melegszívű, okos Rancho mögött. Így már a kérdéses fogadás is teljesen más megvilágításba kerül...

Hogy mit is láthatunk? Nagytotálban India szebbnél szebb tájait, aláfestésként pedig hozzáillő hindi nyelvű zene szól. A könyvekben, vagy interneten az országgal kapcsolatban olvasott mérhetetlen gazdagság és szegénység kontrasztja helyett inkább az elvárások (társadalmi, szülői), és az emberi kapcsolatok kerülnek előtérbe. A szereplők hol angolul, hol hindiül, hol ezek valamiféle furcsa keverékén szólalnak meg. Ez az újdonság erejével hatott rám, mintahogy az is, amikor a szereplők egyszer csak, mindenféle előzmény nélkül dalra fakadtak. Komplett, habkönnyű, modern zeneszámok a filmbe „építve”, tánckarral, vokállal, helyszínváltásokkal – épp, mint egy videoklipben. Túlzás lenne azt állítani, hogy az elhangzó dalok remekművek, ám kétségtelenül fülbemászóak.

A film egyébként logikusan felépített, lassan adagolja az információt, ennek ellenére egy percig sem unalmas. Sőt, rengeteget lehet nevetni rajta, ugyanakkor a rendező (és társ-forgatókönyvíró) Rajkumar Hirani remekül megtalálta az egyensúlyt a komikus és a tragikus elemek között. Bár azt azért egy kicsit túlzásnak éreztem, hogy a „fiúk” elég gyakran sírtak. A jelen és múlt közti váltások gördülékenyek, abszolút nem zavaróak. A főszereplők árnyaltak, pontosan ismerjük a motivációikat, megfigyelhetjük, hogy hogyan győzik le a félelmeiket. Az emlékezetes mellékszereplők (akár Vírus, akár Chatur) már-már szélsőségesen groteszkek. A titokzatos főhős, Rancho pedig egyfajta másságot képvisel. Másképp gondolkodik tanulásról és tanításról, és ezzel kvázi az egyetem (bizonyos szempontból a társadalom) évszázados dogmáit „szentségteleníti meg”. Karizmája hatással van a körülötte levőkre – mármint azokra, akik hajlandóak a boldogabb élet felé mozdulni. Különös hozzáállása, „rebellis”-nek bélyegzett viselkedése, makacssága miatt számtalan zűrbe keveredik, legyen szó egy definícióról, tanítási stratégiákról, életmentésről, vizsgákról, vagy éppen egy csodaszép lányról (Kareena Kapoor)…

Mindenkinek ajánlom ezt a szívmelengető mozit! Nemcsak a remekül fényképezett festői tájak miatt, vagy azért, mert a szereplőkkel együtt mi, nézők is érzelmek széles skáláját járhatjuk be a csaknem három órás játékidő alatt, hanem a mondanivaló miatt is. „Ne hajszold a sikert, törekedj a tökéletességre, és akkor majd a siker hajszol téged!”. Ez Rancho hitvallása. Mai rohanó, pénz- és sikerorientált világunkban, ahol mindenki első akar lenni, kicsit naivnak tűnhet ez az üzenet – mintahogy az a feltevés is, hogy mindenkinek azzal kellene foglalkoznia, amit szeret, mert csak úgy lehet igazán boldog. Pedig mennyivel jobb lenne így élni, nemde? A 3 félnótás egy olyan film, ami gondolkodásra késztet, megszívlelendő tanácsokkal lát el (melyeket ugyanakkor a helyükön kell kezelni!), ugyanakkor felhőtlenül szórakoztat is. Kapunk izgalmat, drámát, romantikát egyaránt. Nem véletlenül lett minden idők egyik legsikeresebb bollywoodi filmje.

Megtekintése abszolút pozitívan hat az ember közérzetére!

A_Rézi