Magyarországon nagyban folyik a karácsonyi készülődés. Mindenki díszek, ajándékok, karácsonyfa után rohangál, tervezgeti az ünnepi menüt. Vajon mi a helyzet másutt? Hogyan ünneplik a karácsonyt a helyiek világ többi részén? Ünneplik-e egyáltalán? Kíváncsi lettem, és így született ez a bejegyzés. De egy biztos: kicsi az esélye, hogy a "töltött káposzta - mákos guba - halászlé - bejgli" kombináció bármelyik eleme is hagyományosnak számítana bárhol máshol. Szaloncukrot is talán csak mi teszünk a fára, és az sem túl gyakori, hogy a fa alá a Jézuska teszi az ajándékot, Szenteste. Tehát egy kis ízelítő következik a Föld távoli, és kevésbé távoli pontjain élők karácsonyából.
FINNORSZÁG
A Télapó „hivatalos” otthonában a karácsonyi készülődés advent első napján kezdődik. Mézeskalácsot (piparkakku) és karácsonyi süteményeket (joulutorttu) sütnek; a házakat kívül-belül ünnepi díszbe öltöztetik; a fák és a bokrok égősorokat kapnak. A karácsonyfát sokszor saját készítésű díszekkel ékesítik, és jónéhányan - vásárlás helyett - egy kertben álló, vagy a közeli erdőben található fát díszítenek fel. December 24-én délben, a korábbi fővárosban, Turkuban kihirdetik a „karácsonyi békét” – mely szerint az ünnepek alatt nem szabad sem veszekedni, sem vadászni (ez egy középkori szokásra vezethető vissza). A finnek ünnepi asztalára elsőként 24-én reggel rizskása (riisipuuro) kerül, ami lényegében fahéjas tejberizs, amibe egy szem 
mandulát is belefőznek. Akinek a mandula a tányérjába kerül, az a hagyomány szerint szerencsés lesz a következő évben – ha pedig hajadon az illető, akkor pedig férjhez fog menni.
A karácsonyi vacsorát általában délután négy és hat óra közt tartják. Elsősorban rakott ételek, sós lazac, heringsaláta, lúgozott hal, sonka, borsó, krumpli, halikra; desszertként pedig lummukiisseli (egy szilvalekvárszerű édesség) képezi az ünnepi menüt. Ezután következik az ajándékosztás. A finn gyerekek nem lógatnak zoknit a kandalló fölé, és nem tesznek kipucolt cipőt az ablakba – hozzájuk a Télapó, Joulupukki személyesen látogat el, vagy fél tucat karácsonyi tündér társaságában. 25-én reggel hatkor istentiszteletet tartanak, amire még a kevésbé vallásos emberek is el szoktak menni. Ezen a napon a rokonok és a barátok felkeresik egymást, összejöveteleket szerveznek, és együtt ünnepelnek.
SPANYOLORSZÁG
A spanyolok, vallásos, katolikus nemzetként karácsonykor elsősorban Jézus születését ünneplik – maga a Navidad (karácsony) elnevezés is a nacimiento szóból (születés) származik, ugyanakkor náluk ez egy nagy családi fiesta is. A karácsonyfa díszítése már december közepén elkezdődik, de harsány díszeket kapnak országszerte az utcák, és a különböző középületek is. Az ünnep első fontos eseménye december 22-én van, amikoris a Karácsonyi Lottó tartja lázban az embereket. Az este végén egy több száz millió eurós fődíj talál gazdára – ezt az összeget, a szelvények magas ára (kb. 20€) miatt, általában munkahelyi kollektívák nyerik meg, akik ezt követően osztoznak a hatalmas nyereményen.
A Szenteste (Nochebuena) legfőbb jellemzője a nagy családi vacsora. A spanyolok asztalán találhatunk mindenféle tengeri étkeket (halféléket, langusztát, osztrigát), hideg mandulalevest, sonkát, bárány- vagy malacsültet, valamint karácsonyi pulykát. A desszertek általában mandulát, marcipánt tartalmaznak: 
például a turrón, ami nugátszerű édesség, mandula és méz keverékéből készül; vagy esetleg omlós tészták: például a polvorón, ami egy selyempapírba csomagolt linzertészta (akár a szaloncukor helyi megfelelője is lehetne).
A vacsorát követően természetesen mindenki részt vesz az éjféli misén, amit ők Misa de Gallonak (Kakas Miséje) neveznek – mivel régebben hajnalig tartott az istentisztelet. A karácsonyi időszak Vízkeresztkor, vagyis január 6-án zárul. A hagyomány szerint a gyerekek ekkor kapják meg az ajándékokat, amiket a Mikulás helyett a Három Királyok (Los Reyes Magos) hoznak 5-én éjszaka. Azok, akik jól viselkedtek egész évben, ajándékot kapnak, a rosszak pedig csak egy darab szenet. Manapság azonban néhol már december 25-e is ajándékozó nappá vált, ekkor a Télapó (Papa Noel) érkezik néhány meglepetéssel.
JAPÁN
Az ország lakosságának mindössze 1%-a keresztény, tehát a japánok a karácsonyt nem vallásos alapon közelítik meg. Az ünnep 
elterjedésének kezdete a hatvanas évekre tehető, amikoris a Japánba egyre nagyobb számban érkező amerikaiak hozták magukkal a hagyományt. Hivatalos állami ünneppé mégsem vált: nincs munkaszünet, az iskolában nincs szünidő, igaz, a családok és a barátok általában összejöveteleket szerveznek erre az időszakra. A karácsony színe náluk a zöld. Minden zöld, elsősorban örökzöld díszítést kap – és állítanak karácsonyfát is. Mikulásukat Hoteiosa, vagy Santa Kurosu néven emlegetik, aki fehér szakállas, pocakos „kollégájával” ellentétben egy buddhista szerzetes.
OROSZORSZÁG
Az oroszok elmúlt száz éve több szempontból sem mondható eseménytelennek – és ez az ünnepeikre is hatással volt. Az 1917 előtti Oroszországban a karácsony vallásos ünnep volt. Böjtölés előzte meg, melynek során a tengerből származó ételeket leszámítva semmiféle állati eredetűt nem vehettek magukhoz a hívők. Karácsonykor mézzel és mákkal ízesített zabkását fogyasztottak, ez volt a kutia. Az ilyenkor szokásos éjféli misét pedig – szintén húsmentes – éjjeli lakoma követte: káposzta- vagy gombaleves, bab, hagyma és krumpli 
került az asztalra. Mikulásuk egykor valós személy volt, myrai Szent Miklós (aki mellesleg azonos a mi Szent Miklós püspökünkkel), aki csodatételeivel az ortodox egyház egyik legnagyobb szentje.
A bolsevik hatalomátvételt követően, az immár Szovjetuniónak nevezett ország nélkülözött mindenféle vallási felhangot. Karácsony helyett a telet és az újévet ünnepelték, újévifát (Jolka) állítottak, Szent Miklós helyét pedig Fagy Apó (Gyed Moroz), és segítője, Hópelyhecske (Sznyegurocska) vette át. Bár szinte mindent átneveztek, a hagyományok mégis a régiek maradtak. Manapság azonban a decemberi „nyugati” karácsony, illetve a januárban ünnepelt „ortodox” karácsony, békésen megfér egymás mellett.
TÖRÖKORSZÁG
Mindigis érdekelt, hogy vajon egy mohamedán országban van-e karácsony? Esetleg tiltott dolog-e? Egyáltalán: ha van, akkor hogyan zajlik? Ahogy kutattam, a különböző információmorzsákból a következő dolgokat szűrtem le: bár az iszlám vallásban nincs karácsony, azok az országok, melyek „beengedik” a nyugatot, nem zárják ki nyugat tradícionális ünnepeit sem. Igaz, nincs ünnepnap, hivatalos munkaszüneti nap, stb., de ez még nem jelenti 
azt, hogy a boltokban ne lehetne találni díszeket, boákat, égősort, Mikulást, rénszarvast, az otthonokban pedig karácsonyfát. Mert bizony lehet!
Törökország is iszlám többségű (a lakosság 99,8 %-a muzulmán) – igaz, a történelem során rengeteg vallás képviselői megfordultak a területén, úgyhogy a két kontinens határán fekvő ország rendkívül sokszínű. Hivatalosan nincs karácsony nevű ünnepük – ami azonban nem akadályoz meg senkit sem abban, hogy karácsonyi hangulata legyen. A törökök szeretik a karácsonyfát és a karácsonyi díszítést, ami gyakran nyár közepéig fent van. Maga a fa egyébként nem feltétlenül zöld (!), a szivárvány minden színében kapható – és az emberek bizony meg is veszik.
A különböző felekezetek különböző időpontokban ünnepelnek. A török karácsonyt (Yılbaşı – „az év feje”) például újévkor tartják, pontosabban december 31-én, ezért a karácsonyfát is újévi fának (Yılbaşı ağacı) nevezik – igaz, ugyanúgy teleaggatják mindenfélével, mint a világ bármely részén. Mikulásukat Noel Babanak (Ajándék Apó) hívják. Maga az ajándékozás pedig számukra nem egy fontos szempont: lehet díszíteni, gyönyörű fát állítani, ünnepelni, együtt lenni a barátokkal – ennél többre talán nincs is szükség.
KÍNA
A népes távol-keleti ország lakóinak nagy része nem keresztény (hiszen kommunista népköztársaságról beszélünk), a nyugati ünnepek térhódításának azonban nem tudott maradéktalanul ellenállni. A karácsony náluk 
nem hivatalos ünnep, viszont az emberek – mindenféle vallásos tartalom nélkül, de – valamennyire követik a világszerte ismert tradíciókat. Az utcákat és a házaikat gyönyörű, színes lampionokkal világítják ki; karácsonyfát is állítanak (Kínában Fényfa), amit papírból készült virágokkal, láncokkal díszítenek fel. Az ajándékokat Dun Che Lao Ren (vagyis „Karácsony Apó”) hozza, aki a gyerekek kikészített muszlinharisnyába rejt kisebb meglepetéseket. De a valódi ünneplés ideje náluk nem ekkor van: a nagy ajándékozások, és a nagy családi összejövetelek a Holdújévre, a kínaiak legjelentősebb, számukra legfontosabb ünnepére jellemzőek (általában január 21. és február 21. közé esik).
AFRIKAI ORSZÁGOK
Az észak-afrikai országok nagy része (Líbia, Tunézia, Marokkó) muszlim vallású, de például Egyiptom lakosságának 10%-a keresztény - a kopt egyházhoz tartozó ortodox, tehát a karácsony januárban van, és az adventi időszakot szigorú böjt jellemzi. Közép- és Dél-Afrikában viszont már az emberek nagy része keresztény, náluk a karácsony vallási ünnep. Karácsonykor Jézus születését ünneplik, és ez alkalomból összegyűlik a család apraja-nagyja. Az utcák, boltok, házak karácsonyi díszekben pompáznak, néhol még műhó is fokozza az illúziót. Az emberek a legszebb ruháikat veszik fel (színes népviseletet), énekelnek, táncolnak és a templomokban örvendezve adnak hálát Istennek; a gyerekek zenés betlehemes játékokkal járják a házakat. Ebben az időszakban, még a legszegényebb országokban élő emberek is próbálnak jobb, bőségesebb ételt tenni az asztalra (sok helyen csak ilyenkor esznek húst). Szerencsés esetben kisebb ajándékokra is futja – leginkább 
ruhák, használati tárgyak kerülnek a „fa alá”. Merthogy karácsonyfa is van, ami az éghajlatnak megfelelően lehet olajpálma, vagy éppen klasszikus fenyő is. Íme, néhány érdekesség:
Etiópiában az ortodox naptár szerint ünneplik a karácsonyt – tehát január 7-én, amit böjt előz meg. Egy ottani hagyomány szerint az egyik napkeleti bölcs Etiópiából származott. Maliban, bár többségében muszlimok lakják, hivatalos ünnep a karácsony. Szenteste egész éjjel istentisztelet van a templomokban, ami imával és énekléssel telik. Náluk csak a gazdagok körében szokás ajándékozni. De valahol, például Kongóban, az ajándékozás teljesen kimarad, és az ünnepeknek nincs semmiféle kereskedelmi jellege – a vallás és a család van a középpontban. A Dél-afrikai Köztársaság karácsonya épp olyan, mint Angliában (lásd lent) – azt az apróságot leszámítva, hogy tombol a nyár. Van feldíszített fenyő, Santa Claus, kiakasztott zokni, és karácsonyi pudding egyaránt. Gambiában zenés parádéval ünnepelnek, de nagyon sok helyen tűzijáték is fokozza az ünnepi hangulatot.
ANGLIA
A brit karácsonyi szokások talán a legszélesebb körben ismertek. A készülődés már ősszel elkezdődik: az emberek fenyőágakkal, gyertyákkal díszítik a házaikat, decemberre pedig az utcák is ünnepi fényben pompáznak, néhol már a karácsonyfát is korán felállítják. Protestáns országról lévén szó, náluk nincsen „klasszikus” Szenteste. December 24-e (Christmas Eve) munkanapnak számít, ekkor szokták tartani a céges évbúcsúztatókat. Az ünnep szinte minden eseménye 25-ére (Christmas Day) tehető. Reggel istentisztelet, majd ajándékbontás (az ajándékokat még az éjszaka folyamán Télapó – Father Christmas, vagy Santa Claus – hozza, a kéményen keresztül), aztán jön az ünnepi ebéd. Tradícionális étel a gesztenyével töltött pulyka, krumplipürével, zöldségkörettel; és persze itt van még az elmaradhatatlan karácsonyi puding (Christmas Pudding) is – ami nem igazán hasonló ahhoz, amit mi pudingnak nevezünk. A desszert megannyi recept szerint készülhet, alapja általában aszalt szilva, amihez társul még 
brandy, citrusgyümölcsök leve, barnacukor, többféle gyümölcs-fűszer. A házilag készített édességbe egy darab szerencsepénz is kerül, ami a babona szerint szerencsés új esztendőt jelent annak, aki megtalálja.
December 26-a Boxing Day (vagyis „dobozoló nap”). A hagyomány szerint az urak, főnökök, egyfajta köszönetképpen az egész éves munkáért, „megajándékozták” a szolgálóikat, beosztottjaikat. Ezeket a kisebb jutalmakat dobozokba tették – innen az elnevezés. A szokás még ma is él – nemcsak a munkahelyeken. Kapnak ajándékpénzt „ügyfeleiktől” például a postások, a tejesemberek, az újságkihordók, és általában azok a „munkások”, akikkel rutinszerűen, nap, mint nap találkozik az ember.
Tehát, lehetünk szinte bárhol a világon, úgy fest, a karácsony biztosan ránk talál. Remélem, sok helyre békét is visz. Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
A_Rézi
