Több alkalommal olvastam, és személyesen is tapasztaltam, hogy a Magyarok igen pesszimisták, és elégedetlenek az életükkel.
Az tény és való, hogy kis hazánk bizonyos szegmensei nem könnyítik meg a helyzetünket, és az általános pénztelenség is rányomja bélyegét az emberre. Az a rengeteg hazugság, átverés, csalás, sikkasztás, igazságtalanság, lopás, erőszak amivel a média nap mint nap sokkol minket, több alkalommal is kiborítja a bilit. Ezek után biztos nem véletlen, hogy ilyenné váltunk, sikeresen rásegítettek pár lapáttal. A napi minket érő negatív impulzusok után hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem feltétlen kell ilyennek maradnunk. Ahogy jó Édesapám mondaná minden fejben dől el.
Vegyük számba, hogy miről is feledkezünk el nap, mint nap míg azzal vagyunk elfoglalva, hogy reggel, kelés után meló, majd este haza, vacsora, tv, fürdés, fekvés, alvás, majd ez átlagban hetente öt, hat alkalommal megy ugyanígy, miközben gondolataink nagy részét az teszi ki, hogy miként lesz a holnap. Megmondom Nektek, ha így folytatjátok akkor ugyanaz lesz mint tegnap, és tegnapelőtt. Semmi extra, vagy változtatás. A mesterséges agymosás -a média szarságainak köszönhetően a népbutítás- évek óta Amerikához hasonlóan sikeresen működik. Baj lenne, ha több millió ember elkezdene gondolkodni, nem lehetne tovább birkaként az orruknál fogva vezetni őket. Emiatt a lakosság nagy része azzal van elfoglalva, hogyan másszon ki a kakiból esélyt sem adva arra, hogy némi nemű boldogságot is észrevegyen sekélyesnek vélt életébe.Tudom kemény szavak ezek, de nem érzem azt, hogy valótlant állítanék vele.
Jó lenne néhány alkalommal nem azon keseregni, hogy mi az ami hiányzik, mi az ami megkeseríti az életünket, hanem összegezni és örülni annak amink van. Apróságok, amik mindennap velünk vannak, csak éppen nem tulajdonítunk nekik elég jelentőséget.
Én sorolnám a saját kis boldogság bonbonjaimat:
Van kit szeretnem, van családom, vannak barátaim, van két sütyöre kutyánk. Szeretve vagyok, és szeretni tudok. Vannak barátaim, ismerőseim. Mikor szükség van rá mellettem állnak, meghallgatnak, segítenek, megerősítenek, vagy a hülyeségről lebeszélnek. Nyugodt szívvel alhatok, van hol ébrednem, van hol lehajtanom a fejem, van munkám. Tudok szívből nevetni, nevettetni, érzéseket kifejezni, ölelni, megbocsájtani, és őszintén bocsánatot kérni. Van hobbim amit élvezhetek, könyvek amik tanítanak, és van aki támogat, aki mellett kiélhetem kreatív hajlamaimat. Tudok jókat álmodni, reggel ébredni, jó érzéssel elfogyasztani egy csésze kávét, jókat beszélgetni, nagyokat sétálni, és a csendnek is örülni. Kicsi fiam születése óta egy-egy mosolya, nyugodt szuszogása, pillantása olyan boldogsággal töltenek el, amit nehéz szavakba önteni. Önzetlen és apró dolgokról beszélek, egy fillér sem kell hozzá.
...és ez csak az Én életem. Emellett nyugodtan tágíthatjuk a nézőpontunkat, hiszen sportolóink, feltalálóink, művészeink, kultúránk, hagyományaink, tájaink, ételeink, boraink, mind mind fantasztikusak. Ideje lenne nyitott szemmel járni és beengedni a boldogság, eme kicsiny morzsáit az életünkbe. Lehetne tovább feszegetni egyetérteni, vagy ellent mondani. Rajtatok múlik, hogy mit vesztek észre a titeket körülölelő világból.
Nyugodtan mondhatjátok, hogy az állapotom és a hormonok csatája miatt túl érzelmesre sikeredett a posztom, de nem bánom, egyszer ezekről a dolgokról is számot adhatok. Ugyanis mikor padlón van az ember a sok kicsi sokra megy elve alapján ezek az apróságok sorsdöntőek lehetnek.
