Manapság szinte minden felnőtt egyednek van némi tapasztalata munkakeresést illetően.Rengeteg energia, kitartás szükségeltetik hozzá, és persze az elengedhetetlen mosoly, a büszkeség mellett a megfelelő önuralom, miután jobb esetben megköszönik a hiábavaló részvételt. Az esetek nagy részében egy meleg kézfogás mellett további sok sikert kívánva könnyedén búcsút intenek.
Általában már csak az ajtón túl kezdünk el gondolkodni, vajon hol rontottuk el? Abban az esetben amikor túl vagyunk egy személyes beszélgetésen a cég HR-es képviselőjével, aki kiskosztümben, vagy öltönyben, rózsaszín ingben, nyakkendőben próbál megismerni minket cirka 10-15 perc alatt igazán lazának tűnik, és az elengedhetetlen erőltetett műmosollyal a szája szélén próbálkozik oldani a feszültséget. Saját benyomását esetleg bizonytalanságát elrejtve szeretne némi képet alkotni arról a cégének, hogy a beadott önéletrajznak megfelelően alkalmasak vagyunk-e az elképzeléseiknek, vagy ismét egy Andersen jelentkezett, akire nincs szükség. Amennyiben nem talált megfelelőnek azt képzettségének megfelelően pár perc alatt levágja, és egy alig észrevehető sóhaj kíséretében eltemette a ránk töltött időt amit gondolataiban hasznosabb kávézással töltene el.
Igen fontos tényező a megjelenés.Felejtsd el azt ami Neked tetszik, hiszen pontos etikett szerint a legnagyobb melegben is Nőknél kötelező a harisnya, a kosztüm kabátka, ami télen jó, maximum a kabát szöszözi össze a felsőt, a nadrágot pedig sárfoltok díszíthetik, de nyáron már csak azért sem érdemes levenni mert a hátunk közepén is folyik a víz. A szoknya alatt a legrosszabb esetben a harisnya szeme szalad oda-vissza, így nem árt egy gyors szemrevételezés az interjú előtt a mosdóban, vagy a lift tükrében. Az ápoltságról ne is beszéljünk, hisz alap. A haj, smink legyen rendben, nem túl feltűnő, de mégis lássák, hogy van otthon legalább egy szempillaspirálod, ami nem száradt be a használhatatlanságtól.
Jöhet a bemutatkozás. A széles mosoly mellett figyeljünk, hogy a kézfogás legyen határozott, de nem túl erős, a szem pedig a másikét keresi. Az erős jellemet is csak módjával szeretik, hisz nehogy "Mi mondjuk majd meg nekik alapon" rontsuk az esélyeinket. A tétova, és az olyan határozatlan vagyok, vagy mégsem kategória versenyzőit hamar kitessékelik, mert az egészséges öntudat, és énkép a munkához szükségeltetik. Legyél csapatjátékos, de önálló, egyéniség is, persze csak módjával, ne légy túl egyedi, tudj beállni a sorba. Légy kreatív, de azért az ötletek és önálló gondolatok száma mégse legyen túl sok(k). Őszinte és képmutató egyszerre, tiszteld a munkatársakat de kéretik a cél és az elérhető pozíció végett eltaposni őket. Légy elérhető a nap minden percében, mégis a rendelkezésre álló 8 órában végezzünk el mindent, a túlóra ajánlott, magától értetődő, és szó nélkül elvállalandó.
Saját tapasztalatként megemlítem, hogy egy interjú alkalmával rákérdeztek a család kérdésre... Lehetséges, hogy egy 30éves Nőnek még nincs se családja se gyereke, egyáltalán szeretne? Úgy gondoltam hogy nem kérdezek vissza hogy esetleg tud valakit aki gyereket szeretne tőlem, mert Én jelenleg nem ismerek ilyen embert. Elmondtam hogy független, önálló életet élek és IGEN szeretnék családot, gyereket. A felszökött szemöldök alól csak annyi csúszott ki hogy mégis mikor???? Elemeztem helyzetem és felvázolva közöltem, hogy a biológiámat tekintve elméletileg van 4 max 5 évem erre a projektre... Ez pont elég volt ahhoz hogy az önéletrajzomba ezt a tényt rögzítse, majd áthúzza és újra átírja, levonva a konzekvenciákat. Láttam rajta kicsit gondolkodik, hogy mit is rögzítsen, hogy karrierista, vagy csak szimplán lúzer vagyok, a végén a tolla hegyén egyértelműen egy "L" betű formáját sikerült leolvasnom. Több kérdése ezt illetően nem volt.
Majd elfelejtettem az egyik legfontosabbat, hiszen a virtuális világunk fénykorában ez sok mindent tönkretehet. Óvatosan kell bánni a közösségi oldalakon való posztolásokkal. Több esetben leinformálnak ezeken keresztül. Szóval nem árt úgy karbantartani az oldalt, hogy leendő főnökünk, munkatársaink igényeinek megfeleljen és ne döntse romba azonnal az általuk tudatosan felépített céges imidzset és mindazt amit képviselnek. Lehetsz jópofa, bulizós képekkel, de csak óvatosan. Figyeljetek, hogy még véletlen se mondjon ellent a gondosan szerkesztett önéletrajzoddal.
Következő fontos kérdéscsoport a MIÉRT kérdése. Amennyiben őszinte vagy, és elmondod hogy megfulladsz a jelenlegi helyeden, naponta gombóccal a torkodban mész be reggelente, és alig várod a kávé szüneteket, napi teendőidet kiegészítve gyomorgörccsel járkálsz a sürgősségire. Esetleg amiatt, mert a fizetésed fordítottan arányos a rád kiszabott, és elvégzett munkával, vagy azért mert a leépítésben Neked is volt helyed, talán csak nem szereted a jelenlegi helyzeted? Nos amint ezeket megemlíted az már nem jó kezdés. Ugyan ki ne szeretne egy következő a régihez hasonló munkahelyhez? Így marad a jól bevált szöveg miszerint szeretnéd magad más pozícióban, munkahelyen kipróbálni, szereted az újításokat, kihívásokat és úgy érzed, hogy az életed szerves részévé válna ha munkáddal tudnád a céget segíteni. Különben is az minden álmod, hogy részt vehess a kollektív tudat eme megformálásában, kivitelezésében.
A fizetés összegére a biztonság kedvéért újra rákérdeznek hátha meggondolod magad, és röpke tízezrekkel olcsóbban adod magad, hisz Neked kell a munka. Több helyen rafkósan nem is említik az összeget, csak akkor, ha túl drágára áraztad magad a munkaerő piacon. Rövid hümmögés, papírzörgés, lapozgatás után kisvártatva megjegyzik, hogy az önéletrajzom egyedi, és szerintük nem tudok beilleszkedni, és különben nem értik hogy az őszinteséget miért is negatív tulajdonságként pontozom. Biztos önértékelési zavaraim vannak, vagy nem vagyok norma, esetleg valami kisiklott nálam a szocializálódás alatt. Pedig nem, csak a tapasztalat, ugyanis az -nem csak a munkahelyen, de most csak erre a közegre levetítve- , hogy a nyílt, vélemény alkotás egyenes út a mások ellenszenvének megnyilvánulásához. Ennek megfelelően rövid idő alatt a közutálat tárgyává válhatunk, hisz emberek, ezáltal pedig gyarlók vagyunk. Sokak által csak a pozitív visszajelzés az igazi,legyen az valós, vagy mondvacsinált saját érdeket képviselő. Az építő kritikát egy hajszál választhatja el a negatív töltésű intrikától, amit máris támadásként élnek meg kedves munkatársaink, ezzel alapot adva az általuk képviselt szférájukból való gyors kigolyózásra.
Miután minden ponton végigküzdöttük magunkat, lassan lelehet vonni a konzekvenciát, valahogy érzi az ember, hogy sikerrel járt vagy sem. A történteket végigfuttatva a fejünkben már csak a friss levegőn jövünk rá, hogy nem ártana riadóztatni a barátokat, ismerősöket, kinek milyen ötlete van új munkát illetően, mert úgy érezzük, hogy ma sem sikerült.
