Magyarország egyik leghypeoltabb, látens metalbandája elérkezettnek látta az időt, hogy megjelentesse második korongját. Két évet kellett várni az új lemezre és eközben egy névcserén is átesett a banda, de természetesen az alapok nem változtak: ütős riffek, kamu-djent és szörnyű szövegek.
Nem tagadom, hogy a debüt-lemez sem foglalt el különösebb helyet a ketyegőmben, viszont mindenképpen igyekeztem objektíven, az emlékeket sarokba ültetve (arccal a falnak) hallgatni a második felvonást, hiszen a Baricz Gergő Némán állni című szerzeményét feldolgozó eposz igencsak értékesre sikeredett (s talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha megemlítem, hogy ennél jobb dal nem is lesz a lemezen). A zenei alapokkal nagyrészt még nem is lenne probléma, hiszen a 7 húr szépen dübörög, Atesz tudására és kreativitására (kivéve az Éjjel-nappal Budapestben, de az most nem ide tartozik) panasz nem lehet, valamint a Supersize Records-nál is kihozták a maximumot a hangzásból. Nekem talán kicsit a túl sok újrahasznosított ötlettel volt gondom, hiszen a klasszikus zenéből meríteni még oké, ez bejött a Lady Gaga covernél is (gondolunk itt az Öngyötrő-re vagy éppen a Kés a szívben-re), viszont a Véget ér a tél intróját egyszerűen nem tudom hova tenni. Szinte hangról hangra lemásolják a Rise Against Survivor Guilt-jét (meg ne szólaljatok, hogy "de hát ott a futamok fordítva szólnak..."). Mikor először hallottam, nem hittem a fülemnek, akkora deja vu fogott el, aztán agyaltam is jó sokat, hogy hol hallottam már ezt a szerkezetet, de csak meglett. Kár érte. A lassú dalokat pedig mindössze egyszer sikerült meghallgatnom (csakis kötelességtudatból), ugyanis ott az ütős riffek megszűnnek létezni, tehát a dalok értéke kapásból elveszett számomra. Már az akusztikus koncerteket sem értettem, hisz a bandának ez az oldala nem igazán erős. Így tehát minusz 4 dalról indított a 13 számos lemez. (Az elektronikát pedig csak annyira említeném, amennyire jelen van: néhol megtalálható, semmi extra.)
Tracklist:
01 - Szerelmes dal
02 - Lőjetek fel
03 - Véget ér a tél
04 - Győzelem nélkül
05 - 27 év
06 - Némán állni (Baricz Gergő cover)
07 - Vakon tartva
08 - Öngyötrő
09 - Take me
10 - Félőlény
11 - Kés a szívben
12 - Hóvirág
13 - Nem akarok
No szóval, a szövegek: korrekten szörnyűek. Nem csak azért, mert meg vagyok győződve róla, hogy ez a stílus csak és kizárólag angolul szól jól (és itt hiába jön az AWS-ből az Örs vagy a Lenader vagy akárki): a magyar, alternatívba hajló, metafórákkal és kakofón szavakkal összehozott, kitűnni akaró szövegek nem illenek a metalba. Pont. Legalábbis ebbe az alfajba biztosan nem, az Ossiánt meg a Pokolgépet meg inkább hagyjuk most... A Lőjetek fel című opusz volt az egyetlen, amely első hallgatásra beférkőzött a szürkeállományomba és kicsit is meg tudta közelíteni a Némán állni versének zsenialitását. (Nem csoda hát, hogy ezzel a tétellel indulnak a srácok a 2015-ös A Dal versenyen). Ezen kívül a többi szövegben is van egy-egy sor vagy gondolat, ami szódával elmegy, de amikor meghallom a "vég végső végítéletét" vagy az "eljövendő jövőt", akkor azért eszembe jut a bacon szalonna és a La Manche csatorna esete. A Himnusz ferdítését pedig már nem is említem, így a Tankcsapda Szózat-os szörnyűsége után. A szövegeken talán valamit javítanak Leander dallamai, de meg kell vallanom, nekem a Leander a Rúzsa Magdi férfiban: ha népdalt énekelne, nagyon szívesen meghallgatnám, de ezt így annyira nem. Itt még azzal egészíteném ki, hogy Leander hörgéseit azért illik szeretni, mert ehhez kétségkívül nagyon jó torka van az úriembernek. Csak sajnos a legtöbb szerzemény fel van áldozva a pop oltárán és ezek a részek csak színezetként jelennek meg. Két dalt csempésztek fel a korongra, ahol a hörgések dominanciája tetten érhető: a Félőlény és a Kés a szívben azok, amelyek a mérleg nyelvét igyekeznek balanszolni. Az első dal így egészen hallgathatóvá válik, plusz a második zenei része is nagyon korrekt, csak ott sajnos a bugyuta refrén rögtön hazavágja a kezdeti lelkesedést.
Nem azt mondom, hogy true hater lennék, mert szívesen elmegyek majd élőben is megnézni a bandát, sőt a következő korongot is érdeklődve fogom várni, de oda már kevés lesz egy-két jó dal és Ati zsenialitása. Nem is tudom mi hiányzik ebből a bandából, ha rájöttem, ígérem szólok, de nekem ez így még nem kerek. Talán nem is hiányzik semmi, csak az érdemtelen túlhypeoltság zavar...
Jam
