Mára az egyik legnépszerűbb technikai sportág, a Formula 1. Helye megkérdőjelezhetetlen a sport világában, napokig tudnak akár egy versenyhétvégéről beszélni az emberek. De mára tény, hogy Bernie Ecclestone száguldó cirkusza egy óriási aranybánya, az F1 népszerűsége pedig töretlen. A globalizáció hatásai itt is lekövethetőek. Ha össze akarnánk hasonlítani azt, ami 20 évvel ezelőtt volt a Forma 1-ben a mai állapotokkal, akkor teljesen más benyomásaink lesznek! Ennek kutatok most utána.
Először is vegyük a versenynaptárat. Régebben úgy kb. 16 verseny volt egy szezonban, azonban a tavalyi évben már 20 versenyt rendeztek! A növekedésnek egyértelműen gazdasági okai vannak. Ecclestone az ázsiai piac felé akart nyitni, mert ezek az országok vagy az olaj miatt, vagy a tömegtermelés miatt illetve a nagymértékű kereskedelmi- és tökeáramlásból meggazdagodott országok úgy szerették volna felhívni magukra a figyelmet (jelezvén, hogy most már mi nekünk is van F1-es nagydíjunk, így fitogtatva erejüket). Az 1990-es évekig csak Japán számított AZ ázsiai helyszínnek. 1998-ban Malajzia irányába nyitott Ecclestone, majd nem sokkal később már Kína, Szingapúr, Korea (természetesen a déli ország), és India is rendezhetett versenyt. A közel-keleti országok közül a 2004-ben Bahrein nyitotta a sort, ahol a sivatag közepére építettek Formula 1-es pályát, majd Abu-dzabi követte a sorban. A nagy cégek sok pénzt fektetnek az F1-es üzletbe és azt sem szabad elfelejteni, hogy Ázsia népesebb és a válság óta nagyobb vásárlóerő paritást tudott elérni, mit Európa. Ha az „Öreg kontinenst” vesszük górcső alá, láthatjuk, hogy a 80’-as évek óta folyamatos csökkenés van a versenyek számában. Legelőször a biztonságtechnikai okok miatt esett ki a holland nagydíj, de a portugáliai pályákon sem hallhatjuk már az F1-es motorok zaját! A 2000-es években az osztrák, a San-marinoi, és a francia (nem mellesleg az autósport egyik hazája), nagydíj esett ki! Ezeknél a nagydíjaknál főleg infrastrukturális okok miatt hullottak ki a Formula 1 programjából. Az európai nagydíj pedig egy külön történet. Sokáig otthona a legendás németországi Nürburgring volt, azonban 2007-ben gazdasági okokra hivatkozva (miszerint Németországnak elég egy futam a naptárban, főleg a Schumacher utáni korszakban) kiszálltak a verseny rendezéséből, és 2008-ra a futamot áttették a valenciai kikötőben épült pályára. A gazdasági világválság egyik nagy vesztese Spanyolország lett, így 2012-ben rendeztek utoljára a spanyol kikötővárosban európai nagydíjat, és még pontosan nem lehet tudni, hogy felváltva rendezik Barcelonával a spanyol nagydíjat (mint a németeknél) vagy másképp alakul a pálya sorsa (a versenyzők ragaszkodnak a katalán pályához, így Valencia hátrányt szenved). De a 2005-ben belépő török nagydíj története is érdekes volt. Ecclestone akkor még úgy gondolta, hogy a nagydíj a török töke miatt maradhat életképes, azonban az érdeklődés hiánya (főleg az irreálisan magas jegyárak miatt), illetve a válság hatására bekövetkező gondok okozták a futam fenntarthatatlanságát. Jelenleg 7 európai versenyhelyszín van, név szerint Spanyolország, Monaco, Nagy-Britannia, Németország, Magyarország, Belgium és Olaszország. Furcsa minket itt látni ebben a sorban, hiszen a többieknek vagy a legendás helyszín miatt (például a belga Spa vagy Monaco) vagy gazdasági szerepük végett (a britek vagy a németek) lehetnek a naptárban. Talán azért maradtunk benne, mert egyetlen közép- és kelet- európai helyszínei vagyunk a száguldó cirkusznak, de nem sokáig! A Red Bull megvásárolta, majd felújította az A1 ringet Ausztriában, így elképzelhető, hogy már jövőre újra rendeznek futamot a sógoroknál. Az amerikai kontinensen mára Kanada helye megkérdőjelezhetetlen, az USA felé nyitás újra sikeres, Brazília a hagyományok miatt állandó helyszín. Próbálkoznak azonban olyan országok is a versenynaptárba bekerülni, ahol rohamosan növekszik a sportág népszerűsége. Érdekes lehet ilyen szempontból Mexikó, Kolumbia és Argentína. A többiek számára egyelőre nincsen motivációja arra, hogy beszálljanak a Formula 1-be. Afrika esetében nincs jelentkező, Dél-Afrika évek óta kikerült a programból, azóta nem igazán merült fel az afrikai kontinensen való nagydíj gondolata Ecclestone úr fejében. Ausztrália pedig számára az örök dilemma marad. Fontos szereplője az F1-nek a kontinensállam, azonban a Formula 1 teljhatalmú ura éjszakai nagydíjat szeretne az Albert parkba, a szervezők azonban megmaradnának a jelenlegi verziónál. Ecclestone az európai piac miatt szeretné, hogy normális időben lehessen látni a versenyeket, az ausztrálok pedig a saját közönségük miatt kötik az ebet a karóhoz. Így patthelyzet alakult ki, meglátjuk, mi lesz a következménye a dolgoknak. A jövő pályáiról pedig annyit, hogy már jövőre Szocsiban rendezik az orosz nagydíjat (a NOB tiltakozik a téli Olimpia miatt a nagydíj ellen), Putyin ígéretet tett erre, és ha Oroszországban ő ígéretet tesz valamire, az úgy is van. Ha pedig terjeszkedés lesz, az csakis Ázsiában valósulhat meg az elmúlt évek tendenciái alapján.
A legendás Monte Carlo-i pálya
A másik változás a versenyzők bekerülésében változott. Régebben csak olyan pilóta ülhetett Formula 1-es autóba, akik meg tudtak nyerni egy alacsonyabb szériát, és így kaphattak bizonyítási lehetőséget a nagyok között. Régebben elég volt pusztán a tehetség ahhoz, hogy a volán mögé ülhetett egy versenyző. Napjainkban azonban már a tehetség kevés, pénz is kell. A januári és februári szünetben a fizesd be magad az F1-be játék megy, aki több pénzt hoz, az helyet kap. Így a vezetési tudás másodlagossá vált, alapos szereplője lett azonban az, hogy ki mögött mekkora támogató áll. Gondoljunk bele abba, hogy a Sauber két mexikói pilótája (Perez még tavaly ennek a csapatnak a versenyzője volt) mekkora tökét hozott a mexikói befektetőkkel. Arról pedig nem beszélve, hogy a csőd szélére jutott csapat, melyet orosz támogatók mentenek meg a szakadék szélétől mekkora támogatást fognak adni. Ez azt fogja maga után vonni, hogy mexikói-orosz pilótapárosa lesz a Saubernek. A nagyokhoz ez a hullám még nem érkezett el, azonban az észrevehető, hogy pár éve még csak a kiscsapatok voltak erre a megoldásra rákényszerülve, mára pedig már a középcsapatok is ezt a megoldást válasszák. Emlékezzünk vissza, hogy annak idején Baumgartner Zsoltot is befizették a Minardiba, aztán a töke elfogyott, Zsolti pedig nem szerepelt többet az F1-ben. Tulajdonképpen ez is a válság egyik jele, hiszen a csapatok számára óriási töke kell a működéshez, a fejlesztésekhez (bár az évközi fejlesztést eltörölték, az év elején van erre lehetőség), és mindig gondolni kell a jövőre. Így tehát valamilyen szinten ésszerű megoldásnak mutatkozik, ha egy nevesebb helyett egy pénzesebb pilóta érkezik egy istállóhoz, bár a versenyszabályok betartása miatt sokszor ez mutatkozik rossz döntésnek.
Lehet, hogy a Vodafone kiszállásával mexikói szponzorai lesznek a McLarennek.
A változások harmadik jele pedig egy 21. századi betegség. A show business betört erőteljesen az F1-be is. Nem véletlen, hogy mára a futamok után vagy egy legendás versenyző, vagy egy híres személyiség készít interjút a versenyzőkkel. Persze kötődik valamennyire az adott országhoz, de nem feltétlenül szükséges, főleg, ha olyan országokról van szó, ahol nincsenek olyan hagyományai a versenyzésnek. A show része többek között az F1-hez kapcsolódó események, fogadások, ahol olyan dolgok történnek, amelyről több bestseller is készülhetne. Arról nem beszélve, hogy ma már természetesen videojátékok is készülnek (a különlegessége, hogy nem az EA csinálja, mivel Ecclestone nem tudott megállapodni velük) idősek és fiatalok számára egyaránt. Sőt, ma már eljutottunk oda, hogy filmeket is készítenek, főleg a múlt történéseiről. A Sylvester Stallone által készített Felpörgetve abszolút C kategóriás film lett 0 valós tartalommal, hollywoodi sablonos sztorival, és nem ajánlanám megnézésre a filmet. Annál inkább a Senna címmel készült életrajzi filmet, mely az azonos versenyző életét mutatja be pályafutásának indulásától egészen 1994-es halálos kimenetelű imolai balesetéig. A film ugyan feliratos, de jól van megszerkesztve, bár néha csapong, és sokat ugrik az időben, de valós és megható film egy nagyszerű emberről és versenyzőről. A Rush (Hajsza a győzelemért) című film pedig a James Hunt – Niki Lauda közti 1976-os párharcot mutatja meg nekünk. A fim idén ősszel kerül a mozikba, az igaz történet alapján érdemes megnézni, de látatlanba nem akarok filmet ajánlani.
A show részei! :)
A negyedik változó talán furcsa lesz, de társadalmi oldalról van megközelítve. 2007-ben Lewis Hamilton személyében az első színes bőrű versenyző lehetőséget kapott a Formula 1-ben. Ez sokak szemében egy elég furcsa változás volt, hiszen azt megelőzően csak fehér és ázsiai versenyzők ültek F1-es autóban. Nagy kérdés, hogy ki lesz majd az első női versenyző a sorozat történetében? Egyre több tesztelő hölgy van, de eddig még senki sem merte meghúzni ezt a lépést (bár szerintem egy kis csapatnál nagy feltűnést keltene, én biztosan tennék egy próbát. Hozzá kell tennem, hogy ezek a kérdések korábban fel sem merültek. Aztán vannak olyan külső események, amelyek érdekessé teszik mára a Forma 1-et, például a bahreini politikai helyzet, vagy éppenséggel a gumik körül folyó botrányok. Nehéz lenne megmondani, hogy ezek nélkül jobb lenne-e a Formula 1, de az biztos, hogy ezek nélkül nem lenne annyira eseménydús egy szezon!
Játékban már helyet szorítottak maguknak a nők!
Összességében tehát elmondható, hogy az évek során nagyon sokat változott a sportág, főleg ha a hátteret nézzük. Tényleg mondhatom, hogy ez az igazi 21. századi sportág. Remélem, hogy 20 év múlva is fogok tudni írni egy ilyen cikket, megnézve, hogy mi változott!
