Újra elönti az agyunkat a hupikék köd. Ránk zúdítják eme csodálatos mesevilágot, mely szerintem negatívan hat az agysejtekre. Az első rész megnézése után nagyot csalódtam a filmben, hisz történetileg nem volt vele túl sok gond, a kicsiknek megfelelő poénok és cselekmény az egész, de a látványvilág szerintem borzalmas.
Valahogy még mindig megvan bennem az a kép, amit elképzelek magam előtt, ha a hupikék törpikékről van szó. Ez a bennem élő kép egyáltalán nem 3D animációs film élőszereplős változatban.
Persze nem vagyok ellene az új és nagy látványt nyújtó dolgoknak, de ez pont nem az a kategória.

Történetileg, úgy ahogy összedobták a filmet, csak az benne a furcsa, hogy némely dolog már nem épp a kicsik színvonalát ütik meg. Legalábbis nem hiszem, hogy az öt éves lurkók tudnák mihez kötni Passzív agresszív törp nevének jelentését.
Története egyszerű és nagyszerű, mondhatnám, hogy törpisztikus.  A csúf, kopasz Hókuszpók megint beveti magát a gonoszságok világába azért, hogy elkapja a törpöket. Kreál néhány áltörpöt amik elrabolják és átviszik az emberek világába Törpillát. Törpjeink mindent megtesznek annak érdekében, hogy visszaszerezzék, ezért segítséget kérnek a már ismert emberbarátaiktól. Nagy zűrt kavarnak ismét, de pont ez az, ami feldob minket. Móka, kacagás és nevetés vár azokra, akik végig bírják nézni és szeretek ezt a színvonalú poéndömpinget.

Neil Patrick Harris a premier utáni nyilatkozata szerint, őt meglepte a második rész nagy sikere. Nem számított arra, hogy ilyen sok embert érdekelni fog a dolog az első rész után, ami nem hozta az elvárt szintet. Majd elmondása alapján, ha felkérik egy esetleges harmadik részben való szereplésre, ő gondolkozás nélkül igent mond.
Összességében ismét láthatunk egy kedves kis filmet, melyet az egész család élvezni fog, persze csak akkor, ha nem zavarja őket a törpanimáció és a butított kommunikáció. Nekem mindenesetre nem ez lesz a kedvenc filmem.

gugli