„Hogy mi mennyire hasonlítunk. Összedolgoz minket az idő meg a fehér tabletta is, hullani változóan hullik, de a foltok is nagyjából egyező helyeken lesznek a végén, a szemünk mandulára hasított és felnyomják picit a pofazacskóink, mintha mosolyognánk. Mosolygunk is, akkor majd bejöhet valaki egyikünkhöz újra, és az olyan, mintha mindegyikünkhöz jönne.” Tóth Kinga – A holdvilágképűek
Olvasnátok valami olyat, ami egyedi, szókimondó és más, mint a többi? Itt az alkalom, mert a Queer Kiadó könyvei ilyenek! Foglalkoznak mindennel, ami nem hétköznapi, amit az emberek többsége a szőnyeg alá seper.
A kiadónál gyakran írnak ki pályázatot újabb és újabb szerzők felkutatása végett. Az általam most bemutatásra szánt kötet is egy ilyen esemény záróakkordjaként készült el, a téma pedig nem más, mint a traumák, mentális betegségek és olyan hátborzongató helyzetek leírása, amik kiverik, vagy kiverték a biztosítékot.
A novelláskötetben huszonkét szöveg található huszonegy szerzőtől. Nem egy vaskos darab, ennek ellenére nem ajánlom, hogy egy szuszra kivégezzétek a könyvet, mert az súlyos következményekkel járna, mint például lehangoltság, depresszió vagy öngyilkossági kísérlet. Nem, ez nem amiatt van, mert ennyire szörnyű alkotások születtek, hanem azért, mert ennyire hajmeresztő és élethű történetek olvashatóak az EKHÓban.
https://www.youtube.com/watch?v=Gtc6b2aC4n8
AZ ANTOLÓGIA ELBORULT TRAILERE, MER MOSTANÁBAN DÍVIK ILYET KÖNYVEKHEZ IS CSINÁLNI
A Traumaantológia a három nyertes írásával kezdődik. Az első helyezett művet Tóth Kinga kortárs költő és írónő tudhatja a magáénak. Az elmesélés módja szaggatott, néhol homályos, de a feszültség ezáltal nőttön-nő. A gondolatok szertefutnak, akár egy begyógyszerezett betegek fejében is, ám éppen ez adja meg a maga különleges esszenciáját az alkotásnak. Szinte a kórteremben érzi magát az olvasó is.
„Körülbelül fél óra múlva szúrom ki anyát a szántóföldön, még pont látótávolságon belül. Az útnak háttal fordulva ül a földön. Nem látom, mit csinál, csak azt, hogy ül. Rendben, megtaláltam őt. Leállítom az autót, nehogy tényleg kifogyjon a benzin. Anyám hallhatja, hogy itt vagyok. Átmászom az anyósülésre, és az ablakon keresztül figyelem őt, hátha felkel.” Farkas Péter – Megyünk haza
A második próza Farkas Péter tollából született. Az ifjú alkotó emberközeli és megrázó történetet tár elénk: egy széthullott családét, egy súlyos betegségét. A szükség nagy úr, de vajon elég-e ahhoz, hogy egy régen tönkrement, elhidegedett anya-fia kapcsolatot helyre hozzon? A novella vége elgondolkodtatja az embert, és esélyt ad az optimistáknak és a pesszimista olvasóknak egyaránt, hogy kitalálják, mit is jelentenek a záró sorok.
A képzeletbeli dobogó utolsó fokán álló D. Nagy Ágnes pedig egy megkínzott és bántalmazott nő életét tárja elénk, a családon belüli erőszak tabutémáját taglalja. Egyes szám első személyben mesélni el a történteket – ahogy a legtöbb szerző is teszi ebben az antológiában –, így még közelebb érezhetjük magunkhoz azt a kínt, amit a főszereplő asszony átélt. A maga őszinte kegyetlenségével ír le részletesen minden eseményt, így olyanná válik az olvasás, mintha a nő szemén keresztül láthatnánk mindent és az ő gondolatait tárná elénk pontosan úgy, ahogy abban a pillanatban visszhangzott az főhős koponyájában.
„… a kulcscsomót vágta a fejemhez, mikor kiderült, kidobtam a cigijét a konyhaszekrényről, honnét tudhattam volna hogy füves, hogy a hosszúcombú barátnőjével akarta elszívni, mindig a hosszú combokra vágyott, mindig ezzel alázott, most megvan neki, ordít vörös fejjel, kidagadt erekkel, kimeresztett szemmel, azt ordítja, te nem vagy normális, nem vagy normális, nem vagy normális, te nem vagy erre a világra való, nem vagy erre a világra való, nem vagy erre a világra való, ezt hallom minden órában és minden percben, amit itthon tölt, nem tudom, milyen azt hallani, köszönöm, szeretlek, kívánlak, elfelejtettem hálát érezni, szeretni és kívánni, milyen élet ez, mi végre ez, tudom, hogy nem vagyok ennyire semmi, nem lehetek ilyen senki, nem erre születtem” D. Nagy Ágnes – Nem erre születtem
A könyv többi írása is egytől egyig tartalmazza az előbbi három novellához hasonlatos kemény és velős mondandót, olykor egy kis trágársággal fűszerezve – ahogy a való életben is megesik. Minden novellának külön lelke van, stílusukban merően különböznek, ezért mindenki megtalálja a magának való olvasmányt közöttük.
Változatos hangvétel, mély tartalom, szívszorító jelenetek. Nehéz írások ezek. Olvasásuk, valamint megemésztésük sem egyszerű menet, de megéri. Általuk az ember betekintést nyerhet egy olyan világba, amit talán másképp nem ismerhetne meg. Sőt, remélem és kívánom, hogy ne is ismerjen meg, hiszen a szövegek felvonultatnak depressziós szereplőket, pánik rohamot túlélt karaktereket, továbbá szorongó és társadalmilag kirekesztett főhősöket is.
Szíveket megacélosítani, papír zsebkendőt előkészíteni és kezdődhet az olvasás!
Weboldal: http://www.queerkiado.hu/queer/
