Manapság szinte talán nincs is olyan foglalkozás, amit ne végezhetnének nők. Már lehetnek katonák, tűzoltók, rendőrök, kőművesek, vízvezeték-szerelők, atomfizikusok, vagy feltalálók. Képességeiktől és döntéseiktől függ. Ha úgy akarják, megmaradhatnak persze a hagyományos szerepeikben is, de ha nem, nos, akkor határ a csillagos ég...
Al Capone, Lucky Luciano, Bugsy Siegel, Joe Bonanno, Tony Montana, Henry Hill, Tony Soprano, Vito és Michael Corleone. Némelyikük valós személy volt, egyeseket irodalmi művekből és/vagy a filmvászonról esetleg a tévé képernyőjéről ismerhetünk. Mindannyian alvilági figurák – ha úgy tetszik, maffiózók –, nagyfőnökök, és mindannyian férfiak. A gengszter-sztorikban a nők általában mindig mellékszerepeket töltenek be: anya, testvér, lány, feleség, szerető… néha csupán eszközök, vagy „járulékos veszteségek”. Nem túl felemelő. Pedig a történelem már többször is bebizonyította, hogy a nő nem csupán a férfi éke, hanem olyan önálló lény, aki néha keményebb, ravaszabb, és igen, kegyetlenebb, mint bármelyik teremtés koronája. Ergo: hol vannak a híres női maffiózók?
Talán a háttérből mozgatják a szálakat. De amikor Arturo Pérez-Reverte regényének lapjain keresztül megismertem Teresa Mendoza Chávezt, Dél Királynőjét, valami a helyére kattant. Végre egy racionális, okos nő, aki hideg fejjel gondolkodik, és van vér a pucájában. Egy keresztanya, akinek a lábai előtt hevernek a fél világ drogcsempészei, politikusok és rendőri vezetők egyaránt. Egy nő, aki mélyről indult és magasra jutott, de mégsem bízza el magát; fel van készülve rá, hogy a világ bármelyik pillanatban összeomolhat körülötte – hiszen ez élete során már annyiszor megtörtént…
Arturo Pérez-Reverte elsősorban történelmi kalandregényeiről híres. Mielőtt írói babérokra tört (megjegyzem, sikeresen), haditudósítóként, riporterként, újságíróként dolgozott. Ennek nyomai a Dél Királynőjében, ebben a két szálon futó történetben is felfedezhetőek. Az egyik szál tizenkét év története Teresa Mendoza szemszögéből, a kezdetektől kronologikusan az izgalmas végkifejletig. A másik pedig egy íróé (maga Pérez-Reverte), aki meg akarja örökíteni ennek a hírhedt nőnek a históriáját, és ennek érdekében – néha az életveszélyt is vállalva – felkutatja, majd (ál)interjúkat készít Teresa életének fontosabb, még élő szereplőivel.
De térjünk vissza a lényegre. Mi a különleges Teresa Mendozában? Talán egyrészt az, hogy átlagosnak tűnik. Nem feltűnően szép, nem feltűnően okos, viselkedésével sem hívja fel magára a figyelmet. Egy kedves, udvarias, halk szavú, azték arcú lány, aki intelligens, ám műveletlen – legalábbis a történet elején. Mindenki alábecsüli, s talán ez az az aduász, amivel életben tud maradni egy olyan világban, egy olyan városban, ahol a bűnözés, a törvényszegés életmóddá vált. Teresa Mendoza egy drogcsempész nője, aki kitartásával, szívósságával, tanulékonyságával, túlszárnyalja a legmerészebb álmokat. Olyasvalaki lesz belőle, aki mindent és mindenkit túlél, pusztán azért, mert már a kezdet kezdete óta nincs vesztenivalója.
A nem mindennapi történet Mexikóban kezdődik, Sinaloa államban, Culiacánban. A regény tanusága szerint ez csempészek és drogbárók otthona, a bűn az utcán hever. Hősnőnk, a koldusszegény gyermekkort követően, itt éli anyagi gondoktól immár mentes életét egy szép házban, egy vakmerő pilóta oldalán. Aztán egy szép napon megcsörren az a telefon, amiről azt remélte, hogy sohasem fog. Az emberét megölték, és a helyi „törvények” alapján őt is meg fogják. El kell tűnnie. Erőszaktól és meglepetésektől sem mentes kalandok során Dél-Spanyolországban köt ki, Melillában húzza meg magát. Ám a sors nem sokkal később egy másik férfit sodor felé, akivel közös csempész-vállalkozásba kezdenek. Ennek a vége - egy árulás miatt - egy halálos baleset, ami Teresát börtönbe juttatja. Itt találkozik egy arisztokrata nővel, akinek bátorítására tanulni kezd, és így kinyílik előtte a világ. Később ugyanez a nő egy hatalmas titkot oszt meg vele – fél tonna elrejtett kokain titkát, melynek nincs gazdája. Teresa egy merész csavarral felkínálja az árut az eredeti tulajdonosnak, az orosz maffiának. Az életüket kockáztatta, de megérte: ez volt az első lépés a hatalmas bevételek, a luxuskörnyezet, a szerteágazó kapcsolati- és korrupciós hálózat felé...
Teresa útját rengeteg férfi keresztezte. A Gringó, a drogcsempész pilóta, akinek a vakmerősége miatt menekülnie kellett. Epifanio Vargas, a keresztapa, akinél a híres naplóért cserébe megváltotta az életét. Santiago, a gallego hajós, aki később megtanította neki a csempészszakma fortélyait. Oleg, az orosz maffiózó, akinek oldalán elkezdett nagyban játszani. Teo, az arisztokrata ügyvéd, akinek segítségével milliókat keresett. Pote, a bérgyilkos, a „földi”, aki kétszer tört az életére, végül mégis a szolgálatába állt testőrként. Férfiak. És többségük a történet végére halott - vele ellentétben. De voltak még: rendőrök, katonák, testőrök, csempészek, fogdmegek, összekötők, értelmiségi szakemberek... Mind férfiak. Csupán egy nő volt, aki az évek során közel került hősnőnkhöz. Patricia O’Farrell egy gazdag család fekete báránya, aki szeretett játszani a tűzzel és alaposan meg is égette magát. A két nő körei annyira mások voltak, hogyha nem kerülnek ugyanabba a börtönbe, valószínűleg sosem találkoznak. És Teresa Mendoza ahelyett, hogy művelt, kifinomult, nagyvilági nővé, Dél Királynőjévé válik, ugyanaz az iskolázatlan lány maradt volna, aki évekkel korábban futásnak eredt Culiacánban. Ők ketten barátok voltak, egy olyan kapcsolatban, ahol az egyik többet akart, és ez lett a veszte. Szomorú história. Majd valaki ír róla egy corridót...
De a Mexikói – ahogy elnevezték – mindig vérbeli sinaloai maradt. Megtanult túlélni, és rendezni a számlát. Az erőszak, az árulás és a halál kezdetektől szerves része volt a világának, csakúgy, mint a tequila vagy a narcocorridók (mexikói drogos nóták). Valószínűleg ezért lett egy-egy találó corrido a különböző fejezetek címe, és talán az sem véletlen, hogy állítólag éppen egy ilyen nóta, a „Contrabando y traíción” (Csempészet és árulás) adta a témaötletet a regény szerzőjének. A dal egy nőről szól, aki füvet csempészett a szerelmével, és amikor a férfi egy másik asszonnyal akart megpattanni, a nő megölte, aztán felszívódott - azóta sem hallott róla senki... Abszolút visszaköszönnek a későbbi Teresa Mendoza történetének alapjai.
Ez nem rózsaszín szívecskés lányregény. Ez egy kemény, néhol bizony szomorú sztori, a világ szörnyűségeivel fűszerezett, a sors kifürkészhetetlenségét is megmutató, izgalmas regény. Amiből egyébként 2011-ben sikeres, eseménydús tévésorozatot is készítettek Mexikóban, ami szerintem, remekül visszaadta a könyv hangulatát, annak ellenére, hogy a forgatókönyvírók beleszőttek jónéhány plusz cselekményszálat. A címszerepet játszó Kate del Castillo pedig, egy az egyben az a Dél Királynője, akiről a Los Tigres del Norte corridót írt, és aki a könyv lapjairól, fürkészően néz ránk a hajnali szürkületben...
A_Rézi
