Annyiféle divat van manapság, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Az egyik ilyen a vegetáriánus életmód. Szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne találkoznék olyan cikkel, vagy írással, ami arról szól, hogy mi borzalmaknak teszem ki a szervezetem, ha húst eszem! Hmm. Az a fajta vagyok, aki ha van min gondolkodni, hát meg is teszi, ha már van ez a bogyó a nyakamon, olykor használom is.
Párszor magam is elgondolkodtam azon, hogy talán nem kéne egyáltalán húst ennem, mert hát, jaj milyen egészségtelen, de nagyjából egy hét után feladtam és főztem egy szép adag csirke pörköltet, amit jóízűen befalatoztam. A vegetáriánus életmódra térítők rendszeresen elmondják, hogy azért nem szabad húst és állati eredetű ételeket enni, mert azok mind egészségtelenek, aki mégis eszik húst, az szörnyű kínok közt fog megmurdálni, jaj nekünk! A belém épített „ellenkezés-riasztó” ilyenkor szokott sípolva világítani!
Na, akkor most egy kis természettudomány: anno Domini, mikor még frissen jött az emberiség a szalagról és a festék is csak félig száradt meg a fenekünkön, az ember hordákban élt, Apu mamutot ütött, Anyu bogyót szedett és szaporodtak orrba-szájba, mert szaporodni ősi szokás! Ha növényevőnek rendelt volna minket Isten, nyilván Apu is beszállt volna Anyu mellé a bogyószedésbe és nem nyálcsorgatva követte volna a vadat, árkon-bokron át. Nemde?
Az én Anyukám egy drága, bölcs asszony, akinek sokszor vannak igencsak találó, szinte megvétózhatatlan mondatai, mint például a következő: „Az ember vegyes táplálkozású főemlős.” Ez így van! Olyannyira, hogy nem csak a fogazatunk, de a gyomor- és bélrendszerünk is ennek megfelelően van kialakítva! A vegetáriánusok ezzel szemben viszont azt szokták hangoztatni, hogy az embernek semmi, de semmi szüksége nincs állati eredetű ételekre, együnk lombot, sejj! Ha ez így lenne, akkor ezzel az erővel élhetnénk az óceánokban is, az úszás is milyen egészséges, költözzünk a víz alá! Na, ja, csakhogy az ember melegvérű emlős, ergo nem tud hosszú távon megmaradni, élni, szaporodni a vízben, nyilván ez az oka, hogy rövid pancsi után húzunk ki száradni a partra. Vegetáriánusék még nem találták ki, de én már várom, hogy mikor dobják be azt, hogy ha már nem eszünk húst, akkor a Szent Egészség nevével az ajakunkon, térjünk át a tojással szaporodásra! (hozzátenném már most is tojással szaporodunk… kettővel, egészen pontosan! :D)
A másik indok, amit sűrűn hallok, hogy miért szabad csakis zöldségen élni az, hogy jaj, hát nem szabad legyilkolni szegény állatkákat, mert az kegyetlenség. (Na, erre meg viccem is van: a „vegetáriánus” ősi indián kifejezés. Jelentése: „béna vadász”!) Megint idézném Anyukámat, mint említettem Ő egy igencsak bölcs asszony: mikor megöljük az étkezési célzattal nevelt állatokat, akkor azoknak azért mindig van 1% esélyük arra, hogy elmeneküljenek, lásd a disznóvágásokat, ahol az „áldozat” olykor megtesz még 4-5 sportkört, nyomában az egyre elgyötörtebb böllérrel! Ugyanakkor én még nem hallottam olyanról, hogy egy répa visítva szaladgált volna az életéért! A zöldségeknél nincs védtelenebb a világon, hiszen sem ellenkezni, sem menekülni nem tudnak, mikor eljön a betakarítás ideje! Horribile dictu: aki bébirépát fogyaszt, az csecsemőgyilkos! Persze ez most biztosan nagyon hülyén hangzott, azért írtam le így, hogy sarkítva bár, de megvilágítsam a másik oldalt is!
Szerintem egy a lényeg: semmit sem szabad túlzásba vinni! A túlzott húsfogyasztás (pláne ha vörös húsokról van szó) legalább annyira egészségtelen, mint az, ha egyáltalán nem eszünk állati fehérjét. Nézzük meg a kismamákat, abban az állapotban egy nőben bekapcsolnak az ösztönök és olyan ételeket is megesznek olyankor, amit soha nem szerettek, vagy egyenesen undorodtak tőlük. Volt ismerősöm, aki mikor babát várt, az éjszaka közepén kimászott az ágyból, aztán a kamrában, hálóingben a földön kuporogva, kéjesen cuppogva zabálta a füstölt olajos halat! (amit előtte tiszta szívből utált egyébként) Ez addig tartott, amíg meg nem született a baba, azután a férje kényeztetési célzattal vitte Neki tálcán a halacskáját, amit kedves ismerősöm mikor meglátott, kevés híján belehányt! Mert már nem kellett. Amíg kellett zabálta.
Ezek után én azt készséggel elfogadom, ha valaki csak ritkán szeretne húst enni, sőt én is ilyen vagyok, van hogy napokig nem kívánok húsos ételt, de azt nem tartom normálisnak, hogy minden állati eredetű élelmiszert kivonjunk a táplálkozásunkból!
A tudósok azt is bebizonyították, hogy az étkezési szokásokat nagyban befolyásolja a vércsoport, nem mindenki kívánja a húst, ugyanakkor a másik meg nem tud élni nélküle. A 0-ás vércsoportúak a nagyon húsevők, az A-s vércsoportúak inkább növényevők, a B-s vércsoportúak jobb, ha nem esznek csirkét, de egyéb húsokat nyugodtan, az AB-s vércsoportúak meg szinte csak szárnyast ehetnek, de a vörös húsokat kerülniük célszerű. Egy személyes jellegű megjegyzés: én AB vércsoportú vagyok. Kizárólag csirkét eszem, már ebihal koromban sem ettem mást, szegény Anya szenvedett is velem. Minden előzetes, tudományos mizéria nélkül is, ösztönből azt eszem, amit nekem rendelt a Sors!
Ehhez még annyit, hogy van az ismeretségi körömben egy házaspár, akik nagyon vegetáriánusok, meg bio-hívők, rengeteg vitamint és egyéb táplálkozás kiegészítőt esznek, gyakorlatilag ásványvízen és kaszált füvön élnek, mégis évente többször betegek. Nem egyszerű nátha ám, hanem az influenza vaskosabb formái, plusz a szövődmények! Hivatalosan nekik kéne a legegészségesebbnek lenniük, hiszen hány oldalról támogatják az immunrendszerüket. Na, ennyit erről.
Ariana Dianis
