Néhány hete bombaként robbant a hír, hogy Szepesi Nikolett korábbi úszó botránykönyvet ír, Én, a szexmániás címmel.

Mindenki elkezdett azon gondolkozni, hogy vajon mi vihette rá ezt a lányt arra, hogy a nyilvánosság elé tárja életét. Nagy port kavart, amikor először szólalt meg Niki a könyvvel kapcsolatban. Név nélkül kapta a támadásokat különböző újságok és közösségi oldalak hozzászólásaiban, melyeket olvasva én is elgondolkodtam azon: ezek az emberek mi alapján formálnak Róla véleményt, miért szidják és bántják?

Első körben a könyv után járó pénz mennyiségről lehetett olvasni, ugyanis arra a következtetésre jutottak az emberek, hogy ez dominál nála, ez motiválja. Ha már nem lett olimpia bajnok, akkor ez a legmegfelelőbb pénzkereseti lehetőség a számára. A monitor mögött ülve többen megállapították, hogy Niki innentől fogva nem tekinthető sportolónak. Bevallom őszintén, hogy engem ez a mondat háborított fel a legjobban. Hogy jönnek emberek ahhoz, hogy „visszaminősítsenek” egy olyan sportolót, aki ugyan nem lett világ és olimpiai bajnok, de Európa-bajnokságon harmadik helyezést ért el, örökös magyar bajnok és két olimpián is minket képviselt.  Azért szelte a habokat éveken keresztül, hogy minél nagyobb sikereket érjen el, akinek pedig ismeretlenül cseng a neve, az vegye úgy, hogy ez a saját szegénységi bizonyítványa.

Az életem során tapasztaltam, hogy akik nem versenyszerűen sportolnak, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy milyen lemondásokkal és megpróbáltatásokkal jár egy ilyen élet. Azért merem ezt kijelenteni, mert én is versenyszerűen sportoltam és a mai napig főként sportolók vesznek körül.

Érdekes, hogy Niki kapcsán senki nem gondolt bele egy pillanatig sem, hogy vajon Ő mennyit úszott, kondizott, hányszor kelt fel hajnalban, hogy részt vegyen egy kő kemény edzésen azért, hogy elérje a célját és jól teljesítsen a versenyeken. Amíg azok, akik most bántják, nagy valószínűséggel otthon egyik oldalukról a másikra fordultak két horkolás között, a sportolók - igen, Niki is... - Felkelt és leúszta a kilométereket, elment iskolába, majd visszament egy újabb edzésre. Ezt csinálta hosszú éveken keresztül, mert erre tette fel az életét.

A magyarok nem tudják értékelni a sportolóikat, ha nem egy aranyéremmel a nyakukban térnek haza. A sportoló egész pályafutása alatt azért küzd, hogy legalább egy olimpiára kvalifikálja magát. Ha nem sikerül neki érmet szereznie, akkor szinte tudomást sem vesznek róla az emberek. Leírják. Szívesen megkérném a sporttól mentes életet élő emberek jelentős részét arra, hogy csak egy hónapig próbálja meg azt az edzésprogramot teljesíteni, amit ezek a sportolók gyakorolnak évek óta. Akkor nem csak úgy beszélnének róluk, hogy jól van, kijutott. És? Nem ért el érdemi eredményt, nem neki szólt a Himnusz. Ússzatok már le négy hosszt intenzíven egy 50 méteres medencében úgy, hogy utána nem kell lélegeztető gépre kapcsolni a lilára változó fejetekkel együtt. Niki úszott és csak úszott, nem adta fel a megpróbáltatások ellenére sem. Úszott, mert szerette, mert ez volt a mindene… Ő igenis letett valamit asztalra és nem egy hétköznapi fiatal életét élte. Ő nem a számítógép mögül pislogott napi 14 órát, nem az utcán sétálgatott céltalanul a haverokkal, nem lőtte be magát minden hétvégén, mint a többi fiatal. Sok szülő jobban örülne annak, ha nem a fent említett három tevékenység egyikét űzné a gyereke sportszerűen.

A második körben megismerkedhettünk a kurva szó minden szinonimájával. Így ribanc, úgy szajha. Miért? Azért, mert őszinte, és végre valaki ki meri nyitni a száját Nő létére?! Azért ribanc, mert lefeküdt X férfival, vagy azért, mert családos emberekkel is ágyba bújt és élvezte az életet?

Nézzünk már magunkba mi is. Mi mit csinálunk? Ugyanezt. Az dobja Nikire az utolsó követ, aki még soha életében nem botlott meg. Hogy a nők szégyene lenne? Hagyjuk már. Szerintem mindannyian ismerünk olyan nőket, akiket Niki még csak meg sem közelít. Sajnos ma már teljesen hétköznapi dolog, ha valaki megcsalja a párját, ha valaki a családja mellett szeretőt tart, ha valaki nem megy haza az esti fürdetésre, mert inkább lezavar még egy gyors numerát a kocsiban. Mindezt titokban.

Elég sokan elkezdték most sajnálni azokat a férfiakat, akik a könyvben szerepelnek, mert szegénykék most lebuknak és különben is, Niki hogy jön ahhoz, hogy lerántja róluk a leplet. A nagy példaképekről, a családapákról. Akkor sajnálta Őket valaki, amikor a feleségük, barátnőik, gyermekeik mellől léptek meg egy dugásra?! Nem gondolkozott azon egyik sem, hogy mik a következményei egy félrekefélésnek, mert csak a farkában volt „ész” azokban a percekben. Most meglibbent előttük a lebukás veszélye és összeszarták magukat a félelemtől, hogy mi lesz, ha előbukkan múltjuk a könyv lapjain, ahol Nikié volt a főszerep és nem a feleségeké.

Fiatal sportoló volt egy hibátlan alakkal és ismert… mindemellett pedig gátlástalan. Kieresztette a gőzt hétvégék alkalmával, amikor éppen nem versenyen volt, vagy amikor itthon tartózkodott, mert neki erre volt szüksége ahhoz, hogy bírja a megfeszített tempót a mindennapokban.

Folyamatosan jelennek meg részletek a könyvből. Niki szavahihetőségét néhol megkérdőjelezik, de nem kell. Miért hazudna? Miért találna ki olyan történeteket, melyek soha meg sem történtek?  Miért mesélne el olyan eseményeket, melyekről mások életük végéig hallgatnak, mert megalázónak tartják megosztani még a legjobb barátnőjükkel is?!

Ő felvállalta, és az arcát adta hozzá…

Természetesen mindenkinek van véleménye a könyvvel kapcsolatban, de mielőtt elítélitek, vagy pálcát törtök a feje felett, olvassátok el a történetét. Tudom. Jön most a felkiáltás, hogy: - „Én ugyan nem fogom megvenni ezt a szennyet, mert egy szexuális kapcsolat csak két emberre tartozik.”

Úgyis ott fog lapulni a polcodon, mert Te is emberből vagy és kíváncsi a természeted...és persze senkit nem érdekel az egész, de mindenesetre komment rekordokat döntögettek  ;)