A férfiak azt mondják, a nőknek csak a pénz számít, meg az anyagi javak. A nők azt mondják, a férfiaknak csak a külső számít és a szex. Sajnos az esetek nagy százalékában igazuk van. A következőkben általánosítani fogok, ezért elnézést kérek mindenkitől, aki nem így gondolkodik, kérem, ha nem inge, ne vegye magára.
A nők java része úgy vélekedik, hogy az a Férfi, aki magas, szőke, izmos, romantikus, hiszti-álló, lepedőakrobata, karrierje magasba ível, bukszája dundi és már az Édesanyja méhében a fenekéhez nőtt a fehér paripa! Ha találkozik egy férfival, aki nem ilyen, kanyar nélkül átnéz a feje felett, mert derogál szóba állni egy földi halandóval.
A férfiak többségének az ideális Nő gyönyörű, feneke pici, hasa lapos, melle dinnye, mája fehér, a konyhában királynő, az ágyban istennő, úgy főz, mint az Anyja és úgy süt, mint a Nap! Aztán találkozik egy nővel, akinek csak annyi a vétke, hogy humanoid és szomorúan konstatálja, hogy ilyet bizony hosszú bottal sem piszkálna meg.
Az ilyen beállítottságú nők és férfiak éppen a felületességük miatt nem lesznek boldogok sosem! Attól, hogy egy férfi nem daliának született, átlagos munkát végez, átlagos fizetésért, még egy nagyszerű, érzelmes, intelligens ember lehet! Ha tud szeretni, azt ki is tudja mutatni, ha biztonságban érzi magát mellette a nő, mert érzi a férfi (mentális) erejét, akkor pepita, hogy autószerelő, tanár, diplomata, pék, vagy kazánkovács! Attól, hogy egy nő nyomokban sem emlékeztet egyik felfújható prototípusra sem, még meg tudja teremteni az otthon melegét, rajongásig tudja szeretni a párját! Ha türelmes, kedves, értelmes és jó hozzá hazamenni, akkor ne legyen szempont, hogy nem fotómodell!
Az a gond, hogy túl sokat számítanak a külsőségek. A médiából az ömlik, hogy értéktelen vagy, ha nem felelsz meg a „korideálnak”! Státuszszimbólumokért él az emberiség, az a fontos mid van, mit harácsoltál eddig össze. Ezek értéktelen tárgyak! A csúcsmobilod fog ülni a halálos ágyadnál majdan? Szép kilátások! Elvesztettük értékeinket, amik valóban azok. Sokkal többre kéne értékelni azt az egyszerű embert, aki lesegíti a buszról az idős nénit, de persze általában attól akad csak el a lélegzet, ha valaki tökig eleganciában feszít ugyanezen a buszon, hangosan ok fejteget a pompafonjába és lazán arrább taszajtja szegény nénit, mert ott egy üres ülőhely.
A nők ülnek a tv előtt és elhaló sóhajokat hallatnak, ha meglátják az éppen aktuálisan trendi fickót a reklámban, azt az izmos, frissen borotvált, hófehér fogsorú macsót, akinek ezerkarátos a mosolya és a képernyőn keresztül is ontja magából a mentolos frissességet. Na, igen, az ilyen pacák a magánéletében, reggel felölti a bugyirózsaszín ingét, zsebébe süllyeszti a vazelinos tubust és elhussan a fiújához.
A férfiak szintén bámulják a villanypásztort és kéjesen morrantanak, mikor feltűnik egy plasztikmica, kinek dudái a nyakából erednek, teste olyan, mint egy girhesebb versenyagáré és csak azért nem mosolyog egy olyan igazán jóízűt, mert félő, hogy lereped róla a smink, amit teddy-vel vittek fel a fejére. Ez a csaj háztartási használatban hajtépő hisztikkel és durva játszmákkal éri el, hogy mindent megkapjon, éjjel-nappal csakis önmagával foglalkozik, de ments Isten, hogy mással is foglalkozzon, mert képtelen összetett mondatokat alkotni, ergo inkább csendben végezze az egyetlen feladatot, amihez ért, olyankor úgyis tele a szája.
Ezekben az „ideálokban” annyi a tartalom, mint a hámozott lufiban! Az legyen érték, ami valóban az: a meghitt együttlét, a tartalmas és jóízű beszélgetések, a szerelem mámora, ami széppé tesz mindenkit, a közös főzés, a csend hallgatása! Vissza kéne térni a gyökerekhez, amikor még ember volt az ember! Aki elérhetetlen illúziókat hajszol, menthetetlenül egyedül marad! Majd egy szép napon, mikor már a halálára készül, zsolozsmázhatja a régi mondókát, miszerint:
„Csiribiri-csiribiri JóIsten, nem csak lóf@sz, ló sincsen!”
Ariana Dianis
