Az élet, a világ valóban egy színház.Talán ennél jobb hasonlattal nem is lehetne élni, ezért is használták már olyan sokan.
Nézzük csak!
Tegyük fel, hogy Isten (vagy bárki bárhogy is hívja, csak ez egy általánosan elfogadott megnevezés) a Rendező, aki ezért a jó nagy darabért felel, aminek címe legyen A világ.A Rendezőnek vannak asszisztensei, mert azért egy ilyen nagy volumenű darabnál elkél egy kis segítség.Legyenek ezek az asszisztensek mondjuk az őrangyalaink, segítőink.
Isten rendes, mert senkit sem hagy ki a darabból, maximum valaki később csatlakozik, de mindenkinek ad egy szerepet.
Néha úgy gondoljuk, hogy ez a szereposztás nem igazságos.Lehet, hogy a szegény munkás helyett inkább hősszerelmest játszanánk, vagy az öltönyös, elegáns üzletember helyett lennénk inkább bohém művészek, de jobb ha elhisszük, a Rendező ismeri az összes színészt, és jól tudja, hogy mi az a szerep, amit a legjobban el tud játszani.Viszont később, ha ügyesek vagyunk, és jól játszottunk, kaphatunk majd egy másik, nekünk jobban tetsző szerepet is.
A Rendező gondosan ügyel minden egyes részletre, még ha sokszor mi ezt nem is látjuk.
Nemcsak csodálatos díszletet kapunk, hanem bizony mindig mindenki akkor és ott van, amikor és ahol lennie kell, a megfelelő társaival együtt, akikkel közösen játszhatnak egy részt.
Szeret sokszor hatást fokozni, néha úgy érezzük, hogy túl unalmassá válik a darab, eseménytelen, nem halad előre, aztán egyszer csak bedob egy olyan váratlan fordulatot, amire aztán senki sem számított.Megteremti ezzel a drámát vagy a boldog végkifejletet.
Néha megunjuk, és nem akarunk tovább játszani, nem működünk együtt, ezért a társainknak is vállalni kell a következményeket, mert ugye ha valaki kilép, akkor ott kiesik az ő szerepe, és azt valahogyan meg kell oldani a többieknek.
Amikor nincs kedvünk eljátszani a nekünk szánt szerepet, sokszor ahhoz az eszközhöz fordulunk, hogy felveszünk különböző álarcokat, jelmezeket, remélve azt, hogy így más karakterbe bújhatunk.Persze rájövünk, hogy ez nem is olyan jó, mert a legjobb jelmezt már induláskor megkaptuk, de hát az nekünk sose jó, ami van, mert azt gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, hogy mi kell nekünk, mint a Rendező.Ilyenkor nem áll le velünk veszekedni, ránkhagyja a dolgot, tudja, hogy előbb utóbb úgyis rájövünk arra, hogy igaza volt, aztán mikor újra visszatérünk a szerepünkhöz, bőkezűen ellát minket jobbnál jobb helyzetekkel, és minden gördülékenyen megy.
A darab nem lehet sohasem tökéletes a szó szoros értelmében, mert hát a Rendező is kísérletezik néha, hogy hogyan volna a legjobb, néha kipróbál olyan dolgokat, amire nem számítunk, hátha valami jó dolog sül ki belőle.
Minden egyes színészen sok múlik, ne becsüljünk alá egyetlen kisebbnek tűnő szerepet se!
Tehát egy dolgunk van csak.
Elfogadjuk a szerepet amit kaptunk, és onnantól kezdve semmi mást nem kell tennünk, csak játszani!
Ez az élet.
Játék.
Néha dráma vagy kabaré, akár még tragédia is lehet, de amellett, hogy komolyan vesszük, ne felejtsük el élvezni!
