Tekerj az elejére: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész

Genyó királyné önbizalma egyből feléledt,
Örömében gyorsan, durván betépett,
Így állt a tükör elé, s kérdezte nyugodtan,
Na, te tükör, most mondd, mire is jutottam?

Sejtelmesen mosolygott az állítólagos spanja,
Bár ő tudta, hogy a banyának nem ez lesz a nagy napja,
Mert megint muszáj, hogy újfent pofába adja.

- Jó csaj vagy Te királyné a korodhoz képest,
De a dumám most biztosan nem lesz túl édes,
Mert még mindig csak második vagy, és az a nagy helyzet,
Hogy Hófehérke, klasszisokkal dögösebb termet!

E szavak hallatán a szar is elöntötte az agyát,
Vadul kezdte tépni a még megmaradt haját,
- Hogy lehet, még él ez az albínó rüfke?
Jelenleg ez volt szívében a legnagyobb tüske.

Eközben a törpék, mielőtt léptek melóba,
Gondos köröket tettek az apró kecóba’,
S felhívták figyelmét a hiszékeny csajnak,
Mivel az utált gyermekek a mesékben korán halnak,
Ne higgyen a kufároknak, mert ők mindig kurvára csalnak!

Hófehér bólogatott, hogy ő biza felfogta,
S sajnálja, hogy a minap ennyire beszopta,
De résen lesz eztán, bízzanak csak benne,
Legyen ma nyugodt mindenkinek a lelke.

Így indult útnak a fütyörésző gnóm-csapat,
Ami zsebkendőt lobogtatva egyre távolabbra haladt,
Fehérke jókedvűen sóhajtott egy nagyot,
És elégedetten a kukkoló őzike seggére csapott.

A királyné az idegtől már alig látott,
A pálinkás üvegből is egy jó nagyot rántott,
Majd freccsenő nyállal mondta a tükörnek amott,
Hogy Hófehérke mától, egész biztosan halott!

Lehúzott hát gyorsan még egy erős nedűt,
Arcáról levarázsolta a korábbi mámoros derűt,
Felvette ismét kopottas gúnyáját,
Elmormolta közben titkos rúnáját,
Sunnyogva indult neki, hogy felkeresse a jányt,
De előtte a pálesztől, még egy jó derekasat hányt.

[caption id="attachment_3650" align="alignnone" width="198"] - Ingyen repiajándék, jujj de jó![/caption]

Hófehér kornyikálva a padlót sikálta,
A dalos pacsirta közben a hangját fikázta,
De a lány csak kacagott, príma volt a kedve,
S megint nem vette észre, hogy valakit éppen őt leste.

A királyné beszólt a csini kis ablakon,
Hogy van pár faja fésű, ami hever a pamlagon,
Szívesen kidobja a portékáját eléje,
Ha lesszíves’  ajtót tárni személye elébe.

Hófehér arca kérdőre váltott,
Bambulva agyalt, szája már nyálzott,
Óvatosan gondolta a következő szavakat:
Ma biza’ senki nem csinál belőlem orbitális szamarat!

Az ál-banya próbált nyerni egy kis bizalmat,
S feloldani végre a belépési tilalmat,
Így keféket kezdett dobálni a muskátlik felett,
S ez volt az, mi Hófehérnek végleg betett.

A helyi vásárban ilyeneket nem találni,
Amúgy is jobb shoppingolni, mint a kertben kapálni,
Nem tanult hát semmit ez a buta bakfis,
S már hajította kezéből a 10centis partvist,
Így lett Hófehér a csacsiság oszlopa,
Hiába, ez a nő tényleg totál ostoba.

A kofa végre benyekergett a kis puritán házba,
Le is hidalt a szoba tisztaságát látva,
„Csillagjegyét tekintve, tuti Szűz a csaj”- gondolta,
De a témát a továbbiakban már nem nagyon boncolta.

- Figyejjé’ te jány, van sok csudijó termékem!
Mert a jó felvezetés, naná, hogy szerepelt tervében,
- Bátran nézegess hát, válogass kedvedre,
Öleld a keféket csini kis kebledre,
Van időnk bőven, ülj le hát seggedre!

Hófehérke egyből vérszemet kapott,
Ki is választott a halomból egy szép darabot,
Melynek nyele díszesen faragott.

Megkérte a banyát, hogy ne a kedvezményt beszélje,
Inkább gyorsan, sebesen a haját kefélje,
S a szalagot a fején, menten cserélje.

Ekképpen történt meg újfent a dráma,
Hogy mikoron a fésűt a fejébe vágta,
Hófehér ismét a deszkára koppant,
S feje a felmosó vödörbe toccsant,
Utána pedig, kurvára meg sem moccant.

Hekksütő Marika néni