Az emberiség olyannyira össze van már zavarodva, köszönhetően akár ez a médiának, a hozott élettapasztalatnak, szülői mintáknak, hogy a kapcsolatról alkotott képünk már teljesen degenerálttá vált, elkorcsosult, és valljuk be őszintén, hogy olyan igazi, régóta valóban jól működő, jóban  rosszban, holtomiglan holtodiglan párokat sajnos ritkán találni.

Hiszünk is meg nem is az igazi szerelemben, a lelki társban, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a szíve mélyén minden ember vágyik rá. Hiszen társas lények vagyunk, és egyedül olyan félbeszakítva érezzük magunkat.

A szingliség bár már „menő” lett manapság, ha őszinték akarunk lenni, igazából nem szeretünk egyedül lenni. Ennek ellenére sokszor kívánjuk azt, hogy bárcsak elvonulhtatnánk kicsit a világtól, hogy mindenkitől elzárva tölthessünk magunkkal egy kis időt, ez (ha csak nem vagyunk Buddhák) egy bizonyos mennyiség után elviselhetetlenné válik. Generálunk inkább magunknak mindenféle programot, mozgosítjuk a barátokat, minél tovább bennmaradunk a munkahelyen, csak hogy ne kelljen azzal szembenéznünk, hogy bizony egyedül vagyunk. Mert ez nagyon kétségbeejtő tud ám lenni. Egyedül, magányosan...Rettegünk ettől és épp ezért hajlandóak vagyunk mindenféle elfuserált kapcsolatot találni magunknak.

Na most a degenerálódott kapcsolatoknak már több fajtája is létezik:

Nézzük először is azt, amikor inkább belemegyünk mindenféle alkalmi kapcsolatba, csakhogy ne egyedül kelljen otthon a tévét nézni, borozni, majd bebújni a kétszemélyes franciaágyunkba, és jobb híján, csak hogy egy kis jó érzéssel feküdjünk le, magunknak okozni elalvás előtt egy kis örömöt, csak hogy szexuális kielégültségünket is szinten tartsuk.

Megalkuszunk, és gondolkodás nélkül felszállunk az első buszra, ami arra jár és felvesz minket.

A másik eset az, mikor az illető nem megy bele a kapcsolatokba, csak a szex szintjén. Ez a pasik részéről még menő is, de a csajoknál viszont ottmaradhat utána az a bizonyos csak erre kellettem érzés.

De a mégiscsak kellek valakinek visszajelzést megkapjuk ebből, nekünk meg pont erre van ugyebár szükségünk, és utána legalább nem kell elszámolnunk, nincs kötöttség, és a szexuális vágyainkat is szinten tartjuk.

Aztán ott vannak azok, akik régóta vannak benne egy kapcsolatban, amit már régóta is tudnak, hogy szar és nem működik. Nem váltanak. És itt akkor visszakanyarodtunk a már jól ismert kiindulóponthoz, mert mi lesz velük utána, mi lesz, ha nem találnak senkit maguknak, akkor inkább jó a szar, mint a semmi, nemde?

Ezeket a kényszerviselkedéseket több okból is elkövethetjük. Az alapprobléma még mindig az, hogy attól félünk, hogy egyedül nem tudunk magunkkal mit kezdeni. Unatkozunk, és szembesülünk azzal, hogy senkinek sem vagyunk fontosak. Rájövünk arra, hogy mennyire magányosak vagyunk, nincs senki, aki mellettünk lenne, és szeretnénk a minket aggasztó problémákról gyorsan elterelni a figyelmünket. Ahhoz gyávák vagyunk, hogy elkezdjünk magunkban mélyre ásni, hogy mi is az, ami miatt ennyire társfüggők vagyunk, mi az amiért ennyire nem vagyunk jóban magunkkal, hogy szeressünk egyedül lenni.

Lehet, hogy gyerekkorunkban hanyagoltak a szüleink, nem kaptuk meg a kellő figyelmet, szeretetet, vagy szüleinknek nem volt jó a kapcsolata. Innentől kezdve hogy is lehetnénk egyensúlyban, ha már kiskorunkban egy torz mintát kaptunk. Közrejátszhatnak persze még a nagy csalódások is, mikor nagyon szerelmesek voltunk, aztán jól becsaptak minket.

Sokminden teheti össze ezt a félelmet bennünk, de valljuk azért be, valóban ilyesztő dolog ebben a nagy világban egyedül lenni. Elveszettnek érezzük magunkan, hogy nem tartozunk sehova, senkihez, és szeretnénk megosztani az élményeinket valaki mással is.

És ez így rendben is van, hiszen nyilván nem azért van az ember, hogy társ nélkül éljen, mert akkor nem szaporodnánk, de meg kellene tanulnunk azt, hogy ellegyünk egyedül is. Tudjuk úgy is jól érezni magunkat, mert különben csak mindig másokktól fogunk függeni. Mert a kisugárzásunkból megérzik, hogy kapaszkodnánk valakibe, hogy mindenáron akarunk valakit, és egy nagyon ilyesztő mindenki számára.

Találjuk meg a középutat, hogy aztán ránktalálhasson egy valódi társ.

Vajay Kitti