Previously: I. rész, II. rész, III. rész

Eközben a törpék éppen rongyoltak hazafele,
S mindegyiknek korgott már a mogyorónyi bele,
Remélték, hogy a csaj a szállásért cserébe,
Fakanalat fogott délután a kezébe,
És ez lehet majd Hófehér legfőbb erénye.

Az kalyibához érvén azonban megtorpantak a lemmingek,
Egymás seggébe faroltak, mint a dobozos heringek,
Az ajtó ugyanis tárva-nyitva állott,
S ilyen betörést még egyikük sem látott.

A Tömör tölgyfa tövében tököltek a törpök,
Izgalmukban el is hatalmasodtak a gyomorgörcsök,
Hogy melyikük is legyen a legrajabb erdő-lakos,
Ki bátran benyitna, ezzel lenne ő az előcsahos,
S kinek gatyája ettől nem is lenne szaros.

Így történt, hogy csóri Kukát lökdösték hát előre,
És többször vállba boxolták, hogy így kapjon erőre,
Hisz valljuk be őszintén, van neki sok gyengesége,
Így ő lenne a klán legkisebb vesztesége.

Be is osont nagy félve az apró kis résen,
Vidor cuccától amúgy is kóválygott már, totál készen,
Óvatosan körbenézett, majd jócskán beljebb mászott,
És teljesen kiakadt attól, amit a szobában látott.

Mivel a beszéd, mint tudjuk, nem volt erőssége néki,
A jeltolmács vizsgája pedig már kurvára régi,
Így csak tátott szájjal bámult arra várva,
Miközben remegett, mint a vibrációs nyárfa,
Hogy valaki végre vágja már hátba.

Mindenki tudni akarta, mi a döbbenet tárgya,
Betömörültek hát ők is, invitálásra sem várva,
Így látták meg a háziasszonyt, kilógó nyelvvel a földön,
S nem értették miért jó az, hogy valaki cselendzsből öljön.

[caption id="attachment_2954" align="alignnone" width="300"] Bacchanália a feltámasztás után[/caption]

Morgó ordított, hogy így késik majd a főtt kaja,
Vidor meg vihogott, mintha a csajnak nem lenne semmi baja,
Tudor csak hümmögött, hogy ez így nem túl frankó ,
„Inkább hívjuk a Blikket, mert ezért járna a tízezer bankó!”

Így tobzódtak feszt, körbejárogatva a testet,
Módszeresen szidva az összes mennyországbéli szentet,
Már fél órája szarakodtak, s úgy tűnt, ennek sosem lesz vége,
Mire Szende végre kibökte, hogy egyre lilább Hófehér képe.

Nagy volt a káosz, de Vidor csak még jobban nevetett,
Morgó odaszólt, hogy „Kussolj már, mert mentek egyet leverek!”
Szundi a nagy ijedtségben el is aludt merevedő pöccsel,
És mézédes álmomba merült, fejében két méretes törpe csöccsel.

A nagy felfordulást végül Tudor rakta helyre,
Mert feltűnt neki valami, s koppintott egyet a mellette lévő fejre,
Hogy Hófehér gárdróbjában eddig nem volt sem derékszíj, sem dzseki,
Mert eleddig a törpék nem is adtak erre semmilyen pénz neki.

„Megvan a bűnös!” – kiáltott Tudor egy jó nagyot,
S menten a trendi derékszíj után kapott,
Hófehérhez, így nem kellett hívni a papot.

Sírva mesélte, hogy megkereste egy szemét butikos,
És mivel a helyzetet tekintve, ő nem volt túl rutinos,
Elfogadta az övet ez a gyanútlan pára,
Bár akkor még nem tudta, hogy ennek meglesz majd az ára.

A törpék nem akarták, hogy Hófehér a szép mesékben higgyen,
„Jajj, Te balga leány, fogd fel, hogy semmi sincsen ingyen!”
„Nyugi srácok, többé nem fogadok el semmit, nincs az az Isten!”

Így történt hát, hogy helyre rakták a csajt agyba’,
Hogy többé ne keverje magát masszív szarba,
Ezt a leckét mindenki egyenként felmondta,
S csak reménykedtek benne, hogy Hófehér ezt fel is fogta.

Hekksütő Marika néni