Elérkeztünk kenyai nyaralásunk fénypontjához. Szafarira megyünk!

Az utazás összege több más kirándulási lehetőség, ill. program mellett tartalmazott egy egynapos szafari túrát az East Tsavo Természetvédelmi Parkba. Hála az égnek, ezt még sikerült Brünhildából kiverekednem, merthogy a többi kirándulásról a nagy jelentkezési létszámra hivatkozással lemaradtunk. Kivétel az árvaházi látogatás, ahol voltunk, de minek, mert minden készletet, amit oda szántam, a hotelben hagytunk.

A Tsavo Nemzeti Parkot 1949-ben létesítették, amikor az orvvadászok közreműködése miatt vészesen lecsökkent az ország, de egyben Afrika vadállománya. A Tsavo Nemzeti Park, Kenya legrégebbi és legnagyobb nemzeti parkja, Nairobi és Mombasa között félúton található, területét a Tsavo folyó osztja ketté Tsavo East és Tsavo West részekre.

Tsavo East a kalandvágyó utazók és zabolátlan természet iránt érdeklődök kedvelt uticélja. Tsavo East a legjobb hely az olyan hatalmas, vadon élő állatok megtekintésére, mint az elefánt, antilop, zebra, pávián, zsiráf, sőt akár oroszlánt is lencsevégre kaphatunk!

Sajnos az egy napba – egyéb programok mellett – nem fért bele, hogy mindent lássunk, így kimaradt a Yatta fennsík, mely a világ leghosszabb lávafolyama, továbbá a Lugard vízesés, a Muima vulkanikus források, mely közelében lévő pálmaligetes oázisok adnak otthont megannyi vízimadárnak, krokodilnak és vízilónak. Viszont szép számmal láttuk a híres vörös elefántot, melynek a bőrét a nemzeti park homokja színezi vörösre.

Csak részben zárt, felül résnyire nyitott dzsipekkel utaztunk, így lehetőségünk nyílt közvetlenül is szemügyre venni, a sokszor az út mellett, karnyújtásnyira pihenő, vagy legelésző állatokat. Az utat néhol egy-egy helyen 5-6 hatalmas termeszvár is szegélyezte. Közelebbről sajnos nem lehetett szemügyre venni, mert az autóból tilos volt a kiszállás.

Ezt kapásból meg is értettük, mikor a majmok megrohamozták autónkat. Sok helyen csak 1-1 magára maradt, elkóborolt majommal találkoztunk, ezek nem mutatkoztak veszélyesnek, de ez a csapat rendesen beszaratott bennünket ezzel a hirtelen támadással. Bár a majmok közelségéhez már a hotelben hozzászoktunk, hiszen ott is lépten-nyomon beléjük botlottunk. A szúnyoghálós ajtót – ami nem a szúnyogoktól való védelmet szolgálta - szigorúan zárva kellett tartani, mert szemtelenségük határtalan. Ha sikerült bejutniuk valahogy a szobába, pillanatok alatt felkaptak ezt-azt és már huss, ki is szaladtak a zsákmánnyal. Soha nem találtuk meg a párom napszemüvegét és a kölnimet sem, amit véletlenül az asztalon hagytunk. Egyébként jó barátságban voltak velünk, ha az éhenkórász csapatot folytonosan elláttuk étellel. Néha szépen, néha durván vették el, vagy kapták ki a kezünkből a felszeletelt almát, amit egymás mellett, velük közösen a teraszunkon fogyasztottunk el.

Egyszer a fiammal egy kis sétára indultunk a hotel hatalmas parkjában, de vesztünkre a gyerek magával hozott egy zacskó csipszet. A zacskó zörgése és a kaja lehetősége lázba hozta a majmokat, ezer irányból és rejtekhelyről azonnal a gyerek után eredtek, aki csak szaladt, szaladt körbe-karikába, közben üvöltött, mint akit nyúznak. Én is szaladtam és én is üvöltöttem, hogy dobja már el azt a rohadt zacskót, de ő makacsul ragaszkodott hozzá. Mielőtt utolérték volna, megkarmolták, vagy bántották volna, hála az égnek végre eldobta azt a nyomorult zacskót, így a majmok nem rá, hanem a zsákmányra ugrottak és tépték, szaggatták az utolsó morzsáig. Nem tudom mi lett volna, ha továbbra is magához szorítja!

Az étteremben is jelen voltak, bár ott nyugodtan lehettünk és ehettünk, nem zavartak bennünket. Valószínűleg egy kis testi fenyítést kaphattak már előzőleg, hogy megtanulták, ez a hely tabu számukra. A tetőszerkezet alatti nyitott részeken mászkáltak ki-, és be, de nem merészkedtek a tartógerendáknál lejjebb.

Szóval a Parkban velük is találkoztunk, na meg sok-sok más állattal, amiket állatkertben, vadasparkban már láttunk sokszor, de itt most semmilyen kerítés vagy rács nem választott el tőlük. A Park megtekintéséhez hajnali 5-kor indultunk és jó 150 kilométert utaztunk. A szervezők gondosak voltak velünk szemben, mert ugyan kaptunk a szállodában zacskós reggelit, de az természetesen nem ugyanazt a szintet jelentette, mintha ott zabáltuk volna a helyszínen teli magunkat. Hogy nehogy éhen haljon a csapat, délután két óra tájban megálltunk egy lodge-nál, ebédre. Sok-sok finomsággal, és érdekes helyi zenét szolgáltatva vártak bennünket. Késő délutánra végeztünk az ebéddel, így már csak egy kellemes ejtőzésre maradt idő a lodge kertjében. A Tsavo Parki szafari program ezzel be is fejeződött, az esti órákban indultunk vissza a szállodába. Kivételesen nem sajnálkoztunk, hogy itt kell hagyni a parkot és az állatokat, pedig még alig láttunk belőlük valamit, mert már a neppereknél megrendeltem a másik szafarinkat, a Kilimandzsáró mellett az Amboseli Parkba. Ott csak magunk leszünk, nem kell ennyi emberhez igazodni, nem kell senkire várni, akkor megyünk-jövünk, amikor kedvünk tartja. Hát ezért nem voltam szomorú, amikor ebéd után már nem volt lehetőség visszamenni az állatok közé.

Kenyai kirándulásaink nagyon jól voltak időzítve, mert hála az égnek egyetlen alkalommal sem mosott el bennünket az eső. Akkor zuhogott, amikor a hotelben voltunk, és nem akkor, amikor kint a természetben. Március-április határán jártunk, itt ilyenkor már tombolni szokott a monszun. Ezt egy alkalommal mi is megtapasztalhattuk. Reggeli után épp visszaértünk a szobánkba, amikor minden előzetes jel nélkül, leszakadt az ég és ömleni kezdett az eső. Olyan sűrű esőfüggönyt alkotott, hogy a medencéig sem láttunk el, pedig az csak egy köpésnyire volt tőlünk. Iszonyat mennyiségű víz zuhant le az ég csatornáiból, és ezzel az intenzitással tartott vagy másfél-két óra hosszat. Majd mintha egy ollóval elvágták volna, hirtelen vége lett. Kisütött a nap, előbújtak a madarak és csiviteltek, beszélgettek. Az az iszonyat mennyiségű víz pedig, amit azt hittünk egy év alatt sem szárad fel, félóra múltán úgy eltűnt, mintha eső már évek óta nem lett volna. Nyugodtan ki lehetett feküdni a nyugágyba, a nap ezer fokkal melegítette fel a medence lehűlt vizét, na meg az agyunkat, ha nem vonultunk rögtön árnyékba.

Szerencsések voltunk a kirándulásokkal, mert ha egy ilyen eső elkap bennünket azokban a kis dzsipekben kint a természetben, hát akármi is történhetett volna. De nem történt, csak az, hogy átélhettem életem első szafariját, amiről álmodtam. Lenyűgöző volt az állatok szabad élete és közelsége, félelemkeltő az előfordult támadásuk, de az a látvány, az a közeg, aminek részese lehettem, az egyszerűen kifejezve fantasztikus volt. Mondanám, hogy egyszeri és megismételhetetlen, de nem mondom, mert már készülök a következőre!

Szendrey Júlia