Egyre több az olyan bölcsőde és óvoda, ahová autista vagy értelmi sérült gyermekeket is integrálnak. Igyekeznek a társadalommal elfogadtatni és megmutatni neki, hogy nem csak az egészségeseknek áll a világ. Az ötlet nagyon is jó, segíti a társadalmi tolerancia kialakulását, és ezen különleges gyermekek beilleszkedését a mi pörgő, nyüzsgő világunkba. Viszont mint minden újdonság, ez sem akadálymentes. Szerintem, itt a legnagyobb gond az, hogy a hétköznapi ember nincs igazán tisztában azzal, hogy az intelligencia minek a mérésére szolgál, valamint a média és a hollywoodi filmgyár is folyton teletömi a fejünket irreális képekkel és eltúlzott elképzelésekkel. Különféle tévképzetek meg félelmek élnek a fejünkben, hiszen amit nem ismerünk, az a visszataszító vagy az kerülendő dolgok listájára kerül. Ez evolúciós örökségünk, a túlélést szolgálta egykoron.

Rakjuk tisztába először azt, hogy mit jelent az intelligencia és mire jók a sokat emlegetett IQ-tesztek. Gyakran degradáljuk egymást IQ-betyárnak, meg szitkozódunk, miközben minuszos intelligencia kvócienssel minősítjük vitatársunkat, úgy, hogy gyakran fogalmunk sincs, mit is jelentene ez a valóságban. Számtalan elmélet és definíció létezik, de abban mind egyetért, hogy a problémamegoldás, tájékozottság, absztrakt gondolkodás, a figyelem és a memória színvonalának felmérésére szolgál. Sokat hallhattunk már a Menzásokról meg sok történet szól irreálisan magas IQ-ponttal bíró zsenikről, az iskola érettségi vizsgálatokról, de amiért én felhoztam ezt a témát, azaz értelmi fogyatékosság felderítése. Az igazat bevallva, ahhoz, hogy valakit értelmi sérültnek mondhassunk, 70 pont alatti IQ-val kell rendelkeznie, viszont még ők is egészen jól funkcionáló emberek, teljes életet élhetnek, ha jó kezekbe kerülnek kiskorukban.  Rengeteg betegség és zavar jár együtt alacsony intelligencia hányadossal, amelyek rengeteg okra és kiváltó tényezőre vezethetünk vissza. Most párat ismertetnék nektek.

Vegyük először számba a legfeltűnőbb és legismertebb fejlődési zavart, a Down-kórt. Jellegzetes megjelenésükről és hatalmas szívükről ismertek, naivak, sok gondoskodás és törődést igényelnek, de cserébe rengeteg szeretet adnak. Ez nem öröklődik és nem is fertőz, ez egy mutáció, amely minél idősebb a kismama, annál valószínűbb, hogy felüti a fejét. Ám nem szabad rögtön leírni ezeket a gyermekeket, igenis vannak köztük olyanok is, akik megfelelő környezeti és a nevelési segítséggel, de megtanítható az önálló életre.

Más a helyzet az autistákkal. Ez az ismert és többségében a pátoszos felhőkbe emelt, különleges jelenség valójában többféle tünetet és zavart foglal magában. Ezzel a veleszületett, genetikus rendellenességgel  bíró gyermekek többsége bizony-bizony nem képes olyan bravúrokra, mint az amerikai filmek autista hősei, sajnos, nagyrészt súlyosan értelmi sérült emberekről van szó, akik képtelenek kommunikáció kialakítására és furcsa ismétlődések mutatkoznak a mozdulataikban olykor bizarr összképet alkotva Egy önálló, zárt világban élnek, gyakran beszélni sem tudnak. Akiket a média olyannyira sztárol, azok a normál vagy magas IQ-övezetbe tartozó Asperger-szindrómával élő gyerekek. Az autisztikus kórképek elhanyagolható, csupán öt-tíz százalékát teszik ki ezek a különleges emberek, akik valamely területen, főképp rajzügyességben, zenei tehetségben vagy matematikai zsenialitásukkal tűnnek ki, viszont ami az előbb említett csoportot is érinti, ők is nehézséggel küzdenek a kölcsönös interakciók kialakításában, illetve beszűkült érdeklődéssel bírnak, csupán egyetlen aprócska területen képesek nagyot alkotni, vagy csak azaz egy dolog köti le őket teljesen. Csak érdekességképpen megemlíteném, hogy Aspergeres volt Darwin, Einstein, vagy Newton is. Természetesen, a jobb képességű autisták fejleszthetőek, az empátia és a szociális normák bizonyos fokig megtaníthatóak.

Manapság gyakori diagnózis az autizmus, szeretik minden értelmi fogyatékos gyermekre rátűzni, jól hangzik, ismert, mégis homály fedi. Nehéz diagnosztizálni, sokféle arca létezik. Divatos lett, így előfordulhat, hogy az ezzel a betegséggel felcédulázott gyermekek egy hányada teljesen más zavarban szenved, ezért vigyázni kell, hiszen a szavaknak súlya van, valamint a kezelés is teljesen más lehet esetenként. Fontos először megállapítani, hogy van-e a gyermeknek bármiféle hallási problémája vagy más pszichés zavara, mielőtt rögtön autizmussal címkézzük fel!

Továbbá ne feledkezzünk meg az aranyos és ritka kis manókról sem, a Williams szindrómásokról, akik a képen látható különleges arcszerkezettel rendelkeznek, és rendkívül leleményesen feltalálják magukat szociális helyzetekben, szókincsük pedig egyszerűen lenyűgöző. Az autisták kiköpött ellentétei. Becsapós kis kölykökkel állunk szemben, hiszen barátságosak és a műveltség látszatát keltik, de valójában 50-60 IQ-pontjuk van összességében, ami már gyenge vagy közepes értelmi sérülést jelzi. Egy kis segítséggel és felügyelettel ők is egészen teljes, szép életet élhetnek.

Ezen kívül még rengeteg ilyen fejlődési rendellenességet bemutathatnék, de akkor tíz oldal sem lenne elég a cikkemnek, így inkább csak megemlíteném, hogy az értelmi sérülést nem csupán genetikai mutációk vagy öröklődés útján lehet elkapni. Kialakulásuk 40 százalékában terhesség alatti fertőzés, alkohol-, gyógyszer- és drogfogyasztás a felelős, 30 százalékban pedig ismeretlen okokból kifolyólag alakul ki mindez, meg persze a szülési komplikációk, balesetek, az oxigénhiányos állapotok is előidézhetnek agykárosodást. Ezért is fontos a terhesség és szülés körülményeire olyannyira figyelni, elképesztően sok múlhat egy-egy, számunkra semmiségnek tűnő momentumon.

Végezetül újra kiemelném, hogy fontos az integráció! Igen, ők is emberek, és ha lehetséges, lényeges, hogy ők is elérhessék azt a szintet, hogy önállóan tudjanak élni, hogy ne kezeljék őket csecsemőként. Természetesen, erre nem minden sérült gyermek képes, továbbá a családjuknak is hatalmas feladatot hárítanak puszta megszületésükkel, de a lehető legjobbat kell kihozni a helyzetből, valamint kiépíteni egy alapvető toleranciát a felnövekvő generációban. Sajnos, sok óvónő meg pedagógus még nincs teljesen tisztában azzal, hogy miként kell kezelni egy-egy ilyen gyermeket, hogy a diagnosztikai kódok pontosan mit is takarnak, ezért remélem, a jövőben lesznek olyan nyitottak és segítőkészek a pszichológusok, pszichiáterek és gyógypedagógusok, hogy támogassák ezt a nagyszerű ötletet. Tudom, kevés a fizetésük, általában több intézményben dolgoznak, ennek ellenére feladatuk lenne, hogy megkönnyítsék a kijelölt helyeken a gyermekekkel foglalkozók munkáját, főként azzal, hogy nem hordják magasan az orrukat, valamint nem gondolják úgy, hogy ezzel a kezeléshez nélkülözhetetlen információkat „avatatlan” kezekben adják, mert ez nincs így. Hiszen hiába is tagadnánk, a jövő nemzedékének világképe és jóléte nagymértékben függ az őket nevelő pedagógusoktól is. 

Ha többet szeretnél olvasni tőlem, rólam akkor: http://siratoll.blogspot.hu/