A farsang vége felé járunk. Javában zajlanak az ilyenkor hagyományos álarcosbálok, zenés mulatságok, táncos vigadalmak. A vízkereszttől (január 6.) húshagyó keddig (időpontja változó) tartó periódust általában maskarás összejövetelek, különböző népünnepélyek jellemzik. A télbúcsúztató, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló karneváli időszak legnevezetesebb záróakkordja Magyarországon a mohácsi busójárás.
A több évszázados hagyományokra visszatekintő népszokás eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. Ám valószínűbb, hogy a tradíciót évekkel később, a betelepített sokác lakosság (római katolikus vallású horvát népcsoport) hozta magával korábbi hazájából. A busójárás megjelenéséről az első adatok a XVIII. század végéről származnak.
A kisfarsangtól húshagyó keddig tartó népszokás napjainkban már idegenforgalmi nevezetesség. A rendezvények természetesen továbbra is a hagyományos elemek – úgy, mint: gyülekező a Koló téren, „partraszállás” a Sokac-révnél, felvonulás, a farsangi koporsó vízre bocsátása, máglyagyújtás, a busók körtánca, végül pedig a telet jelképező koporsó elégetése – köré szerveződnek. Ugyanakkor a helyiek manapság rengeteg kulturális programot is kínálnak az odalátogató vendégeknek. Több helyszínen is kiállítások, nemzetiségi táncbemutatók, játszóházak, népművészeti- és kézműves vásár, színházi előadás teszi még érdekesebbé a fesztivált, továbbá van lehetőség látványműhelyek és népzenei versenyek megtekintésére is. A táncos kedvűek számára pedig táncházak és bálok nyújtanak szórakozási lehetőséget minden este.
De akárhogy is nézzük, a legfőbb különlegességei a horvátul Pokladenak nevezett eseménynek, a jelmezbe öltözött, maszkot viselő busók, akikbe minduntalan belebotlunk Mohács utcáin – mivel rengetegen vannak. A szőrével kifordított bundát, szalmával kitömött gatyát, cifra 
gyapjúharisnyát és bocskort viselő alakok védjegye a fűzfából faragott, állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. Lépteiket állandó kolompszó, kereplés, tülkölés és kiabálás ("bao-bao") kíséri. A szabad farsangolások, felvonulások alkalmával találkozhatunk még jankelékkel és maskarákkal is. A jankelék ronggyal és fűrészporral (régen hamuval, liszttel) tömött zsákokkal járnak a busók nyomában, feladatuk, 
hogy távol tartsák tőlük az utca népét és a gyerekeket. A maskarák pedig lefátyolozott arcú nők, illetve karneváli jelmezt viselő férfiak, akik tovább színesítik a sokadalmat. A beöltözött csoportok célja eredendően az volt, hogy házról házra járva varázsoljanak, elkergessék a gonosz szellemeket, kifejezzék jókívánságaikat, cserébe pedig a házigazdák étellel-itallal vendégelték meg a telet elűző duhajokat. A busók egyébként rendkívül kreatívak – ötletes rigmusaikkal, kukoricacsuhéval díszített járműveken (ami lehet szekér, kistraktor, vagy éppen egy álcázott trabant(!)), fülrepesztő zaj és ágyúdörgés közepette vonulnak az utcákon, kokettálnak minden (15 és 85 év közötti) nőnemű egyénnel, és persze szívesen fotózkodnak is a turistákkal.
Tavaly volt szerencsém, másik sok ezer emberrel együtt, a helyszínen megnézni a busójárást, melyet az UNESCO 2009-ben, Magyarországról elsőként felvett az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív listájára. Az időjárás nem volt éppen kedvező (havas eső, latyak, hideg), de a helyiek kedvessége és vendégszeretete mindenért kárpótolt. Kellemes érzés volt elvegyülni a zajos és színes farsangi forgatagban. Kolompszó és ágyúdörgés hallatszott, pecsenye, forralt bor, kürtőskalács illata szállt a levegőben, mosolygós emberek jöttek velünk szembe, miközben végig szláv és magyar népzene szólt – az embernek pedig már nem is fázott annyira a lába, sőt, kedve támadt táncra perdülni.
Mohács egy bájos kisváros a Duna mentén, a busójárás pedig egy valódi kuriózum, amit szerintem, legalább egyszer mindenkinek látnia kell! Idén február 27-e és március 4-e között rendezik meg – tehát még nincs késő egy mohácsi kirándulást szervezni a hétvégére...
Részletes programok ezen a honlapon találhatóak: http://www.mohacsibusojaras.hu/
A_Rézi
