A Blikk nevű, mélyenszántó bulvárnapilap nemrégiben szavazást indított. A tét nem kevesebb volt, minthogy reáleljenek ama hírességre, akit kicsiny hazánkban a legjobban csippant a jónép. Tíz napon keresztül adhatták le voksaikat az olvasók; a felhozatal pedig igen vegyes volt. Példának okáért fel nem foghatom, hogy vajon milyen indíttatásból említik egy lapon Havas Henriket Damu Rolanddal, vagy Szily Nórát Sarka Katával. Ez azonban csupán részletkérdés, a lényeg, hogy megkezdődött a visszaszámlálás, és lehetett izgulni. A végeredmény egyszerre volt számomra megdöbbentő, ám a lehető legpozitívabb csalódás is. A győztes ugyanis Gundel Takács Gábor lett, aki ugyan nagyon szigorúan véve épp annyira celeb, mint amennyire Gáspár Győző rapper, de hát manapság már mindenkit „lecelebeznek”, noha ennek leginkább hazánkban van negatív felhangja.

Egy szó, mint száz: Gundit szeretik a legtöbben; legalábbis a Blikk olvasói. Én ezen csupán azért döbbentem meg, mert akármerről is nézzük, Gundel Takács Gábor egy értelmes, intelligens, jó humorú, udvarias híresség; és még botrányai sincsenek! Az emberek pedig – látszólag(?) – manapság nem ezt szeretik, hanem épp az ellenkezőjét. Ahogy megboldogult, enyhe piromániában szenvedő Nero, római császár is megmondta: "Panem et circenses", azaz „Kenyeret és cirkuszt (a népnek)!" Hiába, vannak az életben örök érvényű dolgok. Merthogy manapság az az izgalmas és érdekes, ha valahol botrány van; ezzel pedig egyenes arányban növekszik az illető hölgy vagy úr népszerűsége/nézettsége stb. És itten van a csavar a történetben, mivelhogy természetesen mindenki fikázza őket, meg leszólja, meg kiröhögi, de azért érdekes módon „mindenki” tudja, hogy mi történik velük. Vagy olyan is van, hogy látszólag a népszerűség alacsony, de a nézettség az egekben van. (Lásd Győzike, született Gáspár Győző tisztességes, adófizető állampolgárt.) A botrány mellett ráadásul egyre inkább éheznek az emberek a gagyira és értéktelenre, és még az sem esik le nekik, hogy tulajdonképpen totálisan hülyének vannak nézve. (Vagy észreveszik, de lesz*rják.) Ez utóbbira nagyon jó példa az X-Faktor című, tehetségkutatónak álcázott pénznyelő gépezet, hogy Sebestyén és Vadon úr magasröptű gondolatokat és tartalmat referáló Vundersőn és Zuperszexi címet viselő műsoráról ne is tegyek említést. A műsorötlet az ország Bazsijától származik, akit ennél azért értelmesebbnek tartottam. Tévedtem.
Nos, tehát a magyar média (szenny)tengerében igazi felüdülést jelent ama tény, hogy nem egy ordibálós Ördög Nóra, vagy egy lassan férfivá gyúrt Rubint Réka, esetleg Sebestyén „Zuperszexi” Balázs nyert, hanem egy olyan ember, aki nem csupán letett valamit az asztalra az elmúlt évtizedekben, hanem minden kétséget kizáróan hiteles ember, és az is hiteles, amit csinál. Kétségtelen tény az is, hogy neki is voltak kisebb-nagyobb „kisiklásai” a kereskedelmi média vizein, de aztán rájött, hogy annak „farkastörvényeit” igencsak nehezen emészti meg a gyomra. Nemrég készült vele egy interjú, melyben őszintén vallott arról, hogy amíg ott dolgozott, a munkáját sosem ismerték el, a lényeg kizárólag az volt, hozza-e az elvárt nézettséget vagy sem. Sokakkal ellentétben azonban ő úgy döntött, a pénz nem minden, és inkább visszatért a közmédiához. Szerintem jól tette!
Noha érdekes fejlemény, hogy a többnyire kereskedelmi médián szocializálódó jónép nem az „ottani kínálatból” választott kedvencet, de azt gondolom, hogy ez jobbára Gundi eddigi, több évtizedes munkásságának is köszönhető. Mert kétségtelen tény, hogy a neve a mai napig fogalom a magyar médiában. Bár ő maga meglepődött a győzelmén, biztos vagyok benne, elégedettséggel nyugtázta, hogy igenis van még kereslet az igényes szórakoztatásra, ahogy ezt az elsősége is ékesen bizonyítja.