Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember,
Ki kő gazdag volt, valószínűleg egy nepper,
Dizni földön élt nejével, ez a nemes bajszos,
Mígnem hirtelen elpatkolt az asszony, sajnos.

Na persze még ezelőtt született egy lányka,
Szépségének naná, hogy nem volt párja,
És nem volt senki, ki irigy lenne rája.

Ám egy napon, úgy gondolta az apja,
Hogy kéne valami nőféle, ki az erotika rabja,
Mert ekkor csapta fejin agyának a szöge,
Hogy már igencsak vakaródzik mindkét méretes töke.

Rá is rabolt rögvest a csöpögő témára,
S a hatalmas kastélyokat egyre csak járta,
Mígnem végre rálelt, élete második párjára.

Azonban sajnos, a csaj hozta magával a bajt,
Önelégült pina ez is, és csak a lóvéra hajt,
Ámde nagyobb tragédia az a fontos tény,
Hogy két kurva ronda lánya, szintén hisztérikus lény.

Úgy gondolták, hogy jogaikat menten átírják,
A cselédszerepre pedig Hamupipőt rögvest rábírják,
Tanulja meg a kis szöszke, hogy mától hol a helye,
A gatyamosás miatt, ne fájjon a bitroló család feje.

Emígyen vette kezdetét a rabszolgatábor,
S innentől kezdve minden olvasó, egyre csak gyászol,
Mivel szerencsétlen Hamupipő, undorítóan jámbor.

Ő lett a ház OKJ-s Huánítája,
Ám ganajozás közben furcsamód, örökké mosolyra állt szája,
Mosást, vasalást, főzést, egyedül ő végezte,
S mazochista lévén, ezt mocskosul élvezte.

He? Zoknit is stoppoljak?

Arra még nem jöttem rá, agyamban fekete folt,
Hogy a fater a mese végégig, hol a bánatos faszban volt,
A fáma szerint plázázni ment el, messzi földekre,
Szerintem meg nemes pénisszel kacsintgatott, jóval idősebb hölgyekre.

Amíg Ő a páradús bacchanáliát élvezte,
Addig csóri lányának az egyedüllét lett a veszte,
Mert senki nem volt, aki kiálljon mellette.

Mivel lelkileg sérült volt, és igencsak gyenge,
Így inkább tűrte, hogy a trágyaszag egyre csak körbelengje,
A ház-körüli melóknak nem volt se vége, se hossza,
Ráadásként ott volt a három hülye spiné, ki az ukázokat osztja.

Szörnyű magányban egyre csak sorvadt Hamupipőke,
Eléggé lefogyott, és hamuszürke lett a bőre,
Az egész élete egy nagy szar, és gondokkal sújtott,
Ezért bánatában, egy nagy rakétára gyújtott.

Így lazulgatott ő, a kandalló előtt, kinyúlva,
S szerencsére, már csak kicsit volt feldúlva,
Mikor füle hirtelen matató hangot kapott,
S ijedtében gyorsan a mellkasára csapott.

Dagadt kis egér gurult ki elébe,
Egy elbaszott sapka volt tűzve a fejébe,
Mereven bámult, a lány szemébe nézve,
Egy hatalmas sajtot a feje helyére megigézve.

- Szervusz! – cincogta az egér, s a hasát dörzsölte,
De további mondandóját tovább nem költötte,
Mert a lány a kis dögöt, a padlóra pörkölte.

- Nem semmi a cucc.. – sóhajtott egy nagyot,
Majd a kijelentés után ruhájához kapott,
Derekán óvatosan kiengedte a kapcsot,
Majd szép, nőiesen, kidobta a taccsot.

Hekksötű Marika néni