Pasik:

Szegény párák.
Hányszor hallottam hangot tőlük, mennyire iszonyatos kötelezettség a napi, borotválkozásnak elkeresztelt misszió. Megterhelő átslisszolni a 2x2-es területen, miközben épp fogat mosnak és csepegtetik a pélóról a megmaradt vizeletet, mert a pasik (általuk)köztud(at)ott ideje a fürdőszobai időtartamot tekintve 10, azaz tíz perc, tehát ezt a szcientifikus tényt figyelembe véve elmondható, hogy minden, e helyiséghez kötött műveletet egyszerre, egy időben kell abszolválniuk.
Ama másik faktum mellett se suhanjunk el, miszerint egyes egyedeknél kifejezetten előnyös a Rumcájsz vonal, ami a férfiaknál akár plusz ponttal javadalmazható, tehát mindezekből leszűrhető az állítás, hogy dús szőrrel sem lesznek kirekesztve a társadalomból.
No persze a hobo sztájl már kevésbé játszik az ízlésemmel, pláne, hogy nem tudok elvonatkoztatni az egykori napközis gyíkarc tanáromtól, aki a szakálláról tunkolta fel a kaját.

Nők:

Én választ nem találok, kinek szállott alá az a félig megtaposott ötletfelhő, hogy a nők, mint olyanok, szőrtelenítsenek. Mire ez a dogmatikus állítás? Hovatovább, miért nem jó egy kis fílinges mediterrán behatás? Miért alakult ez így, a civilizáció folyamán?
Elszomorító ugyan, de a kérdésre választ keresni kár, mert aligha szállhatnánk harcba ama axiómával, miszerint a jelenkor regulái közt, egy nőnek Yeti jelmezt ölteni kurva gáz, ebből kifolyólag a választás ténye minden, csak nem adott, éppen ezért kénytelenek vagyunk tenni valamit az ellen, hogy ne burjánzanak el testrészeink.
A férfiaknál említett 2x2-es terület a nőknél megmarad, csak méterben. Jóformán csak a szemgolyók maradnak, mint érintetlen terület, azonban muszáj nyírnunk, hiszen, ama bódult fantazmagória, miszerint a fekete lábszőrön megcsillanó holdfényre a legkisebb mértékben is erotikus lenne, hát elárulom: mocskosul nem az.
A nyarat is csak ezen, egyetlen okból nem preferálom, mert ez az évszak, a vedlési időszak.
Nézzük hát, milyen középkori eszközök állnak rendelkezésünkre.

Borotva: Szagra, színre, ízre, mindenkinek megvan, ez ugye a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldás, pláne, ha az élet hirtelen eléd sodrott egy jó kis dugásra való lehetőséget, és ippeg nem tud a lábszáradon lesiklani a reklámokból jól ismert hernyóselyemkendő, amúgy meg kurvára szorít az idő. Nem kell szarakodni, nem kell szöszmötölni, csak suhan a beretva, mint trolibusz az aszfalton.
No persze hátránya is akad, elsősorban, pont az említett gyorsaság, tehát amondó vagyok, bánjunk cseppet óvatosan a vadonánsújpengével, pláne fázon vonalon, hogy elkerüljük a gátmetszés lehetőségét. Ámde akármennyire is igyekszünk, ezen rapid-kopaszítás után néha megesik, hogy relevánsabb hús-gyalulás ugyan nem történik, mégis ezer, apró sebből vérzünk, aminek okát, máig homály fedi.
A pasiktól elsíbolva az ötletet, elapaszthatjuk apró zsebkendő-cafatokkal a folyamot, amiket a megfelelő pihentetési időtartam elteltével leránthatunk, s e művelet eredményeképp konstatálhatjuk, hogy újból elered.
A dolog utolsó, egyben legnagyobb „hendikepje”, hogy az idő múlásával a szőrszálak egy egészen aprócskát erősebb növekedésnek indulnak; oly edzett lesz szőrzetünk, mint egy kibaszott werewolfnak, s mint a paszuly, csak kúszik, csak kúszik amerre lát, tehát a nem túl távoli jövőben megtapasztalhatjuk, hogy onnan is emberesen nőni fog, ahonnan eleddig még sosem.

Epilátor: Jómagam is ezt a wepönt használom, mert legalább képes az egész szőrszálat kíméletlenül a másvilágra taszítani. A legelső alkalmat túl kell élni, ugyanis ekkor még túlontúl ragaszkodnak hozzánk a pajkos kis szőrszálak. Persze a szűz lábon elvégzett mechanikus tisztítás okozhat némi kellemetlenséget, még akkor is, ha csak egy Luxemburg nagyságú területen dolgozunk, de a későbbiekben az ember majd megszokja, mint juhászkutya a verést, addig pedig levezetésképp átmehet egyszer-kétszer a hozzá legközelebb ülő családtag orcáján.
Hátránya, hogy kurva időigényes, úgyhogy a Gyűrűk Ura trilógiát simán meg tudom nézni epilálás közben hatszor, megnézve az extrákat is, és még így sem sikerül maradéktalanul eltávolítani minden, nem odavaló természetes képződményt, még akkor sem, ha műtőslámpát lógatok a lábam közé. Gyanítom, hogy léteznek shapeshifter, de legfőképp időszakos láthatatlansággal bíró szálak, s ezen szálak funkciója, hogy csak epilálás után legyenek felfedezhetők.
A másik negátívum, hogy az egészséges megengedhetőnél, jóval több alkalommal hajlamosak a szálak a benövésre, bármily’ negédesen is invitálod őket kifele, s ennek oltári  árnyoldala maga a tudat, hogy itt bizony műtétre lesz szükség, egy snájdig tűt hívva segítségül.
Nincs ember, ki megállítja a nőt, aki elkezdi.

Gyanta: Kétségkívül a leggyorsabb és leghatásosabb módszer; első alkalommal, egyes helyekről az eltávolítás pillanatában kiadott A-mol-ra, megfelelő jelző lehet az „üvöltő szelek” kifejezés. Tény, hogy nem kellemes, de a nőknél az igazi fájdalomküszöb nem itt, hanem ott kezdődik, mikor több órát töltenek el egy pár magassarkúban. Legérzékenyebb territórium a hónalj, s annak virágos tájéka, valamint a fazon rész, jobban mondva az egész punci-miliő, mert ugye tényként kezelendő, hogy a megmaradt dekorszőr a pinán, igazából csak azért marad fent, mert egyszerűen jobban mutat azzal a 3 megmaradt, magányos szállal.

A szőrtelenítő krémeket csak lábjegyzetben említeném meg, ugyanis a helyzet a következő: nem szívesen használok ilyesfajta lófasz vegyszereket, mert egyrészt rászarik a hámrétegemre, másrészt pedig fene tudja, hogy testemmel való egyesülés és/vagy kémiai közösülése végett, mi fog rajtam kinőni a következő nap.

Hekksütő Marika néni