„Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket!” – avagy interjú Harcsa Norbert ökölvívóval

2013. október 01. - Tágrazártszemmel

Az egyik legtehetségesebb hazai ökölvívó, Harcsa Norbert bejelentette visszatérését, és úgy döntött, hogy megcélozza a 2016-os riói olimpiát. Előtte azonban Kazahsztánban, Almatyban, a világbajnokságon vár rá egy megmérettetés, 81 kilóban.

Az ifjúsági Európa-bajnokságon ezüstérmes, uniós országok bajnokságán első helyezett, négyszeres utánpótlás és háromszoros felnőtt magyar bajnok félember volt a bunyó nélkül.

Norbi jelenleg a Csepeli Boksz Clubban készül Lukács Adorján irányításával. 100 %-osan koncentrál a bokszolásra, de szakított időt arra, hogy elmesélje visszatérések okát és a magánéletébe is betekintést engedett.

Három éve úgy döntöttél, hogy a kesztyűket egy lezser mozdulattal bedobod a sarokba. Miért határoztál így?

A 2009-es világbajnokság után döntöttem úgy, hogy abbahagyom az ökölvívást. A 2010-es Európa-bajnokságon ugyan még indultam, de az ott mutatott teljesítményem igazából szóra sem érdemes. A döntésemben nagy szerepet játszott, hogy már nem tudtam azt a teljesítményt hozni, amit korábban. Sok csalódás ért és már nem okozott örömet a bunyó.

Egy élsportoló élete rengeteg lemondással jár. Kemény felkészülések, hétvégén meccsek és még sorolhatnám. Miután kiléptél ebből a világból, mivel töltötted az idődet?

Miután abbahagytam, nem vagyok rá büszke, de habzsoltam az életet. Buli buli hátán, éjszakázás.

Miért döntöttél végül a visszatérés mellett? KO-val győzött a bizonyítási vágy?

Édesapám cégénél dolgoztam, mint vízszerelő, ami egyébként szép szakma, de nem igazán találtam ebben a szerepben a helyem. Ez is az oka annak, hogy újrakezdtem. A bunyó nélkül félember voltam.

Hogyan teltek az első hetek, amikor ismét elkezdtél edzeni? Nehéz volt visszarázódni a régi életedbe, és felvenni a többiek ritmusát?

Az újrakezdésben Lukács Adorján is nagy szerepet játszott. Az ő irányításával vetettem magam bele újra az edzésekbe. Szerencsémre idén januártól Bogdán Zsolt, Golyó barátom, aki profi ökölvívó, kezelésbe vett és együtt edzettünk, úgyhogy nem a nulláról kellett kezdenem. Csak a futásokkal voltak problémáim, de hát azzal mindig is voltak, mert ki nem állhatom. :)

Ki a példaképed?

A példaképem elég közhelyes, de Floyd Mayweather. Minden idők egyik legnagyobbja. Óriási ring intelligenciával rendelkezik, és én a ringen kívüli polgárpukkasztó stílusát is nagyon kedvelem.

Lehet, hogy a kedves olvasók nem tudják, de győzelemmel teli meccseket tudhatsz magad mögött, mióta újra osztod a pofonokat. Milyen érzés volt újra átélni a győzelmi mámort?

A győzelmi mámornál nincs édesebb, ez hiányzott a legjobban. Amikor felemelik az ember kezét az leírhatatlan érzés.

Öcséddel, Harcsa Zoltánnal nagyon jó testvérek hírében álltok és együtt is készültök fel a különböző megmérettetésekre. Mennyire vagytok egymásnak támaszai a nehezebb periódusokban?

Az öcsémmel Zolikával nagyon szoros a kapcsolatunk, olyan mintha ikrek lennénk. A közös munka szerintem mindkettőnknek előnyére válik. Van egy egészséges rivalizálás is edzéseken köztünk, ami csak pozitív lehet. Edzőtáborban is sokkal könnyebb, hogy ketten vagyunk. Amikor a másik csüggedne, akkor ott vagyunk egymásnak támaszként. A húgunkkal is ugyanígy van ez, aki a Fradiban kézilabdázik.

Ez a sport nem a gyengéd érintésekről szól, simogatásokkal megspékelve. Egy-egy komolyabb sérülést is tudhatsz már magad mögött? Tényleg. Anyukád nem kap enyhe infarktusokat, amikor azt látja, hogy püfölik a "kisfiát"?

Hál’ Istennek, a sérülések engem elkerültek. A stílusomból adódóan elég kevés ütést kapok, az orrom például még nem volt eltörve. Édesanyámmal az a fura helyzet, hogy amíg kisfiú voltam és sokszor elvertek, nem is kicsit, addig nézte a meccseimet, miután elkezdtem nyerni a meccseket, azóta nem tudja megnézni. :)

Valószínűleg a csajok kedvence vagy, ha tiszteleted teszed egy szórakozóhelyen. :) Lepattannak a melltartók, ha megtudják, hogy boxoló vagy, vagy csak szimplán a sármod láttán omlanak a karodba hölgy társaim? Egy szó, mint száz. Mesélj egy kicsit a magánéletedről. :)

A csajok kedvencének nem nevezném magam, mivel nem vagyok egy Johnny Depp, de dumával egyensúlyozom a hiányosságaim. :) A sportolókat szerintem minden lány szereti, viszont a bokszolókkal szemben még mindig rengeteg a negatív sztereotípia. Koko sokat javított a helyzeten, de az emberek nagy részének, mi bunyósok még mindig csak hülye bunkók vagyunk, akik ütik egymást. A magánéletem egyébként elég viharos, és akkor még csak dicsértem a helyzetet. Egy angyalarcú lánnyal nyúzzuk egymást 5 és fél éve, de valahogy mindig egymás mellett kötünk ki. Majd kiderül mit hoz a sors, de jelenleg a bunyóra koncentrálok 100%-osan, úgyhogy egy új kapcsolatba biztos, hogy nem tudnék belemenni.

Ahogy látom, most megtaláltad a helyed az életben. Mi a legnagyobb álmod?

Jelenleg boldog embernek mondhatom magam, jó irányba halad az életem. A legnagyobb álmom, hogy a 2016-os riói olimpiára az öcsémmel együtt utazzunk. Ez egy nagy álom és rengeteget kell dolgoznunk érte, de az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket!!! :)