Vasember
Régi korok hősei eléggé egyszerűek voltak, mint azok is, akiknek meséltek róluk. Mindenki előtt van az a sablonos kép, mikor a szőke herceg benyargal a várba a szerelméért szép fehér paripája hátán és legyőzi a csúf és gonosz seregeket, lényeket, akik útját merik állni. Ez korábban megunhatatlannak bizonyult, ám az igények az elmúlt 100 évben hirtelen megugrottak. A mai összeszűkült világunkban már elég nehéz valakit jól eladni az efféle klisékkel.Következő filmes elemzésem „áldozata” nem más, mint a modern kori hős lovag, aki nem a régi tündérmesékből megszokott erényeivel hódít. Változik a világ, vele együtt a példaképek is. Pár száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt a repülés is, nem még az, hogy egy öntelt, nagyképű hólyagból bálvány lesz. Elég éles a kontraszt, de nézzük csak meg miért is működik ez ennyire olajozottan nálunk.
Főhősünk Tony Stark, aki a modern technikával ellátott fémpáncélzatban veszi fel a harcot mindenféle terroristával, gengszterrel, bűnözővel. Ő egy műszaki zseni, a Föld talán egyik legokosabb és szerencsésebb embere. Annyi pénze van, hogy egy kontinenst is elbírna tartani belőle, ám ő fényűző életmódjára és nőkre költi. Képregényekben mikor először megjelent inkább hasonlított egy termoszra, mint valami hősféleségre.
Ami megfogja az embereket, az a személyisége. Bár egy link, lusta, laza, pazarló fazon, de briliáns lángelme és a szíve a helyén van. Pontosan tudja mikor jön el az a pillanat, amikor közbe kell lépnie a többiek érdekében és sem anyagi, sem pedig saját fizikai épségét nem sajnálva fejest ugrik a világ megmentésébe. Eszköztára közt megtalálható az erős páncélzata, hozzá egy kisebb hadseregre való beépített fegyverarzenál, mindenféle kütyü, aminek segítségével pl. képes hasítani a felhők között, mindezek mellé jön a sármos megjelenés és lehengerlő szarkasztikus humora.
Úgy gondolom a mai emberiségnek pont ilyen bálványokra van szüksége, mert valljuk be, akiknek az a legnagyobb bajuk, ha elmegy az okostelefonjukról a 3G vagy este megszakad az internet, azoknak igencsak nehéz a kedvükre tenni előzékenységgel, bátorsággal, kedveskedéssel. (Bár utóbbi nélkül a cikket sem olvashatjuk el, ami gond lenne, …„de hát na”…)
A Vasember 2008 óta folyamatosan bombázza a mozinézőket, megjegyzem nagy szerencsénkre! MARVEL nem foglalkozik különösebben a jelen kornak való megfeleléssel, így olyan elemeket használ, amik a fantáziavilágunkat erősítik. Kissé, mintha egy alternatív valóságban lennénk, ahol minden hasonló a hétköznapjaink során megismert látványhoz, de picit másként alakult pár esemény, a technológiai szint magasabbra tört és ezáltal kaphatunk egy valós mesevilágot. Nincs ezzel semmi baj. Nem kell véresen komolyan venni ezeket a filmeket, nem ez a céljuk, csak kényelmesen hátradőlünk és élvezzük. Igazából számomra a menet közbeni rendezőváltás ellenére sem volt jelentős változás az egyelőre trilógiában. Mindhárom rész megállta a helyét, szépen bevezettek minket az általuk igényesen felépített világba, ami piros pont nálam, hogy Tony Stark megtarthatta a képregényekből ismert személyiségét. Nem lett égbekiáltó lúzerből hirtelen szuperhős, mint ahogy pár másik korábbi hasonló MARVEL-es melléfogásnál láthattunk:
http://tagrazartszemmel.blog.hu/2013/07/30/kepregenyek_csataja_a_mozivasznon_5_resz
http://tagrazartszemmel.blog.hu/2013/06/23/kepregenyek_csataja_a_mozivasznon_4_resz
http://tagrazartszemmel.blog.hu/2013/05/27/kepregenyek_csataja_a_mozivasznon
Külön nem is elemezném a filmeket, mert igazából rendben voltak. Az első rész az akkor lassan már 10 éve készülő és megjelenő képregényadaptációs filmek hibáit kiszűrte, az előnyeit megtartotta, majd ezt tovább adta a következő két résznek is. Nem akar túl nagy dolgot átadni a nézőközönségnek, csak egy laza bárki által megtekinthető kikapcsolódási formát alkotott meg. Igazából bárki megnézheti ezeket a filmeket, mert humoros, látványos, akciódús és még az érzelmi szálakkal is nagyon jól bántak a rendezők. A főszereplőt Robert Downey Jr. alakítja és maximálisan lejön a nézők számára, hogy ennek a karakternek a bőrébe született. Minden egyes mozzanatát az élethűség tetőfokával adja vissza a képernyőkön keresztül. A mellékszereplők közül sem találtam igazán kifogásolható vagy fölösleges szálakat. Ezen indokok bőven elegek ahhoz, hogy egyre több farsangi, halloweeni jelmez készül vasember módjára.
Rövid elemzésem konklúziója tehát: Le a kalappal előttük!
