"Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted."

Ti féltékeny típusú emberkék vagytok? Néhanapján még jól is esik az ember fiának, ha előbukkan szerelméből a zöldszemű szörnyeteg. Mindenkiben lakozik egy egészséges féltékenység a másik felé, de vannak olyanok is, akik már aberrált módon űzik ezt az ipart.

Sarah felhívta a figyelmünk egy újfajta megcsalási módszerre, melyet újdonsült szerelme óhajtott alkalmazni. Azt tudtuk a barátjáról, hogy valószínűleg a Holdról dobták neki ide, de arról sejtelmünk sem volt, hogy tud még meglepetéseket okozni.

Történt, hogy a barátja elutazott hétvégére a fiúkkal, azzal a felkiáltással, hogy neki mindent szabad. Mi ennek örömére összegyűltünk, kibontottunk pár üveg piát, aztán elindultunk egy szórakozóhelyre. Benyakaltunk néhány koktélt, beszéltünk emberekkel, kieresztettük a gőzt. Nem csináltunk semmi különlegességet azon az estén. Nem ébredtünk más ágyában, nem hánytunk a táncparkett közepére, nem keveredtünk balhéba. A tombolás végeztével hívtunk egy taxit és Mary lakásában találtuk magunkat.

Másnap főhősünk megérkezett a 3 napos tivornyából este fele. Megbeszélték Sarahval, hogy találkoznak, mert annyira, de annyira hiányoztak egymásnak. Élménybeszámoló vette kezdetét a kocsiban, kivel mi fasz történt a hétvégén, mert kommunikálni elfelejtettek egymással abban a 3 napban. Igazi szerelmespár.

A következő kellemes hangvételű párbeszéd zajlott le.

Első kérdés az úriembertől.

- Szóval. Kivel keféltél, amíg nem voltam itthon?

- Tessék?

- Hallgatlak!

- A Csajokkal voltam, elmentünk bulizni, utána pedig Marynél aludtunk.

- És?

- Nincs és. Ennyi történt.

- Beszélgettél emberekkel?

- Igen.

- De a szórakozóhelyen hozzád is szóltak?

- Igen bazdmeg, de ez most miért lényeges? Nem csaltalak meg, ha amiatt aggodalmaskodsz, de azért én is szívesen meghallgatnám, hogy milyen retardált kurvát rángattál be az ágyadba, mert nálad több sanszot látok erre.

- Én senkivel nem voltam. A srácokkal döglöttünk egész álló nap a parton.

- Ok, én pedig a kertben mértem stopperrel, hogy a hangyák milyen gyorsasággal tepernek morzsákkal a hátukon.

- Ne tereld el a témát! Akik hozzád szóltak, azoknak válaszoltál is?

- Nem. Gyorstalpalón megtanultan a jelbeszédet és úgy kommunikáltam az emberekkel, aki pedig nem volt szimpatikus, azt megdobáltam poharakkal. Te normális vagy? Mit kellett volna csinálnom?

- Ez kérdés?

- Igen, mert ne haragudj, de nem tudom beleképzelni magam egy ilyen szituációba.

-  Anyukám! Kurva egyszerű. Nem válaszolsz, hanem szépen arrébb sasszézol. Mivel nem így tettél, ezért úgy veszem, hogy megcsaltál.

- Ohhh tényleg? És milyen formában csaltalak meg?

- Még meg is mered kérdezni? Összegezném. Elmentél nélkülem bulizni a Csajokkal, ami még nem is lenne gond és tegyük fel el is hiszem, hogy nem basztak meg, de beszéltél férfiakkal. Gondolom meg is hívtak Titeket valamire. Tehát: VERBÁLISAN MEGCSALTÁL!!!

- Mi vaaaaaaaaaaaaaan? Mi a faszomról beszélsz?

Itt megint összevesztek, ahogy szoktak. Sarah elviharzott a helyszínről és átjött hozzánk, ahol végre nyugalomra lelhetett. Megosztotta velünk ezt a felettébb érdekes beszélgetést. Feleszméltünk az ámulatból, visszatettük egymás állkapcsát, öntöttünk és ittunk. Sarah bedobott két nyugtatót, hogy jobban üssön neki a pia. Hozzáteszem, hogy ez már majdnem mindennapos volt nála hetek óta. Jött, legurított a torkán két bogyót pálinkával, káromkodott, értetlenkedett, elszívott egyszerre 3 szál cigit, mesefigurákat megszégyenítően potyogtak a könnyei, aztán lenyugodott a picsába. Másnap kezdte elölről az egészet. Nem lepődtünk meg rajta. Tényleg nem volt neki könnyű elviselni a folyamatos basztatásokat, mondvacsinált kritikákat, gyanúsítgatásokat naponta többször. Nem csalta meg soha ez a szerencsétlen, de folyamatosan védekező üzemmódba kellett kapcsolnia, amikor találkoztak, hiszen az Uraságnak semmi nem volt megfelelő. Ha igazat mondott az volt a baj, ha füllentett és lebukott, akkor az volt a baj.  Nem értettük, hogy miért csináltatja ki saját magát a sráccal, aki birtoklási mániában szenved, de nem akartunk beleszólni.  Tudtuk, hogy milyenek, úgysem tágítanak egymás mellől. Sarah pontosan tisztában volt azzal, hogy nem tudja betartani azokat az elvárásokat, melyeket az Uraság óhajt tőle. Láttuk rajta, hogy igyekszik megfelelni és  megfeszült, mint szűz pinában a vibrátor, hogy betartsa a szabályokat, de sokszor áthágta őket. A nem beszélhetsz olyanokkal, akiket fasszal áldott meg a jó Isten,  nem ment neki. Rengeteg ismerőse van, akik sokszor fordulnak hozzá segítségért a munkájából kifolyólag is, és különben is… társasági ember, mint mindenki, így nem bírja befogni a pofáját.

Emlékszem egyik nap úgy döntött, hogy gyakorolja a nem válaszolok senkinek, jól kibaszok magammal „törvényt”. Beült a kocsiba féloldalasan elfeküdve.

- Hát te meg milyen pózban döglesz ott elöl? – kérdezte tőle Nati

- Fáj a valagam. A kommentektől kíméljetek meg. – jelentette ki

Szerintem nem kíván magyarázatot adni a válasz. :) Amíg utazgattunk a városban, kapott üzeneteket, melyek vagy munkával kapcsolatosak voltak vagy csak simán egy mi a pikkelysömörös hererák van veled tartalmú kérdés érkezett hozzá. Ránk nézett.

- Most válaszoljak? Kurva fontos lenne mindegyik!

- Ezt most ugye nem kérdezted komolyan? Válaszoljál!

- Nem, ma kipróbálom, hogy kibírom-e.

Eltette a telefonját a táskája mélyére. Ültünk a kocsiban négyen. Sarah az anyósülésen könyörgött a szolgáltatójához, hogy szüntessék meg a számát legalább a mai napra vagy robbanjon fel, mert agyfaszt kap attól, hogy most gyakorolnia kell. Mivel nem válaszolt az üzenetekre, elkezdték hívogatni, de nem vette fel akkor sem. Idegesen matatni kezdett a táskájában, miközben a riherongy nénikéjét szidta boldog boldogtalannak. Kivette a telefonját, aztán egy lendületes karlendítéssel a csomagtartó felé hajította. Asszem a kalaptartót célozta meg. Természetesen nem sikerült neki a terv, mert engem pattintott vele homlokon, de én levettem fejjel és beesett a vezető ülés alá. Az addig nyugodtan hesszelő három yorki a hátsó ülésen Natira szaltózott a nagy ijedelemre való tekintettel, aki magára öntötte a jeges kávéját.

- Normális vagy??? – az ablakhoz nyomódó szájával valami ilyesmit motyogott, közben fejtegette magáról a kutyákat.

- Nekem ez nem megy! – ordította Sarah

- Bazdmeg! Fejbe basztál azzal a szarral! - közben kihalásztam az ülés alól.

- Leszarom! Legalább kikapcsolt már?

- Persze, a duda orrommal kinyomtam a hívást és berepedt a képernyő is te idióta. A kurva életbe! Lásd már be, hogy neked ez nem megy. Ez senkinek sem menne. - aztán csörgött megint.

- Hív ez a barom.

- Azonnal add ide!

- Nem. Ma elvileg nem veszed fel senkinek a telefont!

- De neki fel kell vennem!

- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Küldjünk neki galambot azzal az üzenettel, hogy ma Veled sem beszélek, de füstjelekkel is jelezhetnél, hogy élsz, mert annyi cigit elszívtál már, hogyha köhögnél kettőt, egész Budapestre szmogriadót adnának ki.

- Add ide! – kikapta a kezemből, átváltott csillogó szemű tündérkébe, mint mindig, amikor az ura kereste.

Megbeszélték, hogy este randi. Visszaadta nekünk a telefont, hogy dugjuk el. Csámborogtunk a kutyákkal, majd este fele visszamentünk Mary lakásához, hogy mindenki mehessen amerre lát. Sarah kezébe nyomtam aznapi ellenségét a kocsiból kiszállva. Kibírta, hogy nem reagált senkinek, de romokban hevert, amikor meglátta, hogy mennyien keresték.

- A kurva életbe! – nyugtató be a szájba és tovább mondta levegő nélkül

- Ha visszahívok mindenkit, akkor ki kell rabolnom egy bankot, hogy kifizethessem a telefonszámlám. Segítesz? És különben is. Hogy lehet így élni? Miért nem fogja fel, hogy nem csalom meg?! Azért, mert beszélek emberekkel, az nem azt jelenti, hogy mindegyik agyon baszott előző este. Ha meg is fordulna a fejemben, hogy mással dugjak, akkor sem lenne hozzá erőm, mert egy szexmániással vagyok együtt. Addig kefél, amíg van bennem levegő. Örülök, ha tudok utána két lábon közlekedni segítség nélkül és nem a falnak olvadva kell kikúsznom a fürdőig.

- Tudod, hogy a korlátozásokból úgysem fog engedni. Különben meg miért akarsz megint egy olyan kapcsolatban tengődni, ahol tulajdonképpen semmit sem csinálhatsz? Dögöljek meg veszek neki egy guminőt!

- Az kéne neki. Tökéletes csendestárs, de arra meg én lennék féltékeny. Mellbimbónál kilyukasztanám, hogy szabadon repülhessen a picsába. A kérdésedre válaszolva. Szeretek vele lenni.

- Te beteg vagy, de Ő is. Mondhatom csodálatos párost alkottok. Kompromisszum Édesem, kompromisszum. Hallottátok már ezt a szót?

- Képzeld hallottam. Hátha egyszer észhez tér. – nyugtázta, aztán rekord sebességgel átült vagy feküdt a kocsijába és elviharzott a tökéletes férfi megtestesítőjéhez.

Mindketten feszegették egymás határait a végsőkig. Azt vártuk már, hogy mikor csörren meg a telefonunk azzal a szöveggel, hogy megölték egymást. Egyik sem engedett egy kicsit sem. Sarah nem tartotta be a kéréseket, Uraság pedig nem tágított. Ha egy nő belé szerelmes és vele akar együtt lenni, akkor onnantól fogva nincs szüksége más férfiak társaságára. Nincs se köszönő puszi a haveroknak, nincs bájolgás, nincs válasz üzenetre, csak és kizárólag a család férfi tagjaival lehet kommunikálni, gyakorlatilag megszűnsz a külvilágnak. Sarah tényleg szerette, de nem tudott megbirkózni azokkal a dolgokkal, amiket elvárt tőle. Azért az előttetek van, amikor összefutsz egy régi ismerőssel és megkérdezi, hogy mi van veled, te pedig a középső ujjadat felmutatva elsprintelsz? Szívet melengető látvány.

A lényeg, hogy idegenekkel ne álljatok szóba, és a VERBÁLIS MEGCSALÁS fogalmát pedig ne vezessétek be a párkapcsolataitokba!