Közvetlen ismeretségi körömben felmerült egy olyan probléma, amit szeretnék itt egy kicsit kifejteni. A téma nem más, mint a kényszermegmentés. Azért merészelek csak megszólalni a témában, mert anno Domini, erről írtam szakdolgozatot, „A kábítószer fogyasztás és a tranzakció analízis összefüggései” címmel. Aki nem hiszi, járjon utána.
Történt pedig, hogy egyik kedves Barátnőm összejött egy pasival, akiről rövid időn belül kiderült, hogy füvezik. Mikor ez a tudomásomra jutott, elmondtam a Lánynak, hogy talán nem kéne erőltetni ezt a dolgot, minden kábítószer fogyasztó durva játszmákat játszik, lehetőleg ne akarjon áldozat lenni. Válasz: „Ó, hát ő már nem füvezik, három napja egy slukkot sem szívott el…”
Igen? Az remek… Csakhogy a marihuána hatóanyaga, a tetrahydrocannabinol (THC) 15-21 napig bomlik le a szervezetből, ergo ha emberünk csupán 3 napja „nem füvezik”, akkor az semmit nem jelent, még nincs tiszta tudatállapotban, majd kb. 4 hét múlva lesz tiszta! Erre az érvemre érkezett az a válasz, amit már jó sokszor meghallgattam: „De hát ő a lelke mélyén egy olyan áldott jó ember!” Mikor is olyan „áldott jó ember”? Amikor napi szinten kúrja át a fejedet a palánkon, vagy mikor eladja az ingóságaidat, esetleg mikor agyonver? Sajnos az összes variáció előfordulhat egy drogfogyasztónál, mert minden kábítószer személyiségtorzulást okoz, vagy hosszabb, vagy rövidebb idő alatt. A másik, amivel meg akarnak győzni ilyenkor, hogy hiszen a fű csak gyenge drog. Kérem szépen, olyan hogy gyenge drog NEM LÉTEZIK!!! Az olyan, mint a „kicsit terhes”! Minden tudatmódosító szer függőséget okoz, vagy fizikait, vagy pszichikait, vagy mindkettőt!
No, hogy a témánál maradjak, azok az emberek, akiknek drogos a párjuk, gyakran belecsúsznak a kényszermegmentés hibájába. Mert majd ők megváltoztatják, segítenek neki kilábalni, „nem hagyhatom magára”, et cetera. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy akik segítőként dolgoznak is sokszor rányúlnak erre. A kliens ugyan nem kérte a segítséget, de mégis ráerőlteti a „szakembert” a család, vagy a barátok, mindenki akarja, hogy az illető meggyógyuljon, kivéve azt, akinek a segítségre szüksége van! Jómagam azt a módszert alkalmazom ilyenkor, ami eddig nagyon is bevált: csak akkor segítek, ha ezt a kliens kéri, én sosem ajánlom fel senkinek a segítségemet! Különösen igaz ez a függőkre, akiknek el kell jutniuk addig a pillanatig, hogy le akarják tenni a cuccot. (mindegy, hogy az drog, alkohol, játékszenvedély, vagy egyéb) Amíg ez nem következik be és ő maga nem kér segítséget a leszokáshoz, addig sem Isten, sem ember nem tud segíteni rajta! Persze ilyenkor sem a szakember gyógyítja meg a beteget, hanem sokkal inkább a saját következetessége és kitartása az, amitől le tudja tenni az anyagot. Bármilyen pszichés zavarral is jöjjön valaki, soha nem én segítek rajta, hanem ő, önmagán. Csak eszköz vagyok, egy kérdező, aki előhozom belőle a válaszokat, amit önmagának sem mer bevallani. A kényszermegmentők ezzel szemben átkísérik a vak bácsit a másik oldalra, még akkor is, ha csórikám kurvára nem akar menni… Azok, akik folyamatosan lelkileg instabil embereket vonzanak magukhoz, szinte biztosan ők maguk is „gyenge lábakon állnak”. Hasonló a hasonlónak örül, ezért van az, hogy egy felnőtt, erős egyéniségű, egészséges lelkivilágú ember jó eséllyel hasonlóan egészséges lelkivilágú embereket fog vonzani az életébe.
Ha bárkiben felmerül a gyanú, hogy esetleg kényszermegmentésre hajlamos, akkor vizsgálja meg az emberi kapcsolatait, ő vajon hogyan használja ki a szeretteit, mióta menekül a felelősség elől? Sőt, tartson komoly önvizsgálatot, hogy ő maga pl. hogyan kommunikál. Ha valaki sokszor használja a „hát” kifejezést, több mint valószínű, hogy rengeteget hazudik önmagának és mindenki másnak is. „Hát”-tal kezdődő mondatban nincs őszinteség, a „hát jól vagyok” mondat, a „cefetül vagyok” szinonimája!
Ha ezek után még valaki szeretné kihúzni a sz@rból azt a vergődő guminyulat, aki a párja, javaslom kezdje a megmentést önmagán, ha egyedül nem megy kérjen segítséget!
Ariana Dianis
