a pandákat és a tehetséges művészeket, ritkaságuk és érzékenységük miatt egyaránt meg kell becsülni, védeni és gondozni kell őket...
Pandás? Divatos? Kreatív? Igen!
Nemrég a Pandarte blogírójával, Bánhidi Dórával beszélgettünk, amely során rengeteg érdekes történetet és infót megtudhattunk róla. A jelenleg marketingesként dolgozó boggerina elkalauzol minket a kreativitás világába, valamint Toszkána varázslatos tájaira. Egy sokszínű személyiség, aki mesél nekünk a VIVA TVnél eltöltött éveiről, a Festyvel ápolt szoros barátságáról és elköteleződéséről a kreatív életmód iránt.
Íme az interjú, amiből megtudhatjátok, mennyi fejlődés és tanulás áll egy sikeres blog háta mögött.
¤¤¤
Mi volt a kezdő löket, ami meghozta a kedved ahhoz, hogy blogírásra ad a fejed?
Így visszagondolva, abban az életszakaszomban, amikor megszületett a blog, nagyon szerettem volna valami olyat csinálni, ami csak engem határoz meg, ami belőlem fakad, és szabadságot ad. Ehhez pedig kapcsolódott az, hogy sokat beszélgettem a blogolásról Festy barátnőmmel (a Festy in Style divatbloggere), így végül megszületett a PandArte, ahol tényleg arról írok, amiről csak szeretnék és rengeteg érdekes emberrel találkozhatok.
A családod, közeli hozzátartozóid szokták követni a blogoldalad? Mit szólnak hozzá?
Szerintem Anyukám az első számú rajongója. :) Amúgy minden olyan ember, aki fontos számomra, örült neki, hogy elkezdtem, de nem szoktam őket kérdezgetni, hogy rendszeresen olvassák –e. Inkább abból tudom lemérni, hogy tisztában vannak vele mit csinálok, hogy általában hozzám fordulnak, ha érdekli őket egy új, hangulatos hely a városban, vagy ha tanácstalanok, hogy milyen ajándékot vegyenek.
Kislány korodban mi akartál lenni, hogyan képzelted el magad felnőttként?
Hűha, ez jó kérdés… csak azt tudom, hogy milyen játékok érdekeltek nagyon. Valamiért imádtam boltosozni és pénztárgéppel játszani, na meg „ tanárnéniskedni „ , mégsem vonzott egyik pálya sem. Persze babáztam is jó sokat, de a társasok és a LEGOzás is izgatott. Arra emlékszem még, hogy már akkor is kíváncsi természetű voltam, és nyitott, ami a mai napig nem változott. Ami új, hogy egy idő után rájöttem, mennyire szeretem szemléltetni a világot magamon keresztül, ezért örültem, hogy televíziós szerkesztő lehettem, és hát a blogolás is erről szól.
Miért pont egy panda lett a blogod szimbólum állata? Találkoztál már pandával a valóságban?
Valami olyasmi ideológiával találtam ki ezt a nevet, hogy a pandákat és a tehetséges művészeket, ritkaságuk és érzékenységük miatt egyaránt meg kell becsülni, védeni és gondozni kell őket. Persze ez az összefüggés valószínűleg csak az én fejemben él. :) Amúgy szeretem is nagyon ezeket az állatokat, és egyszer már láttam élőben őket a Schönbrunni Állatkertben, de a nagy álmom, hogy a kezemben tarthatok majd egy baby pandát.
Ki volt a legérdekesebb személyiség vagy a legmeglepőbb kreatív ötlet, akivel/amivel találkoztál a blogod elindulása óta?
Nagyon szerettem például a QR kódos ékszerötletet, a washi tape-k ( dekortapaszok ) ezerféle felhasználhatóságát, azt a postomat, amiben extrém lámpákat mutatok be, vagy olyan órákat, amik nem az időt mutatják, hanem különböző kis világokat álmodott meg bennük a tervezőjük. Ami a legutóbbi nagy kedvencem, az Biatorbágyon egy presszó, amit egy régi villából alakítottak át. Személyeket nem nagyon tudnék kiemelni, mert nem is rajtuk van a hangsúly.
Melyik az a kreatív tevékenység, amit leginkább szeretsz, ami nélkül nem tudnál élni?
Bár a hitvallásom az „Élj kreatívan!”, ettől függetlenül engem nem úgy kell elképzelni, hogy otthon minden héten készítek valamit saját kezűleg. A kreativitás engem, mint látásmód határoz meg, tehát igazából anélkül nem tudnék élni, hogy ne keressem azokat a kreatív ötleteket, amik nap, mint nap körbevesznek. Ez lehet egy extra designnal berendezett kávézó, egy szép nyaklánc, de ugyanúgy egy esemény szervezése, egy probléma ötletes megoldása… a mostani munkám is abszolút igényli a napi szintű kreativitást, hiszen marketingesként dolgozok.
Van-e kedvenc márkád vagy boltod, amit meg kell nézned vagy meg kell látogatnod, amikor csak alkalmad adódik rá?
Divat kapcsán szeretem a Látomást, a WonderLAB-et, a LAONI la STORE-t, ahol egyszerre több magyar tervező munkáját is láthatom. Ékszerek kapcsán imádom hordani Soie Essentielle, Ágnes Kovács, a Fércművek vagy Rekko design munkáit, de igazából annyi tehetséges tervező van szerencsére, hogy nem lehet a márkák közül választani. Most például azt is nagyon élvezem, hogy az egyik barátnőm hamarosan megnyitja a showroomját, LRF by rozsa konkoly néven, nagyon izgalmas ennyire közelről figyelni egy márka alakulását.
Magazinunk oldalán már szerepelt egy riport Festyvel. Úgy hallottam, barátnők vagytok. Mióta ismeritek egymást, milyen szoros a barátságotok?
Ez így van. :) Festyvel már több mint 10 éve ismerjük egymást, egy gimibe jártunk Dunaújvárosban, laktunk is együtt aztán Békásmegyeren érettségi után öten csajok, akikkel a mai napig megmaradt a barátságunk, úgyhogy nem úgy lettünk jóban, hogy mindketten blogolunk, viszont ez erősített a kapcsolatunkon. Nagyon sokat beszélgetünk arról, hogyan lehet fejlődni ebben a tevékenységben, sok eseményre járunk együtt, és most épp egy blogger shopping day-t szervezünk!
Olvastam, hogy a VIVAnál szerkesztőként tevékenykedtél évekig. Szeretted csinálni, hiányzik?
Az első komoly munkahelyem volt a VIVA TV, így eléggé meghatározó az életemben az öt év, amit ott töltöttem. Nagyon szerettem szerkesztő lenni, kitalálni egy műsor felépítését, feltölteni tartalommal, leforgatni, utómunkázni, majd látni a tv-ben a munkámat. Igazából a televíziózás nem hiányzik, mert nem szerettem volna ebben a szakmában megöregedni, de a forgatás továbbra is nagyon érdekel… leginkább már a saját blogomra készítenék kis videókat.
Több workshopot is szerveztél. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb? A közeljövőben tervezel újabb workshopot rendezni?
Eseményt szervezni abszolút a blogom kapcsán tanultam meg. Nem mondom, hogy profi vagyok, de tényleg sok tapasztalatot szereztem a négy kézműves vásárral és két workshoppal, amiket magam mögött tudhatok. A legemlékezetesebb szerintem mindegyikből a legelső. :) Szeptemberben most egy olyan workshopra kértek fel, amit a Design Terminál szervez majd, ott leszünk három tematikával is.
Nyár elején jártál Toszkánában. Mi a legszebb emléked a nyaralásodból?
Toszkána nagy álom volt, és idén valóra is vált, amiért nagyon hálás vagyok. :) A blogomon részletesen beszámoltam a kalandokról, amikből volt bőven, hiszen minden nap más városokban kirándultunk. A legszebb emlékem Volterra főterén kávézgatni, San Gimignanoban fagyizni, Cortonaban felfedezni a „Napsütötte Toszkána„ című film forgatási helyszíneit, és az összes kézműves bolt, ahová csak betértem.
Mindenkit megkérdezünk, így téged is! Mi az üzeneted az embereknek? Fiataloknak, idősebbeknek egyaránt. Mi a legfontosabb gondolat ma, amit megosztanál velük?
Korosztálytól függetlenül arra buzdítok mindenkit, hogy ismerjék meg a lehető legjobban magukat, főleg a határaikat, majd mozdítsanak egy nagyon rajta, amivel tágulni fog a világuk. Nem lesz fájdalommentes, de kevésbé is fognak félni és szorongani. Az pedig a legfontosabb, hogy éljenek kreatívan. :)
Köszönjük a Dórinak az interjút, a különleges iránti vágya és pozitív energiája minket is elragadott, reméljük, ti is hasonlóan éreztek! És ne feledjétek, ha tanácstalanok lennétek, hogy mit vegyetek egy kedves ismerősötök szülinapjára, vagy hová vigyétek el a rég látott vidéki rokonokat, ahol az esztétika és a kellemes hangulat találkozik, akkor irány a Pandarte!
By: Szilágyi Heléna
Ha tetszik az oldal és amit olvashattok, 
kérlek támogass minket egy szavazattal a
Goldenblog 2013 versenyen! Megtaláltok
minket az “Ego” kategóriában!
