Amúgy a többi rész is zsír. Szerintem.
Nocsekk, hogy dönts: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész, V.rész, VI. rész
Aranylóan pirkadt kora reggel a nap,
Melóba készülődött a kis törpe had,
Mielőtt azonban elindultak volna,
Szépen beálltak egy kígyózó sorba,
S mindegyik Hófehér arcába tolta:
„Hófehér..most minket hallgass, ne a zenélő fákat,
Közben pedig olvasd figyelmesen az apró szánkat,
Megpróbáljuk alap szintre levinni a dumát,
Utána el is mutogatjuk, figyeld majd Kukát.”
Ekképp kezdtek utoljára tanácsot osztani,
Majd egyre hevesebben a lány körül zsongani,
Így teltek el hosszú percek, fojtogatva Hófehér nyakát,
Míg Morgónak hirtelen el nem öntötte a szar az agyát.
„Ide figyelj, Te tyúkeszű, Te mosolygós marha!
Hát elugattuk már ezerszer, hogy ne kerülj bajba,
Mert KI AKAR CSINÁLNI TÉGED az a vén szajha!”
Emígyen ordított Morgó habzó szájjal,
S épphogy vétette az ugrást egy apró hajszállal,
Hófehér rögvest maga alá kapott,
S az ijedségtől, totál bárgyúra fagyott.
A többiek eztán elvonulót fújtak,
S a piciny ajtón gyorsan ki is zúztak,
Siettükben azért még bedobták a dumát,
„Hófehér, ne engedj be többé semmilyen csuhát!”
Az albínó leány nyelt egy jó nagyot,
S mocskosul izzadva a szívéhez kapott,
Spannolta a helyzet, jól fel volt szívva,
Ezzel a figyelmet, igencsak magára hívva...
Korán kelt a banya, nem bírta már ideggel,
Ő bizony mostmár az ágyból gyorsan kiseggel,
Anyaszült meztelen rohant át a váron,
Extra időt futva, ezen a mai távon,
Mert Hófehér hulláját akarta, bármi áron.
Állt is a Tükör elibé, nem várva egy percet,
Mert tudta, hogy ma csak egyvalaki nyerhet…
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=PlNRBTB1kZI
„Hé, Te Tükör, most mondd meg azonnal nekem,
Ki a legfaszább csaj, az egész kurva hegyen?”
A Tükör fintorgott, majd azt mondta: „Ám legyen.”
„Továbbra sem vagy gáz, nem is túl ősz a hajad,
És tudom, hogy most el fog durranni az agyad,
De az igazság az, bármily kegyetlen is legyen,
Hogy a kis Fekete, na ő még nagyon ott van a szeren.”
A királynőt e mondattal fel is baszta rendesen,
Hogy odavágott neki, mentálisan testesen;
Szája sem szólt, csak állt ott, mint egy rakás lúzer,
Képére sem kellett már több pirosító púder.
Így vonult el a pinyóba, s egyre csak járt az agya,
Mert feladni sosem fogja ez a büdös banya,
Kifulladtan, kócosan, képtelen képedve,
Fél napig állott ő, a nagy semmibe révedve.
Feleszmélvén azonban már tudta mitévő legyen,
Biztosan tudta, mára kijut majd egy tetem,
Leggonoszabb tervét hát gyorsan kiötölte,
Majd a terv részleteit a falról sunyin letörölte.
Hófehérke a gangon ült, kezében nyugtató gandzsa,
Még jó, hogy Vidor ma véletlen itthon hagyta,
Kellett egy kis nyugalom, kellett egy kis átható csend,
„Esküszöm, többet nem vesz le lábáról az a kibaszott trend.”
Csuhás fej bújt ki a bozontos buxus mögül,
A zengően fikazöld, buja flóra közül,
Majd ravaszul osonva előre lépett,
S rögvest Hófehér szemébe nézett.
„Ajjaj Te lány, nagyon kótyagos a szemed,
Biztosan elcsaptál egy kis friss, zöld gyepet,
De ha már itt tartunk, mondd csak nekem Édes,
Nem lettél véletlen, most rohadtul éhes?”
Azzal előkapta az almát, mit otthonról hozott,
De azt még Ti sem tudjátok, hogy ezzel bajt okozott,
Mert az alma egyik fele, méreggel volt pofozott!
Hófehér az almát egyre csak delejezte,
Agya is mást mondott, mint amit tett a teste,
Mert kívánatos volt az, annak pirosabbik fele,
És már nem evett semmilyen gyümölcsöt, vagy egy jó hete.
„Nem tehetem, tényleg nem..” – nyögte ki a Leány,
„Megígértem a törpiknek, s abban most nem lesz hiány,
Hogy nem dőlök be Neked, a trükköd kurva silány!”
A némber egyre csak tolta arcához az almát,
„Olyan guszta, olyan szép, hogy szinte én is menten falnám!”
Így harapott hát bele az alma másik felébe,
Ezzel ISMÉT eszetlen Hófehért vezetve, harmadjára félre.
Kikapta kezéből a kerek, piros cuccot,
Tolta a szájába vadul, akár egy zacskó cukrot,
S eztán történt, hogy egy nagy darab a torkán akadt,
„A büdös francba, pedig ez lett volna a legfinomabb falat!”
Így szóltak utolsó szavai, egyre csak jobbra dőlve,
Így loccsant Hófehér képe újfent a koszos földre,
Így konyult hát le megint, az a megviselt életgörbe.
Hekksütő Marika néni
