Kollégám két héttel korábbi írása adta az ötletet, hogy készítsek egy bejegyzést gyerekkorom kedvenc meséiről. Otthon – ötletelés gyanánt – elő is kerestem a régóta porosodó, legalább húsz éves VHS kazettákat, és ahogy átböngésztem a halmot, egyre több mese került fel a megemlítendők listájára azzal, hogy „ezt de szerettem”, „ezt még muszáj”, vagy „jesszus, ezt majdnem el is felejtettem”. Egyszóval: hosszú lista lett! És még az utólagos válogatás után is hosszú maradt. Tehát úgy döntöttem, hogy inkább indítok egy pár részes sorozatot, hogy több mindenre sor kerülhessen - persze a teljesség igénye nélkül. Jöjjenek hát az ÉN kedvenceim, de remélem TE, Kedves Olvasó, ugyanúgy találsz majd köztük kedvedre valót, és csatlakozol hozzám a nosztalgiázásban!

Először következzen a magyar mesékről szóló rész első fejezete.

Pom-pom meséi: Hogy kicsoda Pom-pom? Hogy nem ismertek? Dehogynem! A kedvenc beszélő pemzlink, pamutbojtunk, szőrpamacsunk, parókánk, aki minden reggel mesél az iskolába rohanó – de valójában sosem rohanó – kislánynak, Picurnak. Történeteinek hősei furcsábbnál is furcsább mesealakok, akiknél már csak a nevük különösebb. A szomorú szamovár, a lesből támadó szárítókötél, a huhogó dugó, a vastalpú cölöpverő és a radírpók mind-mind Csukás István teremtményei, aki tanulságos meséit ezekkel a fura alakokkal népesítette be. De nem hagyhatjuk ki a sorból a csokoládéfüggő Gombóc Artúrt sem, aki bár fogyókúrázik, de zsebében mindig ott lapul egy szelet a kedvenc édességéből (legyen az gömbölyű, hosszú, lapos, vagy éppen lyukas). Minden egyes rövid történet középpontjában egy ilyen különleges karakter áll (egyik kedvencem Festéktüsszentő Hapci Benő), aki „furcsasága” miatt nem találja a helyét a világban – hogy aztán egy érdekes csavarral, a „rossz tulajdonsága” váljon a legnagyobb erényévé, ő pedig a társadalom hasznos tagjává. Tanulság: ne szégyelld, ki vagy, kovácsolj belőle előnyt!

Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai: Miért bírom Mézgáékat? Egy forintért megmondom! Adott egy átlagos, középosztálybeli család a hatvanas-hetvenes évek Budapestjén. Géza, az apa egy jóravaló, nem túl eszes hivatalnok; Paula, az anya egy felkapaszkodni próbáló, nem túl okos háziasszony. A lányuk, Kriszta a beat-korszak gyermeke, egy lusta hippi egy macskával; fiuk, Aladár pedig egy nagyszájú, meg nem értett zseni egy kutyával (mindigis elgondolkodtatott, hogy kire ütött ez a gyerek?). Szomszédjuk egy tehetősebb, kimért agglegény, Máris doktor, aki nem igazán kedveli őket. A család átlagos, hétköznapi életet él, mígnem Aladár, legújabb találmánya tökéletesítése közben (a rádióból adó-vevőt készített), véletlenül felveszi a kapcsolatot egy XXX. századbeli rokonnal, MZ/X-szel, vagyis Köbükivel. Így a sorozat hirtelen egy sci-fi-s fordulatot vesz, viccesebbnél viccesebb helyzetekkel. Minden részben felvetődik valamiféle probléma, amit egy XXX. századi találmánnyal igyekeznek megoldani – de persze a végén mindent elbaltáznak. Nem csoda, hogy Paula is inkább Hufnágel Pistihez ment volna feleségül. Én a mai napig rengeteget nevetek azokon a banánhéjakon, melyeken hőseink elcsúsznak: legyen az egy döglött légy a kapcsolási rajzon, vagy egy kukac az óriásalmában…

A népszerű sorozatból folytatások is készültek: a Mézga Aladár különös kalandjai, melyben Aladár éjszakánként felfedezőútra indul a világűrbe beszélő kutyájával, Blökivel. Valamint a Vakáción a Mézga család, melyben Hufnágel Pisti meghívására Ausztráliába utaznak, majd miután nevezettről kiderül, hogy egy simlis gazfickó, Mézgáék a fél világot körbejárják miatta. Amikor az életveszélyes kalandok után végül ismét kikötnek Budapesten, Paula is rájön, hogy talán nem az volt élete legrosszabb döntése, hogy Mézga Géza felesége lett...

Frakk, a macskák réme: A sorozat az egyik legősibb ellentétet állítja a középpontba: kutya kontra macskák. A hűséges magyar vizsla és két szemtelen „lakótársa”, a visszahúzódó Szerénke és a ravasz Lukrécia közötti hajcihőt 1972 óta generációk követhetik nyomon. A vadászkutya pillanatok alatt rendet vág az elkényeztetett, egerészni nem, enni és lustálkodni annál inkább szerető macskák közt, de persze a cicák sem kezdő játékosok manipuláció terén – igaz a legtöbbször rajtavesztenek. A papírkivágásos technikával készült mesesorozatból összesen ötvenkét epizód készült. Az idős házaspár, Irma néni és Károly bácsi beszélő kedvenceinek „háborúját” Bálint Ágnesnek köszönhetjük, ahogy olyan meséket is, mint a Mazsola és Tádé, a Kukori és Kotkoda, vagy éppen a Mi újság a Futrinka utcában?

Mekk Elek, az ezermester: A Romhányi József tollából származó 1974-es bábfilmsorozat főszereplője minden, csak nem ezermester – ezzel szemben nagyotmondásban kétségtelenül szaktekintély! Tizenhárom részben tizenhárom szakmában próbálja meg bizonyítani a rátermettségét, és ebből tizenkétszer, (legtöbbször eszperente nyelven mekegő) hősünk kóklernek bizonyul. A házépítést a tetőnél kezdi, az asztal lábát elfűrészeli, a fát a gyökerénél permetezi, a cserépkályhához a cserepet a tetőről veszi. Főzni, hangszert készíteni, hajat vágni nem tud, nála dilettánsabb szakembert keresve sem találunk. De a jussát persze mindig megkéri: káposztában. Számomra a legnagyobb meglepetés a történetben az volt, hogy Mekk mester, és kikiáltója, a papagáj, ép bőrrel megúszták az összes bosszús ügyfél haragját. Hősünk házán végül csak egy cégér marad, melyre érdemesnek bizonyul: a szabóság, ezt mindenki el is ismeri, mert ahhoz úgy fest, valóban ért – marad is a kaptafánál (vagyis a szabóollónál)!

Vízipók-csodapók: Animációs természetfilm kicsiknek és nagyoknak – pár percben. Azt gondolná az ember, hogy az ízeltlábúak világa unalmas – és valljuk be, néhány száraz biológiaóra után ez az elmélet nem is nagyon változik. Az egyhangú tananyagot valószínűleg feldobta volna, ha például megnézzük a Vízipókot, vagy a Maja, a méhecskét, és látjuk, hogy milyen sokan vannak, és milyen sokfélék. Mert Vízipók világa színes, titokzatos, és tele van furcsa szereplőkkel, akikkel viszont a valóságban is találkozhatunk. Már ő maga is különleges, hiszen pók létére a víz alatt is életben tud maradni, légnadrágot hord, és egy pókhálóból font, oxigénnel feltöltött kristálypalotában lakik – nem csoda, hogy szárazföldi barátja, Keresztespók nincs vele kibékülve. De persze ez az apróság nem állhat a barátságuk útjába. És itt van még a sok kedves szereplő: vízicsigák, katicabogarak és hangyák, méhek és szitakötők, békák, halak, és még megannyi apró, de fontos résztvevője a kis életközösségnek, melyet immár harminchét éve nézünk és szeretünk. Mert ez a Vízipók, tényleg egy csodapók…

Miért szeretem ezeket a meséket? Mert kedvesek, különleges szereplői vannak, tanítanak, igényesen, nagy műgonddal készítették őket a gyerekeknek. Mert amellett, hogy jó dolog nosztalgiázni, a mai mesék - néhány kivételtől eltekintve - valahogy nem állnak közel hozzám... És... mert egyszerűen csak JÓK!

A_Rézi