A tökéletes jófiúk gyakran unalmasak. Sokkal könnyebb azonosulni az olyan hősökkel, akiknek van valamilyen hibájuk. Az árnyaltabb karakterek több lehetőséget rejtenek magukban, kiszámíthatatlanok, hullámvasútra ültetik az olvasót vagy a nézőt, ezzel bonyolítva a cselekményt. Az izgalmas hősök a saját szabályaik és becsületkódexük szerint élnek, és ezeket betartandó, bármire képesek, sokszor morális kételyek nélkül. Lawrence Block regénysorozatainak (itthon három jelent meg, így most ezekkel foglalkozom) főhősei általában ilyen emberek. Törzsgyökeres new york-i fickók (csakúgy, mint Block), akiknek olykor megkérdőjelezhető szakmájuk mellett a jellemük sem makulátlan. Mégis kedveljük őket...
Matthew Scudder-sorozat – Kezdetben (az első könyv 1976-os) Matt egy piás, engedély nélkül dolgozó magánkopó. Egykor egyenruhája és családja is volt. Aztán egyszer, rablók üldözése közben egy lövése gellert kapott, és megölt egy kislányt. Ezek után már nem akart zsaru lenni, és már nem akart családot. Azóta egy hotelben él, valahol a Pokol Konyháján, fejből ismeri az összes kocsmát és csapost a közelben, és a csaposok is tudják, mit iszik: bourbont, néha kávéval. Abból él, hogy szívességeket tesz „barátoknak” – vagyis a saját szabályai szerint nyomoz. Amolyan Piszkos Harry, háromszor annyi piával, pisztoly és jelvény nélkül, aki az évek múlásával leteszi a poharat, és józanul néz szembe New York legaljával.
Block Scudder-regényei kétségtelenül a krimiirodalom legjobb darabjai, többet díjaztak is közülük. Sötétek, veszélyesek, mocskosak, ugyanakkor reálisak. Csakúgy, mint a helyszínek, és az emberek, akik között Matt mozog. Piások, prostik, stricik, korrupt zsaruk, perverzek, tolvajok, gyilkosok... De néha éppen a „barátok” a legrosszabbak. Az árnyalt képet az emberien gyarló főszereplő teszi teljessé, aki közben a saját démonaival is küzd. De egy biztos: ha Matt elkezd egy ügyet, akkor a végére jár, még ha kevés is az esélye a megoldásra. Az igazság végül mindig győz, de ez legtöbbször nem valami felemelő érzés számunkra, inkább csak tudomásul vesszük... A kedvenc Scudder-könyvem az 1986-os Ha a szent kocsma is bezár. Ez egy megrendítő történet, Dave Van Ronk képzeletbeli zenei aláfestésével egy letűnt korból, ugyanakkor egy mindig aktuális témával: az árulással. A regény hangulata magával ragadó, de nem könnyű olvasmány!
Bernie Rhodenbarr-sorozat – 1977-ben indult útjára, és kilenc folytatást élt meg. Bernie a zárak kinyitásának mestere, egy életvidám betörő, aki civilben egy könyvesbolt tulajdonosa. Talán ez a sorozat Block legkönnyedebb szériája, nem érezzük benne annyira a főszereplőre nehezedő világ súlyát. Ami Scuddernél sötét és sivár, az Bernie-nél színesebb, élénkebb, és ha úgy tetszik: komikusabb. A történetek általában úgy kezdődnek, hogy hősünk kinéz magának valami értékeset, legyen az egy festmény, ékszer, könyv, bármi, és amikor ellopná, valahogy belebotlik egy holttestbe. Természetesen nem ő a gyilkos, mégis gyanúba keveredik, ezért, hogy tisztázza magát, nyomozni kezd. Ebben a segítségére van jóbarátja Carolyn, és kevésbé jó barátja, a mindig a markát tartó, korrupt zsaru, Ray.
A betörő-regényekben a kedvenc részem a megoldás. Gyakorlott krimiolvasóknak biztosan feltűnik a hasonlóság Agatha Christie történeteihez. Bernie a végén mindig összehívja a sztori összes szereplőjét, majd egy hosszabb monológot követően rámutat a gyilkosra, akit Ray azonnal le is tartóztat. A történtek általában furfangosak, csavarosak, kellemes szórakozást nyújtanak.
J.P. Keller-sorozat – Még a legközelebbi ismerőseinek is „csak” Keller, egy magányos, kissé introvertált pasas. Keresztrejtvényt fejt, nagyokat sétál, olvas, nem kelt feltűnést. Már-már olyan szürke, hogy beleolvad a tömegbe. Aztán megcsörren a telefon, és a férfi White Plainsben elküldi egy másik városba, hogy ott megöljön valakit. Keller ugyanis bérgyilkos - a precíz, elővigyázatos, intelligens fajtából. Mindemellett roppant kreatív, már ami áldozatai becserkészését és meggyilkolását illeti. Persze nem mindig mennek simán a dolgok. Néha a megbízó nem akar fizetni, vagy őt is ki akarja iktatni, esetleg megzsarolják, néha viszont ellenkezőleg: összebarátkozik az áldozattal – de a megbízást mindig teljesíti. Bérgyilkosunknak van lelkiismerete, ám ez sosem tántorítja el a céljától.
A bérgyilkos-történetek legfontosabb részei látszólag a megbízások, sokféle módszer, sokféle ember és helyszín, de szerintem a lényeget Keller és Dot kapcsolatában kell keresni. Dot egy idősebb hölgy, házvezetőnő és titkárnő a férfinál, aki White Plainsben lakik. Kettejük beszélgetései többet elmondanak hősünkről, mint bármelyik módszeres gyilkosság. Dot képviseli az állandóságot Keller életében – egy ideig. Aztán – éppen az említett hölgy tanácsára – magány ellen talál magának egy hobbit: a bélyeggyűjtést. Szenvedélyes filatelista lesz, aki nem sajnálja a pénzt egy-egy ritkább darabért. Így egy idő után úgy dönt, nem nyugdíjazza magát, hanem dolgozik tovább, hogy még több bélyeget vehessen. Persze a folytatás sem lesz komplikációmentes. Szerencsére ott van neki Dot, akivel bármit megbeszélhet egy jeges tea mellett.
Block szériái közül ez a „legfiatalabb”, első része, a Bérgyilkos 1998-as kiadású, eddig öt rész jelent meg belőle (itthon négy), a legutóbbi 2013-ban.
Lawrence Block június 24-én volt hetvenöt éves. Még mindig aktív és még mindig zseniális. A fentebb említetteken kívül, népszerű sorozata volt még külföldön az Evan Tanner-széria, melynek hőse egy álmatlanságban szenvedő ügynök - szintén nem lehet egy hétköznapi figura. Block hihetetlenül termékeny író. Nevéhez (vagy álneveihez) több, mint ötven regény, több, mint száz novella fűződik, valamint jónéhány íróknak szánt könyv is. Rengeteg különböző díjat söpört be, a kortárs krimi egyik legfontosabb mestere. Egyedi, jellegzetes stílusuk miatt írásai mindenképpen olvasásra érdemesek.
Magyarországon eddig – ha jól számoltam – huszonhárom regénye jelent meg. Nekem az összes a polcomon van, és alig várom a folytatást…
A_Rézi
