Miután a Felix Promotion a Ferobox-szal közösen újra profibox gálákat rendez kis hazánkban, elgondolkodtam, hogy juthatott odáig a magyar profi ökölvívás, hogy nagyon kis csarnokokban bokszolnak a laikus szárára kevésbé ismert öklözők. Persze ha belegondolunk, volt ez másképp is, főleg a 2000-es években. A cikk egy kis áttekintés mellett szeretne rámutatni arra, hogy mik a hibák (szakmai és főleg piaci szempontból) és miért tartunk ma itt.
A profibox térhódítása Magyarországon akkor kezdődött, amikor Kovács „Koko” István a profik között kezdett el bunyózni, és az amatőrként olimpiai- világ- és Európa bajnok ökölvívó 1999-ben a BS-ben megszerezte a WBC interkontinentális övét, rá bő egy évre a már lebontott Fradi pályán pedig az Európa-bajnoki címet, fél évvel később pedig világbajnok lett a WBO szervezeténél! Más kérdés, hogy ezt a címet már nem tudta megvédeni, és 2002 tavaszán visszavonult. A profiboxot ebben az időszakban szerette meg a magyar közönség (zárójelben hozzátenném, hogy a szocialista országokban nem engedték a profi boksz térnyerését, és ha Kubára gondolunk, akkor még akár jelen időbe is tehető ez a megfogalmazás, azért, mert sok sportoló számára megnyílt volna a disszidálás lehetősége). Persze Koko csak a kezdet volt ezen az úton, őt követte a legnagyobb karriert befutó Erdei Zsolt, azaz Madár. Az ő sikerei már nemzetközi szinten is nagyobb port vertek fől, hiszen évekig védte meg sikerrel a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét! Nagy szerepet játszott a két bunyós karrierjében istállójuk, a német Universum Box Promotion, amely mára megszűnt létezni. Rajtuk kívül ennek az istállónak volt a tagja Balzsay Károly, aki szintén világbajnok lehetett és az Universum megszünéséig tagja maradt a promóciónak, de rajta kívül ott voltak még a Bedák testvérek is, az idősebb Zsolt illetve a kiváló amatőr bokszoló, Pippa, azaz Pál. Más utat járt be Kótai Mihály. Ő karrierjét a Polish Box Promotion kötelékein belül kezdte, kisebb lengyelországi gálákon való részvétel után „felfedezte” őt a Sport TV, közvetítették az összes mérkőzését addig, amíg meg nem szerezte a WBC interkontinentális világbajnoki övét. Innentől fogva, mint az összes Universumos bunyós meccsét az ő találkozóit is az RTL Klub közvetítette, majd átvette a Polish Box Promotion magyar versenyzőinek a közvetítését is, úgy, mint Hidvégi Györgyét és Matolcsi Józsefét, a Hajdúsági Zúzógépét.
Látva az RTL Klub jó nézettségét, a rivális TV2-nek is kellett egy úgynevezett „boxbrand”, amit fel tud majd építeni. A nagy lehetőség 2003 végén csillant meg, amikor a Rácz Félix istállójának, a Felix Promotionnek egyik versenyzője, bizonyos Nagy „Csonttörő” János azzal a Julio Pablo Chaconnal bunyózott, aki megfosztotta Kokót 2001-ben világbajnoki övétől a budapesti éjszakában. A TV2 még egy jó nevet is adott az eseménynek: Revans, amely Nagy Jani elmondása szerint egy korábbi amatőrben elszenvedett vereségére utal, a magyar közvélemény azonban úgy gondolta, hogy a Csonttörő Kokóért vág majd vissza. A visszavágás sikerült (zárójelben hozzátenném, egy mélyütéssel, ami nyilván „mélyen” érintette Chacon-t), mérkőzés mérkőzést követett, az IBC vb övét is megszerezte, majd egy amerikai gála egyik főmérkőzésén elveszítette az címeit és a karrierjét is befejezte a mérkőzés után. Rácz Félixet is ez a mérkőzés, illetve a pár héttel ezt a meccset megelőző Miló Viki vereség győzte meg arról, hogy kiszáll a boksz világából egy időre. Pedig ennél a promóciónál volt a felsoroltakon kívül Csábi Bettina is, illetve Kovács „Vipera” Attila (aki az új időkben újra harcra fogható) valamint Nagy „Hóhér” József.
Hogy mi volt a probléma, hogy miért lett a boxnak ilyen csúfos „vége” kis hazánkban? Ez több okra vezethető vissza! Az első az főleg gazdasági ok volt. A válság bekövetkeztével, illetve korábbi hírnevének megtépázásával az Universum elveszítette a támogatóit, illetve 2009 végén a televíziós szerződését a német közszolgálati adóval, a ZDF-el. Mivel az RTL egyenesben vette át a német csatorna közvetítéseit, így itthon is megszűntek az Universumos közvetítések. Balzsayékkal közölték, hogy több tévés gála nincs, és a bunyósoknak főleg istállón belül tudnak ellenfelet biztosítani, azt is a saját edzőteremben. Én még láttam az Eurosporton az Universum utolsó gáláinak egyikét, ahol jó, ha 3000 néző volt (egy olyan istállónál, ahol még 2005-ben 20000 nézőt volt képes bevonzani bármelyik gálájára). A másik ok főleg az igénytelen és névtelen bunyósok voltak. A TV2 főleg már csak kisebb neveket tudott megszerezni, a nagyobb bokszolók mind külföldön bokszoltak, így Rácz Félix kevesebb tehetséget tudott a saját istállójához csalogatni. Hasonló volt a helyzet a Polish Box bunyósainál is. Még Kótait lehetett érteni, hiszen fel lehetett építeni az ő karakterét, sőt médiaszereplést is vállalt (sajnos, talán nem kellett volna), addig a tehetséges Hidvégi nem tudta megmutatni tudását, Matolcsi pedig egyszerűen rossz volt. Ezt az állításomat igazolom azzal, hogy ő volt az a bokszoló, aki a tavalyi év elején egy Patrick Nielsen elleni mérkőzésen csak 7 másodpercig tudott talpon maradni! Jól mutatja ez Matocsi színvonalát is! És nevetséges volt, hogy mindenkinek volt egy olyan beceneve, ami nevetséges volt. Csak azért, mert Kovács Istvánnak Koko volt a beceneve, azért másnak nem kell olyan hülye neveket adni, ami teljesen abszurd. Én sem fogom magam Schindler „Sírba-tevő” Csabának nevezni, ez főleg az olyan sporthoz nem értő emberek "kreálmánya" volt, mint amilyen Kolosi Péter (különben Kolosi egy külön cikket fog kapni tőlem, de azt nem teszi ki az ablakba). Az ötletet a TV2 már nyúlta, csak a szomszédba kellett menni érte. Visszatérve a magyar közönség Koko vagy Erdei Zsolt meccsein az igényes ökölvívást kapta, míg a Matolcsi-féle szedett-vedett bunyósoktól már csak a szemetet. Amíg Kokoék milliós nézőszámot is össze tudtak hozni, addig ez a többi szerencsétlennel már nem ment annyira. A TV2 is főleg a két kiváló női bunyóssal, azaz a Miló-Csábi párossal, illetve Nagy Janival tudta elérni a nagy nézőszámot, talán még Kovács Attila tudott vonzani pár százezer nézőt, egyedül azonban nem tudott volna ő sem nézőket ültetni a tévé elé.
Az életképességét továbbá veszélyezteti egy olyan fogalom, amit a magyar profi sportszerető közönség számára nehéz elfogadni, ez pedig a piac! A 2000-es években a magyar nézők számára adtak profi bokszot, azonban a televíziós társaságok számára az volt a fontos, hogy a riválist verjék a műsorsávban, és nem nézték a sportág érdekeit! Így egy gála csupán kb. egymilliós nézettséget ért el. És ne felejtsük el, hogy a magyar piac csupán tízmilliós, míg egy amerikai gálának a nézettsége több tízmilliós nézettségű! Tudom, hogy nem lehet a kettőt összehasonlítani, de elsődleges cél lehetne a piac bővítése! Az, amit most csinál a Ferobox és a Felix Promotion az kezdetnek nem rossz, azaz először itt, Magyarországon gyökeret verni kis költségvetésű gálákkal, kicsi csarnokokban. Először meg kell nyerni a hazai közönséget, majd pedig innen lehet tovább terjeszkedni! Ehhez persze először olyan (nem feltétlenül magyar) bokszolók kellenek, akik minőséget képviselnek, és látványos bunyóval eredményeket tudnak elérni profi szinten! Így nem csak kis hazánk határain belül kell gondolkodni, hanem a környező országokból is szerződtetni kell az ilyen szintű ökölvívókat, ezáltal lehet bővíteni a piacot! Nem csak Budapesten lehet nagy gálákat rendezni, hanem Zágrábban, Belgrádban, Bécsben, Pozsonyban, Bukarestben, Prágában és más közép-kelet-európai nagyvárosban. A gálák pedig nagyobb, akár több tízmilliós nézettséget generálhatnak, ha leszerződik az istálló a nagyobb televíziós társaságokkal. Itt pedig eljutottunk a piaci probléma másik feléhez! A magyar gálák régebben kevesebb szponzort tudtak vonzani, bár a nagyobb bunyósok mögé odaálltak a nagyobb cégek (gondoljunk arra, hogy Nagy Janit a JVC támogatta aktív karrierje során). A legnagyobb ilyen tekintetben akkor is Koko marad, akinek a menedzsere, Dámosy Zsolt olyan cégeket tudott támogatottja mögé állítani, mint a Rauch vagy a Lay’s. Ez persze annak volt köszönhető, hogy egy ideig Koko egyfajta monopol helyzetben volt ebben az időszakban, így szinte az egész ország szorított egy-egy mérkőzése közben. Rácz Félixnek tehát az lehet a feladata, hogy először a hazai cégeket, majd a külföldi vállalkozásokat meggyőzze arról, hogy érdemes támogatni a gálákat és az ökölvívókat, így nagy tőkére lehet szert tenni, amiből jobb körülményeket (pl: edzés szempontjából) lehessen biztosítani az ökölvívók számára, illetve hogy még nagyobb gálákat lehessen rendezni! Ez lehet a cél hosszú távon! Reméljük, hogy ennek megvalósítása sikerülni fog!
