Néha komolyan nem értem az embereket! Ami miatt ezt megírom, hála Istennek nem a saját életemben történik jelenleg. A példákat viszont a saját életemből veszem, mert hasonló sajnos velem is megtörtént, nem is kevésszer.

Mikor két ember megismerkedik egymással, jellemzően elsőre a másik külső adottságai tetszenek meg mindkét félnek. Ehhez még hozzájárul a másik hangja, mimikája, illata. Aztán mikor jobban megismerik egymást, egymás szokásait, világnézetét és minden egyebet, ha mindkét félnek szimpatikus, amit lát, elkezdődik a kapcsolat. Ez mind szép, csakhogy sokszor ez után jön az, hogy persze szép állat a zsiráf, de miért olyan foltos…?

  Most következik a személyes példa, mert a saját   életemről bármit leírhatok: én egy egyszerű lány vagyok, se nem szép, se nem csúnya. 162 cm vagyok, de csak vad kánikulában a hő tágulás miatt, télen néha még a templom kilincset sem érem fel… Ehhez a „mélységhez” vagyok 65 kg, tehát nem vagyok egy modell alkat! A hajam barna, a szemem kék, de még mindig jobb, mintha fordítva lenne! Csendes örömök éltetnek. Nem járok szórakozó helyekre, viszont szeretem a Barátaimat, velük igazi öröm beszélgetni, egy jó pohár bor és gyertyafény mellett. Az étkezési szokásaimról csak annyit, hogy nekem a „hús” a csirke, más állatot nem nagyon eszem (a halat meg kifejezetten utálom!), nem meggyőződésből, hanem ízlésből: én a csirkét szeretem. Ha iszom, bort iszom, fehéret. Kedvenc színem a kék, kedvenc virágom a frézia és mindennek nagyon örülök, ami bárányka mintás, mert bari rajongó vagyok! Zenei ízlésem eléggé színes: hol Enya szól, hol Eminem. (hol meg valami más, mindig hangulat kérdése) Filmek közül a meséket nagyon szeretem és minden olyan témájú filmet, amiben vannak kardok, tehát fantasy, vagy történelmi a téma. Romantikus típus vagyok, rák a csillagjegyem.

No, most hogy ezt így szépen, részletesen leírtam, elmondom, hogy mi mindenben kellett volna megváltoznom ahhoz, hogy a régi párkapcsolataimban szerepet játszó férfiaknak megfeleljek. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, mindennel nagyon meg voltak elégedve, szerettek, imádtak, de…

…ha rövid volt a hajam, akkor növesszem meg, ha hosszú volt vágassam le, ha barna festessem szőkére, ha melírozott volt, akkor legyen egy színű, ha sminkeltem mossam le, mert szebb vagyok festék nélkül, ha nem sminkeltem, igazán kifesthetném magam, szokjak le a dohányzásról, ne igyak kávét, gyúrjak a fenekemre, lehetne nagyobb a mellem, miért nem lapos a hasam, de ha lefogytam, akkor nem vagyok elég puha és kiáll a medence csontom… Még nagyon hosszan folytathatnám!

Persze mindegyik férfinak megpróbáltam megfelelni. Egy ideig. Aztán elvesztettem angyali türelmemet és úgy elküldtem a zivataros fenébe, hogy pattant kettőt! Szerintem teljes joggal megkérdeztem ilyenkor, hogy ugyan mondja már meg ; amikor megismert, mégis mi vitte rá arra, hogy egyáltalán szóba álljon egy ilyen tökéletlen nővel, amilyen én vagyok? Sőt, továbbmentem, megkértem, hogy mutasson rá arra a pontomra, ami emlékeztette őt Pamela Anderson-ra…

Merthogy, amit kedves Szüleim kispóroltak belőlem vertikálisan, azt én pótoltam horizontálisan, ami annyit tesz, hogy kicsi vagyok és dundi! Persze a megváltoztatásomra vonatkozó fantáziadús ötleteiket nem a kapcsolat elején adták elő, hanem mondjuk 1-2 hét után, amikor már többször sikeresen kihámoztak a ruháimból, konkrétan szexuális célzattal, ezek után pontosan tudta mind, hogy milyen vagyok! Belőlem már sosem lesz egy hosszú combú, szőke, lufi mellű cica! Sajnos ilyenkor jött az a keserű felismerés, hogy a hozzám tartozó férfi mégsem szerelmes! Mert ha az lett volna, engem szeretett volna, úgy ahogy vagyok!

A másik, ami már nem a külsőmre vonatkozott, az ízlésem megváltoztatása… Rendszeresen meg akartak etetni marhával, disznóval, hallal, kenguruval, kígyóval, békával. Ha ilyenkor beígértem az úriembernek, hogy szerelmesen lehányom, még ő sértődött meg, holott elmondtam sokszor, hogy csak csirkét eszem! Hozott bort, hogy romantikus legyen az este, de persze vöröset… nyilván mert a fehéret szeretem! Kaptam mindenféle szépet, mert szeret és gondol rám… persze pirosat, meg lilát, meg zöldet. Kéket csak azért nem, mert az a kedvenc színem! Hatalmas csokrokat kaptam, volt abban mindenféle virág, csak frézia nem. Néztünk filmeket, persze izom szagú akciókat, ha a Lord of The Rings ment, azt sikítva elkapcsolta! Ha szeretem a másikat, akkor fejben tartom, hogy miket szeret és, ha a kedvében szeretnék járni, akkor tiszteletben tartom az ízlését is, nem akarom a saját képemre formálni a Páromat!

A férfiak sokszor azt hiszik, hogy az a szerelem, amikor furcsát éreznek a gatyájukban… Azt kangörcsnek hívják, innen üzenem! A szerelem meg az, amikor akkor is gyönyörűnek látod a Kedvesed, ha mindenki meg akar győzni róla, hogy olyan ronda, hogy vallatni lehet vele!

Hála Istennek ezek az idők elmúltak, legalábbis az én életemben. A fenti esetek, nagyjából 25-28 éves korom között fordultak elő. Viszont, aki miatt ezt megírtam remélem, olvassa majd ezt és gyorsan elfelejti azt a kapitális baromságot, hogy csak azért tömesse ki magát szilikonnal, mert az új pasijának a nagy mellek tetszenek.

Ja, annyit még hozzátennék, hogy azért van egy egészséges mértéke is ennek, hiszen minden kapcsolat alapja a tolerancia és nyilván a párunknak szeretnénk tetszeni. Ha viszont ez átcsap abba, hogy az egyik fél teljesen kifordítja magát a sarkaiból, csak azért, hogy megfeleljen a másik „ideáljának”, akkor az sok minden, csak nem normális!

Ariana Dianis