Ha azt mondom, Oravecz Nóra, a legtöbb embernek a nagy port kavart blogbejegyzése jut eszébe, azokról a bizonyos számító lányokról. De nem csupán emiatt olvassuk és szeretjük nap mint nap. Reményt ad, hogy sosem késő változtatni, valamint arra is tanít, merjük követni az álmainkat és türelemmel kivárni a mi időnket. Szókimondó, őszinte sorai az útkeresésről, párkapcsolatokról, érzéseiről bizonyára mindegyikünket szíven találta már, nem is egyszer. Én számtalanszor vettem észre magamon, hogy hevesen bólogatok, miközben sorait olvasom. Sok kezdő írónak is reményt ad azzal, hogy e-book formájában kiadott könyve, a Tejszínhab nélkül milyen elsöprő sikert aratott.Tény ami tény: olvasótábora minden nap egyre nő, nem véletlenül.
Riportunkból megtudhatjátok, milyen szerzők inspirálják Nórát, hogy szüleitől milyen útravalót kapott a sikeres élethez és hogyan vezetett el az útja az írói pályáig. Kiderül, mi volt a legmeghökkentőbb kérés, amit kapott a Valóra váltom kapcsán, és az ő álmairól, utazási terveiről is olvashattok.
Nem félsz attól, hogy a privát szférád kárára megy, hogy mindennap megosztod a gondolataidat?
Nem a magánéletemet osztom meg, hanem a gondolataimat. Az Élet megtanított arra, hogy hallgassak az érzéseimre, azok meg azt súgják, hogy írjak. Megteszem, és jönnek a sikerek, soha nem érdekelt, hogy ki mit gondol a gondolataimról. Kirakom, mert másképp valószínű, hogy már rég megőrültem volna. Szerencsére nem úgy szocializálódtam, hogy mások véleményétől függjek. Egyedül is egész vagyok, tökéletesen élvezem így is az életet, így nem tudok görcsösen azon aggódni, hogy úristen, vajon más mit szól ahhoz, amit írok. Talán pont az őszinteség az, ami miatt nem kötnek bele az életembe. Én felvállalom azt, amit gyakorlatilag ennyire őszintén ma Magyarországon alig valaki mer kiteríteni. Pont ezért tisztelnek, mert azt is látják, ha összetörök, azt is, amikor harcolok, meg azt is, amikor minden szuper.
Kik azok a szerzők, akikre felnézel, akik inspirálnak? Milyen műveket olvasol szívesen?
Osho, Eckhart Tolle, Deepak Chopra. Őket imádom. Az ő műveik döntő részét már olvastam, és nagyban meghatározták a gondolkodásomat. Mindenből kiveszem azt, ami szimpatikus számomra, és úgy illesztem be az életembe, ami számomra segít, használ vagy épp jó. Oprah Winfrey a legnagyobb példaképem, gyakorlatilag napi szinten figyelem, nézem a műsorait, meghatározza az életemet.
Ki az, akinek a kritikáit leginkább megfogadod?
Azokét, akik értenek ahhoz, amit csinálnak. Bár a blog tökéletesen kívül esik a kritikákon, pontosan azért, mert a blog az egy úgymond napló, amiben a saját gondolataidat írod le. Abba aztán senkinek sincs joga belekötni. Elgondolkodhat rajta, de tisztelnie kell téged, mert ki merted tenni. Legalábbis én így gondolom. A kritikát nagyon sokan rosszul kezelik, és nem akarják meghallani, nehogy szembesüljenek azzal, hogy ők sem tökéletesek. Én sem vagyok az. De a bloggal kapcsolatban mindig a szívemre hallgattam és ezután is arra fogok, elég makacs vagyok, abban senki sem tudna hatással lenni rám, csak esetleg valaki, aki ezen a téren a példaképem lenne. A Libribe viszont imádok bejárni, mert ott mindig tanulok valamit. A szerkesztőkkel épp dolgozunk az Összekötvén, és annyi tudást szívtam magamba az elmúlt pár hét alatt, amire egyedül képtelen lettem volna. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a legjobb embereket sodorja az Élet az utamba.
Bloggernek vagy írónak érzed-e inkább magad? Mi volt az eredeti célod? Kiskorodban milyen szakmát képzeltél el magadnak?
18 éves koromig azt sem tudtam, hogy mi akarok lenni. Minden nap más. Egyszerűen bosszantott, hogy mindenki jó volt valamiben, én meg semmiben –közben meg csak észre kellett volna vennem, hogy szuper voltam műelemzésből, csak én kaptam ötösöket, versenyeket nyertem, és pici korom óta oda meg vissza voltam az újságokért. Emlékszem, Németországból az ismerősökkel mindig hozattam Bravót, pedig egy kukkot sem értettem belőle. A mai napig nem beszélek németül. Aztán valami történt. Elkerültem Győrbe, gondoltam majd tanulok idegenforgalmat, tanulni imádtam, angolból jó voltam, szóval talán nem lesz gond. Pár hónap után kiderült, hogy semmi közöm a szállodákhoz meg az asztalterítéshez. Emlékszem volt egy este 2007 decemberében, amikor képet kerestem, és pont a Love szót írtam be. Egy tök helyes pasit adott ki a Google, aztán rákerestem. Akkor találtam meg az oldalt, ahol szerkesztőt kerestek. Jelentkeztem, és másnap már kaptam egy honlapot. Azt sem tudtam, hogy hogyan működik, mégis csináltam.
A családod támogatja-e a tevékenységedet, illetve mit szóltak hozzá, amikor belevágtál?
Kezdetben nem vettek komolyan. Az elmúlt hónapokban mondogatta egyre többször Anyukám, hogy már ő is olvas. Nagyon sok fellángolásom volt, amíg jött az igazi, érthető, hogy egy újabb szenvedélynek hitték az egészet… Mint kiderült, nem szenvedély, hanem szerelem, és 6 éve tart. Elég akaratos vagyok, ha valamit eldöntök, azt úgy csinálom. Ebből többször volt konfliktusunk, de mindig rájöttek, hogy úgyis azt csinálom, amit szeretnék, és valahogy mindig jó dolgok sültek ki belőle. Ha meg nem.. Hát akkor meg tanultam belőlük. Most már 100%-osan hisznek minden lépésemben, és nem kérdőjelezik meg az álmaimat. Tudják, hogy nekem sikerül. Egyébként ami még szuper jó volt, hogy ők világ életükben úgy neveltek, hogy mindig tudatták, hogy nekem aztán bármi sikerülhet és extra különleges vagyok. Ennél jobb dolog szerintem nincs a világon, hiszen onnantól, hogy érzed, hogy különleges vagy, szép lassan kezdesz majd azzá válni.
Miért pont a Publio Kiadót választottad és a self-publishing kiadást a könyveid számára?
Már nem is emlékszem, hogy hogyan találtunk egymásra. Épp Hollandiában éltem, amikor elhatároztam, hogy valamit csinálnom kell, ugyanis ott a kézirat a kezemben, és nem hiszem el, hogy nem olvashatják az emberek… Akkor aztán elküldtem nekik, ők mondták, hogy feltöltik az oldalra, és februárban, amikor már visszaköltöztem Budapestre, a kezemben tarthattam a könyvet.
Szerinted valaha lesz-e annyira fejlett a blogolás "iparága", hogy meg tudjanak belőle úgy élni itt Magyarországon is, mint például Amerikában?
Persze, hogy lesz, ezen dolgozom nap, mint nap. Több cég számára dolgozom Social Media Managerként, aminek az érdekessége, hogy én nemcsak Facebook és egyéb közösségi oldalakat menedzselek, hanem a bloggereket is beleépítem a kommunikációba. Szuper kapcsolatot ápolok velük, és imádom, hogy tudom őket segíteni a munkám által. Többükkel nagyon jó kapcsolatot ápolok, és látom az utat, szóval megyünk rajta előre. Okosan kell csinálni. Én már kerestem abból, hogy blogolok, nem is keveset. Szerintem csak kitartás és összefogás kérdése az egész. Óriási hatalom van a kezünkben. Olyan réteget érünk el, akiket a cégek nem minden esetben tudnak. Pontosan azt a korosztályt, akiknek nem adhatsz el akármit. Nekik vagy szívből adsz valamit, vagy semmit. Észreveszik, ha kamuzol nekik. Ezért nagyon fontos, hogy mit kommunikálsz és hogyan.
Mi volt a legmeghökkentőbb kérés a Valóra váltom kapcsán, amin esetleg megbotránkoztál?
Húúú.. Jó kérdés, az biztos, hogy a kedvenceim az elveszett szerelmek visszavarázsolása, a 15 millió Ft egy új lakásra volt. Az elején jöttek inkább elvetemült kérések, aztán tisztáztam, hogy nem Teréz anya vagyok. Olyan álmokat váltok valóra, ami a szívednek kell ahhoz, hogy megkapd a löketet a folytatáshoz. Azóta már nagyon szép sztorik rajzolódtak ki a 19 valóra váltott álom gazdája körül. Van, aki időközben minden támogatást megkapott a sminksulihoz, ahová bekukkanthatott, mások új életet kezdtek, vagy épp jóval több önbizalommal vágtak neki a hétköznapoknak. Az első évadot 19 álommal zártam le, nem szeretem a kerek számokat. A következőt júliusban kezdem, addig a saját álmomat kell megvalósítanom, és ez az Összekötve.
Ha neked kellene, hogy valóra váltsa valaki az álmodat, mit kérnél tőle?
Találkozni Oprah Winfrey-vel, vele dolgozni. Ez a minden. Ami pedig utána jön, az legalább egy év Amerikában (Los Angeles), de körbejárni az államokat, és annyi pénz, hogy csak az írással kelljen foglalkoznom, azzal, hogy jól érezzem magam, és azt megírjam. Nem nagyon látom azt, hogy külföldön élném le az életem, elég menő itthon élni. Szerintem. Annyi van, hogy szívesen ingáznék, szívesen megnézném a Távol-Keletet, meditálnék az Osho meditációs központban, élvezném Bangkokot, végigjárnám a Kék Valentin helyszíneit, szóval vannak célok.
Mi az a pár jó tanács, amivel ellátnád a mostani párkeresőket, útkeresőket?
Legalább egy év kapcsolat nélkül, ismerjék meg önmagukat, alakítsák ki az életüket, mert onnantól egy percig sem fognak senkihez sem ragaszkodni, mert tudják, hogy a saját boldogságuk rajtuk áll. Na, akkor jön majd a nagy szerelem.
Ha időt utazhatnál, akkor melyik korban élnél és miért?
Ez a világon a legjobb kor. Komolyan. Most nézd meg mi mindenünk van. Mennyi lehetőségünk. Nem a múltba kell vágyni, hanem meg kell élni a mát. Észrevenni a lehetőségeket, meg hasonlók.
„Tudatosabban lehet élni, és idővel rájössz, hogy megéri. Intuitívnak lenni, menni a szíved után, és rohadtul nem azzal foglalkozni, hogy ki mit mond körülötted. Tanulj meg kívülálló lenni, és csak az utaddal foglalkozni, onnantól nem lesz előtted akadály. Menni kell. Ha pedig valakin érzed, hogy kell neki egy kis löket, igenis tessék megadni azt.”
(Oravecz Nóra)
Nóra Facebook Oldala itt található
Képek:
Szilágyi H. & Zöllner Á.
