Első körben rájöttem, hogy a gyenge gyomrúaknak nincs helyük a tömegközlekedés világában. Azon perverzek akik megvesznek azért, hogy a reggeli órákban már érezzék mások izzadságszagát keveredni a gyorsan bedobott felessel, ami csak részben nyomja el a hagymás kolbász által felböfögött gőzöket, azoknak főnyeremény a buszozás. Én kissé nehezen élem meg. Fontos, hogy ablak közelben legyek, ahol hátat fordíthatok a népnek. Nevezzetek bunkónak, de máshogy nem bírom ki az utat. Mivel hónalj magas vagyok és a hormonok miatt olyan a szaglásom, mint a vadászkutyának, így pontosan tudom, ki mikor fürödhetet utoljára és milyen előszeretettel használja a golyós dezodort. Ez a tény szinte minden vonalra mondható, viszont van egy veszélyes járat, ami bevisz a gettóba, na ott színes csak a világ. A közel negyven perces úton van műsor rendesen. A szagok és a hangok keveredésénél, már csak a kultúrák sokszínűsége az ami okot ad a döbbenetnek. Itt rendszerint meghúzom magam a sarokban, kihúzom az ablakot, már amikor tudom, szorosan fogom a táskámat, és igyekszem minél kevesebb alkalommal levegőt venni, tudomást sem véve a körülöttem zajló zsibvásárról. 

Többször elborzasztott, hogy az emberek nagy része robotként közlekedik. Esély sincs arra, tisztelet a kivételnek, hogy másra is odafigyelnek önmagukon kívül. Én még könnyen mozgok, és a pocim sem feltűnő ahhoz, hogy átadják a helyet, különben is inkább állok, mert nem akarok rókázni , de sokan más helyzetben vannak. Azok a kismamák akik látványosan nagy pocakkal rendelkeznek meg sem lepődnek azon, hogy a végállomásig végig állják az utat, miközben iskolás kölykök és szerelmes fiatalok dobják el magukat kényelmesen az üléseken. Szólni senki nem mer. Kisgyerekeseknek, gyerekkocsisoknak sem egyszerű a helyzete. Ritkán segítenek nekik a le-felszállásnál és a helyfoglalásnál. Minap is a busz simán becsukta a gyerekkocsit, míg a szülő a megállóban verte az ajtót, hogy Ő kint ragadt a gyereke meg bent a buszban! Egy ránézésre eleve nem túl szimpatikus nagymama beszólt, hogy miért nem sietett jobban az anyuka. Azt hittem megfejelem, kár, hogy szemmel nem verhetek. Ezek a dolgok kicsit kiborítanak, de tudomásul veszem, hogy ez az élet rendje. Anya mesélte, hogy régen a buszvezető bemondta a hangosba, ha látta, hogy kismama, idős ember, vagy rászoruló rokkant szeretne utazni, hogy adják át a helyet. Régen valahogy ez működött, manapság már le sem szarják.

Csendben hozzátenném, hogy rablásnak tartom, hogy egy menetjegy 350 Ft, ami közel sincs köszönő viszonyban azzal a szolgáltatással, amit a BKV ad. A kocsik koszosak, büdösek, mocskosak, a lengéscsillapító olyan, hogy kirázza belőlem az életet, és a buszok úgy füstölnek, hogy megfullad tőle az ember. Emellett semmi rendet nem tartanak a járatokon. Vandálkodnak, hangoskodnak, behánynak, beteg hajléktalanok melegednek rajta, tömegesen nyomorognak az emberek, míg járatok maradnak ki, vagy fulladnak le. Egyszerűen katasztrófa.