Persze a sárdobáló negatív ember tudjuk, olyan, mint a tűzhelyre odakozmált kajamaradék: szinte levakarhatatlan. Alexnek sokszor elcsuklott a hangja, igen. Mivel ő előtte nem lépett fel ekkora közönség előtt, talán bocsánatos bűn ez is. Wolf Kati sem szikrázó magabiztossággal tündökölt a színpadon 2011-ben és a tavalyi évben a Compact disconak is volt már jobb előadása. Szerintem ez bocsánatos bűn. De hallottuk a többi produkciót is, ugye? Nem csak a saját delegáltunk felett törjük azt a bizonyos pálcát? Gundi is hozta a formáját a közvetítésen és nem kímélte az indulókat.
Felhangzik a jól ismert szignál- nekem kis nosztalgia a Játék határok nélkül c. vetélkedőhöz, amit gyerekkoromban mindig figyelemmel kísértem -, és már kezdődik is! A meglehetősen mutatós beköszönő produkció után- jó pasik és csajok csiniben táncikálnak, lábuk nyomán pacafoltot hagyva- van itt még látványos cybervilág, melyben az emberek kis bábuként csúszkálnak le a hatalmas számítógépen. Ötletes, látványos, kis fricska az internet rabjainak, jelezvén azt is, hogy régen még zenekar és karmester kísérte az indulókat. Na de azok az idők már elmúltak és itt vannak az új popgyár termékei.
A csillogós fellépőruhákban pompázó lettországi fiúkák nyitják a mezőnyt. Ez és a magasra púpozott frizkó nem volt elég a továbbjutáshoz. A finn színekben induló Krista Siegfrids nevetségesen mű és hatásvadász leszbikus csókjával lobbizott amellett, hogy bizony nőtársához fog feleségül menni. Ez a kis intermezzo némileg elterelte a figyelmet az előadásáról. Bizonyára úgy voltak vele, a végére fog úgyis mindenki emlékezni, nem a bugyuta „dingdongozásra” és a szőke „decukicsajvagyok” vigyorgásra. Ez bejött, mert őt is láthatjuk szombaton fellépni.
Azerbajdzsáni szívtiprónk sekélyes szerelmi dala mellé viszont érdekes és színes látványvilágot sikerült varázsolni, ezért gratula. Természetesen neki is van egy kiadó helye a fináléban. Magas hangjának dacára úgy néz ki, Cezarra is vevők voltak a szavazók. Minél színesebb legyen ez a paletta, kérem szépen. A nagyérdemű talált fantáziát az Alcohol is free-ben is, igaz, a görögök támogatói már lerágták az összes körmüket, amíg kihirdették természetesen az utolsók között, hogy tovább menetelhetnek. Örömük felhőtlen és további ökörködést, vidámságot, lazaságot ígérnek nekünk a döntőben is. A Led Zeppelinen nevelkedett örmény Dorians együttes is mindent beleadott, csapkodó lángnyelvek a színpadon- elmaradhatatlan rock-dal elemként, izgalmas hangfekvésű énekessel- ez is hatott, kíváncsiak vagyunk rájuk is szombaton. A norvég, állítólag nagy esélyes DJ csajszi, Margaret Bergen számomra továbbra is kérdőjel maradt. Azon felül, hogy szereti a „férfias játékokat”- hogy ez mit jelent, azt mindenki maga döntse el-, helyes pofija segített beszuszakolni őt a döntőbe.
A grúz Nodi és Sophie, Minimax-os hangzású nevük ellenére egész komolyan vehetők, jól csengő hangjuk betölti a pódiumot és nálam működik a duó, dobtam rájuk egy képzeletbeli szavazatot az elődöntőt nézve. Itt is hullik minden a színpadon, fokozandó a drámai hatást és az utolsó percig meg is vettek kilóra, de aztán ők is hamiskásak lettek a végére. Mindegy. Szinte mindenki.
A mi Alexünk is bizonytalankodik, de nagyon úgy tűnik, nem elsősorban ez a fontos a szavazóknak. Svédül köszön a végén és mosolyog. Hogy mi az igazán fontos, azt ne kérdezzétek, mert még nem tudtam rájönni. A lényeg: bejutottunk, ahogyan tavaly és az azt megelőző évben is. Ez még semmit nem jelent ugyan, nem kell tőle hátast dobni. De arra mindenképp jó ez az eredmény, hogy talán kicsit elhal a ByeAlex formációt folyamatosan szekáló banda hangja. Sokan azt jósolták, hogy már az elődöntők során ki fognak esni. Ez nem történt meg és sokaknak tetszik külföldön is ez a versre emlékeztető Kedvesem-dalocska. Persze nem sokunknak van illúziója. Reménykedni, álmodozni azért lehet. 26 dal közül szombaton kiderül, kinek van a legtöbb barátja a szomszédos országokban.
