2012. december 15-e volt az a dátum, amit már oly régóta vártak az Ákos-, illetve az egykori Bonanza Banzai-rajongók. Az augusztusi, Szigeten megtartott koncert végén tudtuk meg, hogy decemberben lesz Ákos lemezbemutató koncertje a Papp László Budapest Sportarénában. Ezen jót mosolyogtunk, hiszen akkor még nem is volt (új) album. Persze tudni lehetett, hogy Ákos nagy dobásra készül, és októberben dobják piacra a beszédes, 2084 címet viselő albumot, így várható volt, hogy előbb-utóbb ez is egy gigamegakoncerttel lesz megünnepelve, méltó megkoronázásaként az elmúlt két évnek. A Kossuth-díjas énekes ugyanis két évig dolgozott ezen az albumon, ami tulajdonképpen visszautalás az 1991-ben megjelent 1984-re, no és persze Orwell regényére. Bizonyára még a „nem Ákos-rajongók” számára sem titok, hogy az énekes mennyire rajong George Orwell 1984 című regényéért; így hát nem csoda, hogy ez a zenei munkásságát is megihlette (újra). Az album teljes mértékben Ákos munkáját dicséri, és nem véletlenül írták azt a Youtube videómegosztón többen is, hogy jó kis „Bonanzás” album született, hiszen a hangzásvilága, a stílusa a ’80-as éveket idézi. Kissé melankolikus és komor lett ugyan, de szerintem pont így jó.

Bevallom, hogy bár sosem tartoztam sem a Bonanza Banzai – kicsi lány voltam én még akkor – sem az elvetemült Ákos-rajongók közé, de azért jó pár számot szerettem tőlük/tőle. 2011-ben azonban egy véletlennek köszönhetően kijutottam az akkori lemezbemutató koncertre az Arénába, és azóta, ha csak tehetem, megyek én is, és sosem bánom meg. (Családom két tagja ugyanis ízig-vérig rajongó, így olyan lett ez nálunk, mint valami „családi program”.)

Elérkezett hát december 15-es, amit ugye már a Sziget óta vártunk. A koncert este 8 órára volt meghirdetve, de egy koncert sem kezdődik pontosan, amiért most hálát is adtam a Jóistennek. Ugyanis olyan tumultus fogadott minket a ruhatár előtt, hogy már-már a szívinfarktus kerülgetett. (Nem véletlenül utálom én a téli koncerteket.) Mindenesetre miután megszabadultunk a kabáttól-sapkától, még sört is volt időnk venni, és mire beértünk a helyünkre – kényelem, kiemelt állóhely a neved! –, már nem is kellett sokáig várnunk a kezdésre.

A több mint kétórás koncerten az új album számai mellett persze hallhattunk korábbi slágereket, sőt, természetesen Bonanzás nótákat is. (Értelemszerűen kihagyhatatlan volt a repertoárból az 1984 című szám is.) A fergeteges hangulatot csak fokozta az igen profin alkalmazott fénytechnika, ami tökéletesen illett a 2084 világához. A közönség tombolt, és bevallom, tomboltam én is – noha nem annyira látszott külső szemmel –, hiszen tény és való, én is imádom az új albumot. Szerintem az sok mindent elmond, hogy öt nappal koncert előtt sikerült hozzájutnom az albumhoz, és mire elérkezett a várva várt nap, több számnak tudtam vagy a teljes szövegét, vagy egy jó részét. Igazán fülbemászó muzsikák születtek. Fél tizenegy után ért véget a „banzáj”, amikor is megtudtuk, hogy „találkozunk jövő nyáron”. Szerintem ott leszek. Nem szabad megtörni a „családi hagyományt”.

Penny Wise