Az előző részben meghalt államügyészre, Harvey Dentre való emlékezéssel kezdődik a cselekmény. Köszönhetően Dentnek a város megtisztult a bűnözőktől. Gotham City hősként ünnepli, nem tudva, hogy bomlott elméjű gyilkosként végezte be. A haláláért okolt Batman/Bruce Wayne (Christian Bale) megrokkant és visszavonult remeteként gyászolja szerelme, Rachel halálát. Gubójából egy rafinált ékszertolvaj, Selina Kyle (Anne Hathaway) és egy maszkot viselő zsoldos, Bane (Tom Hardy) feltűnése miatt lép ki. Utóbbi félelmetes gyorsasággal veszi át az irányítást Gothamben, tőzsdei machinációval tönkreteszi Wayne-t, statáriumot hirdet és neutronbombát készül dobni a városra. A rendező egyszerre rengeteg szálon futtatja végig a filmet, amit olykor nehéz követni, ha nem merül bele az ember.
A film kezdeténél talán zavaró még a sok visszautalás a nyolc évvel korábbi eseményekre, főleg annak, aki nem jártas a Batman-mitológiában, de később a helyükre kerülnek a kirakós darabjai. A mítosz életre kel és lüktetni kezd a nézőben. Christian Bale eddigi legjobb denevéremberét és Bruce Wayne-jét láthatjuk. Ann Hathawayt sokan rizikós választásnak tartották Selina Kyle/Macskanő szerepére, mégis az ő hibátlan alakítása a film egyik legnagyobb meglepetése. A másik John Blake (Joseph Gordon-Levitt), aki árvából lett rendőrként az első közös jelenettől kezdve remekül rezonál a főszereplővel. Tom Hardy maszkos szörnyetege félelmetes, már fizikai jelenléte komoly aggodalomra ad okot, mégis minden Batman-, sőt szuperhősös film legfontosabb pontja a Gonosz, és hát Heath Ledger Jokere eléggé magasra tette a mércét - az ő tengelyén mozgott az egész A sötét lovag. Most Tom Hardy Bane-je nagyon harmatos, nem is a színész, a karakter miatt - az izmos főgonosz afféle negatív Bud Spencer, nincs semmilyen kisugárzása, csak valami kazah Darth Vader-szerű másolatjellege. Így hiába a megrettentő izmos külső, gyengének látszik a gonosz melyet Batman egyszerűen le tud majd győzni.
A Felemelkedés eposzi jellegét nemcsak a minden eddiginél pazarabb számítógépes trükkparádé és látványelemek, a monumentális városképek (New York), a komoly nyitó akciójelenet a repülővel, a hidak és a focipálya felrobbantása erősíti. A realista ábrázolásmód mellett a drámai töltet is megfelelő. A hőst összetörten a sötétbe taszítják, és vele együtt épülünk fel mi is újra, hogy aztán a lelki újjászületést a tettek kövessék egészen az nemes önfeláldozásig. A meglepetésekkel gazdagon megszórt befejezés pedig minden elismerést érdemel. Összességében a film remekre sikerült, látványos és izgalmas, a néző nem unatkozik a 165 perc alatt egyáltalán.
gugli
https://www.youtube.com/watch?v=UwoTL8CccH8
